Közlemény – koronavírus kapcsán Tisztelt Látogatóink! A Kormány 46/2020. (III.16.) Korm. rendelete alapján a MOM Kulturális Központ Nonprofit Kft. tagintézményei, valamint az üzemeltetésében álló telephelyek, mint közművelődési intézmények pillanatnyilag látogatási tilalom alatt állnak. Megértésüket köszönjük!
Venti Chiavi Gitártrió
Ritter Zsófia, Kormos Balázs, Tóth Álmos
„A gitár könnyekre fakasztja az álmokat.” (Federico García Lorca)
A név magyarul: húsz kulcs (Venti Chiavi). Azaz hangolókulcs – tehát mindegyikhez tartozik egy-egy húr. Azaz húsz húr. Mivel ez egy gitártrió neve, tulajdonképpen nehéz elsőre kitalálni, mit is jelent a név. Milyen az a hangszer, ahol ennyi húr van, ráadásul a húsz nem osztható hárommal…
Nos, a három gitár közül kettő valóban a megszokott hat húrral rendelkezik, ám egyikük hangszerén nyolc húr van, és ettől különleges a hangzásuk. A két plusz húr mély hangzású, ami alapot ad ahhoz, hogy a magasabb hangok fényesebbek, teltebbek legyenek. Ez az akusztika!
A Venti Chiavi együttes a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán alakult 2014-ben, három hallgatóból. Az elmúlt években számos nemzetközi gitárversenyen értek el remek helyezéseket – együtt és külön egyaránt. Nyertek díjat Horvátországban, az USA-ban, Olaszországban, Portugáliában, Romániában – hogy csak a legizgalmasabbakat említsük.
A gitár a chordofon hangszerek családjához tartozik, azaz a hangforrás alapja a két pont között kifeszített húr. Ilyen pengetős hangszerek már az ókorban is voltak, maga a gitár azonban, azaz a kézben tartott és kézzel pengetett, a húrok hosszúságát szintén kézzel befolyásoló hangadás csak a 15. században alakult ki. A 16. századtól indult meg elterjedése, ma már sokféle formája van, de egy biztos: népszerűsége töretlen.
A koncerttel a művészek azt a tévhitet próbálják cáfolni, hogy a zene egysíkú, netán unalmas, és egyszerre csak egy stílust szabad bemutatni. A koncertsorozat első alkalmára kifejezetten magyar műsorral készülnek. A Gitártrió olyan válogatással lép a MOMkult színpadára, amelyet könnyen megszerethetünk, és bizonyosan nem fogunk unatkozni. A Mátyás udvarából származó reneszánsz táncokkal kezdenek, majd a magyar népzenéhez közel álló Bartók-darabok következnek. De hallhatunk részleteket a 19. századból, Bihari János táncaiból, és eljutunk – Weiner León, Kodályon, Farkas Ferencen és Bárdos Lajoson keresztül – egészen napjaink zenéjéig: Hollós Máté és Tóth Armand műve is felcsendül.
Nemcsak hallgatni, de nézni is jó ezt az együttest. Három elmélyült, önmagát adó egyéniség szólal meg olyan közösségben, hogy csukott szemmel azt hisszük, egyetlen sok-sokhúros hangszer varázsol el minket.
Nem véletlen a mottó. Poulenc francia szerző írta e Lorca-idézetet hegedű-zongora szonátája egyik tétele, az Intermezzo fölé. A gitár az érzelmeket ugyanúgy közvetíti, mint a zene legbensőbb, mély valóját.
Hallgassuk meg a koncerten is ezt!
Lány-comb közt reng a lovag lövege, tüzes vas, öt kiló, fekete heréje duzzadoz, akár két ágyugolyó. Nehéz üteg lövöldözi a törékeny erődfalat, de feszes rugalmas alapzatú s himbál a lökések alatt. Elisabeth jajgatva tűr, mégis kedvére van, hogy lágyékát kemény legény döfi hatalmasan. […] (Weöres Sándor)
Melyik érzés mozgatja leginkább az életünket? A vágy? A szerelem? A magány? A Kéj-est című előadás az egyik legbonyolultabb érzelmet öleli és járja körbe bő egy órán át.
A beteljesülés, a csalódás és a vágyódás intim útjára csábítja a nézőt a Kéj-est című összművészeti előadás.Horváth Kristóf “Színész Bob” és Bakos Bettika előadásában egyfajta szerelmi utazásban vehetünk részt, ahol Weöres Sándor pajzán sorain át, Csukás István udvarlásán túl, egészen a szemérmetlenül őszinte slamig juthatunk. De itt nem csak a szövegek sikamlósak és intimek: a Bettika Quintet zenéjében a grúv és a jazz is egy hangtestté olvad. Ha pedig ez nem lenne elég, akkor Sztranyák Zsófia vizuálisan ingerli és színezi látványossá a vágy pillanatait.
A kísérleti est érdekessége, hogy tabukat dönget, lírával és hangokkal. Levetve és levetkőztetve ezzel a lélek prűd árnyait, teret engedve a játékos és intellektuális kéjnek, ami kivételesen nem fizikai értelemben transzponálódik a színpadon, hanem egy betűkre és hangokra épülő, művészeti fúzióban. Mindent a fülnek is lehetne az alcím, hiszen itt az érzékszervek labirintusába a halláson keresztül vezet az út. Gátlások nélkül, bele a sűrűjébe. A szatír slam és a pesti líra lüktetésébe.
A szerelmes és pajzán versek kortalanok. A trubadúrlíra és a lovagi költészet vágyakozása olykor még vitát is nyitott a szerelemről. Az erényeiről és a fájdalmáról, a szenvedésről és az örömről. A szerelemről, mint erkölcsi értékről, aminek a helyszíne lehet egy sötét utca, egy üres albérleti szoba, egy kocsma, egy park vagy egy ágy. A korszakok sorra változnak, amiben férfi és nő, nő és nő, férfi és férfi eped egymás iránt. Vagy éppen nárcisztikus hévvel keresi önmaga csalhatatlan szépségét. De ahogy Anna is, az érzés is: megfejthetetlen, örök.
Horváth Kristóf “Színész Bob” többszörös bajnok slammer, színész. Emellett aTudás 6alom csoport vezetője, számos nívós összművészeti projekt résztvevője, a szövegtestért felel ebben az együttműködésben. Míg Bakos Bettika énekesnő és együttese a hangzásért. A Bettika Quintet számára nem új terep a versekből kiinduló zenei összhatás, hiszen Csukás István felnőtt verseivel már sikerrel debütáltak a MOMkultban. Bettika a Bob és Bobék Orchestra Toldi- és Rejtő-műsorainak zeneszerzője, improvizációs műfajokkal, szabad zenével és jógazenével is foglalkozik.
A Bettika Quintet tagjai: Bakos Bettika – ének, billentyűk, effektek, Dévényi Zoltán – gitár, Kosztolánszki Dominik – tenor szaxofon, fuvola, Mayer József – nagybőgő, Richter Ambrus – dobok.
A Kéj-estkendőzetlen bátorsággal várja mindazokat, akik szeretik a lírát, a jazzt és a slam műfaját. És azokat is, akiket érdekel egy zenére és szövegre épülő, összműveszeti kaland, a szerelem köldöke körül.
Szabó Imola Julianna
Bár néha még elég fagyosak a napjaink, szép lassan eljön a tavasz és vele a melegebb idő is. Még váratnak magukra a szabadtéri programok, de kulturális szórakozásban télen sincs hiány. Ahogy az évzáró cikkben is olvasható, a MOMkult napról-napra nyújt kikapcsolódást változatos programkínálatával. Nem kell mindig a teltházas színházteremig és világhírű előadókig mennie annak, aki ilyen pillanatokra vágyik – ezek ott vannak a gyerekelőadásokban vagy azokban az élményközpontú programokban, amiket A mi méheink programsorozat ad a gyerekek lelkesedésén keresztül. Mert ez is a MOMkult. A hangsúly sokszor a nagyobb előadásokon van, de nem szabad elfeledkezni a nap többi részéről sem. A koncerteken túl rengeteg olyan névvel találkozhatunk a programok között, akik különböző előadások során szórakoztatnak vagy épp elgondolkodtatnak: Mácsai Pál, Hábetler András, Mérő László – hogy csak néhány nevet említsünk azok közül, akikkel a közeljövőben találkozhatnak a MOMkult vendégei. A MOMkult 2020-ban is különböző programokkal nyújt kikapcsolódást, szórakozást, gondolatébresztő elmélyülést. A következő sorok megpróbálják összegezni mindezt, a teljesség igénye nélkül.
Idén is találkozhatunk olyan művészekkel, akik sokadik alkalommal töltik meg a színháztermet. Csányi Sándor önálló estje, a Hogyan értsük félre a nőket?, visszatérő előadás 2020-ban is. Az egyszemélyes vígjátékban nyolc különböző karakter bőrébe bújik a színművész, aki estéről-estére, az együttélés nehézségeiről és szépségeiről vet fel kérdéseket. Meg kell említeni Hajnóczi Somát és Az illúzió mesterei című előadássorozatot, ami több alkalommal fogja világhírű bűvészekkel és illuzionistákkal elkápráztatni a közönséget – mindezt jó adag humorral.
Balázs János
Ám ne szaladjunk előre: ha február, akkor Cziffra Fesztivál. A rendezvény idén ötödik alkalommal örvendezteti meg a zene rajongóit. A MOMkult kiemelt helyszíne és szervezője a fesztiválnak, ahol egy héten keresztül (február 16-23.) lesz lehetőség ellátogatni hazai és nemzetközi előadók koncertjeire. A Kossuth-díjas Balázs János zongoraművész által alapított esemény jelentős évfordulóhoz ért. A Cziffra Fesztivál szervezői a meghitt ünneplést helyezik a középpontba, mindezt olyan neves művészekkel és előadókkal, mint Evgeni Kissin, Balogh Kálmán, Oláh Kálmán, Becze Szilvia, Bősze Ádám, Pusker Júlia, Lukács Miklós, Miklósa Erika, Tompos Kátya, a Hot Jazz Band, Bagdi Emőke, Pál Feri atya, Vizi E. Szilveszter, Dráfi Kálmán, Hollerung Gábor, Hintalan-Mondok Yvette, Józsa Judit, Lendvay József, Kőszeghy Csilla, Nagao Haruka, Rózsa Richárd, Sárközy Lajos és zenekara, Simon Izabella, valamint Vadim Repin. A fesztiválon idén külön szerep jut a jövő virtuóz muzsikusainak, akik a Győztesek koncertjén mutatják be tehetségüket.
Könnyűzenéből sem lesz hiány 2020-ban: a GetCloser-koncertek már számos olyan előadót hoztak el a MOMkult-ba, akik ritkán lépnek fel Magyarországon. A GetCloser Jazz Fest idén ötödik alkalommal költözik be a MOMkult falai közé; aki az igényes könnyűzene és a jazz szerelmese, annak nem szabad kihagynia a fesztivált. Az idei zenei kínálatban találunk indie-rock hatással ötvözött modern jazzt, cigányzenei hagyományokkal kevert európai klasszikus zenét, instrumentális popzenét, és itt lesz hallható Erik Truffaz lemezbemutató koncertje is. A GetCloser Jazz Fest az eddig háromnapos koncertsorozatot idén öt napra bővíti. Neves zenészekből most sem lesz hiány: a nemzetközi vonalat Richard Bona, Alfredo Rodriguez, Pedrito Martinez, az Eric Truffaz Quartet és a Lithium fogja képviselni, a hazai – és rendkívül bőséges – művészek közül ez alkalommal Snétberger Ferenc, Harcsa Veronika & Gyémánt Bálint, a Barabás Lőrinc Quartet, Mogyoró Kornél & Papesch Péter, valamint Lukács Miklós lesznek jelen.
Aki a latin ritmusokért, a flamencoért rajong, annak az áprilist kell szem előtt tartania: a GetCloser Latin Fest olyan művészeket hoz a MOMkult-ba, mint a Las Migas, Melingo vagy Mayito Rivera & Sons of Cuba. A fesztiválon spanyolországi, kubai és argentin zenészek lépnek fel és három napon keresztül töltik meg latin dallamokkal a színháztermet.
Érdemes résen lenni, mert a fent említett koncertek és előadások többsége már februárban, márciusban megrendezésre kerül – észre sem vesszük és azon kapjuk magunkat, hogy le is maradtunk a legszebb pillanatokról. Bár az év további része is jócskán tartogat még meglepetéseket, kijelenthetjük, hogy a MOMkult idén is erősen indítja az évet.
Csermann Ádám
További cikkek a MOMkult Blog-on: www.momkult.hu/blog/ Ajánlók, tudósítások, interjúk – számos érdekesség a programokról, fellépőkről és sok másról.
Február 5-én került sor 2020 első Hello, WMN!-beszélgetésére, melynek során generációk közötti különbségekről, kommunikációs szakadékokról, meg nem értésről és megértésről kérdezte a WMN alapítója, D. Tóth Kriszta (DTK), meghívott vendégeit.
Ebben a megosztó témában Orvos-Tóth Noémi, klinikai szakpszichológus, Nyáry Krisztián, író, irodalomtörténész, kommunikációs szakember, könyvkiadó, Steigervald Krisztián, generációkutató voltak DTK beszélgetőpartnerei, akik X generációsként (ők azok, akik 1965–1980 között születtek) tele vannak kérdőjelekkel, amikor kamasz gyerekük szavajárását kellene dekódolniuk. Jelen volt, ellensúlynak, Nyáry Kirsztián lánya, Nyáry Luca, Z generációs (ők azok, akik 1995–2009 között látták meg a napvilágot) író is. A fiatal – amúgy még gimnazista – slammer, író jelenléte segítette a különbségek kirajzolódását a színpadon. Fölösleges vagy akár sértő általánosítások, egymásra mutogatások helyett a meghívottak nem kevés humorral beszéltek a saját tapasztalataikról, szokásaikról és azok vélt vagy valós okairól. Hamar ki is derült, nincs két ugyanolyan Z-s vagy X-es. Persze, sok mindent rá lehet húzni egyik-másik korcsoportra, de az egyén viselkedését a megélt évei számán kívül nagyban befolyásolják egyéb tényezők is.
De mik azok a dolgok, amik feltétlenül különböznek az egyes generációk között? Orvos-Tóth Noémi, Steigervald Krisztián és Nyáry Krisztián is egyetértett abban, hogy az ő gyerekeik korosztálya sokkal lazábban kezeli az időpontok betartását – és úgy általában mindent. Ezt a lazaságot pedig nehezen érti egy olyan nemzedék, akik sokkal nagyobb szigorban nőttek föl, és a rendszerváltás idején, karrierjük elején a lehetőségek tárházára óriási ajándékként tekintettek, nem pedig mindenkinek járó, természetes fundamentumra. Szerencsére, mivel semmi sem fekete-fehér, a pontosságra is akadt ellenpélda: Nyáry Krisztián bevallotta, a mellette ülő lányán kívül az élete másik nagy késője az édesanyja. Az X-esek továbbá nehezen tudják átérezni a munkahelyi elutasítást: míg ők nagyjából biztosak lehettek abban, hogy egy szakmával egész életükre be tudják biztosítani magukat, a mai egyetemisták McDonalds-os éttermieladó-poénok közepette veszik át bársonykötéses oklevelüket. Bizonytalanság jelenik meg a mai feltörekvő nemzedék mindennapjaiban, okostelefon-távolságra vannak mindenféle, gyakran riasztó hírtől. A színpadon ülő X-esek beismerően bólogattak DTK felvetésére, miszerint nekik semmi mintájuk, így ötletük nincs arra, hogyan lehetne például gyerekeik úgynevezett ökoszorongását enyhíteni. Már csak azért sem, mert ők maguk is tele vannak aggodalommal, kérdésekkel, kételyekkel.
A legfontosabb tézis, hogy ezekről a különbségekről nem tehetünk. A helyzet sok szempontból árnyalt, mivel az egyént nem egy vagy két tényező formálja, hanem millió. Társadalom, család, egyéb mikroközösségek. Emiatt is fontos, hogy ne általánosítsunk és kerüljük el az olyan megjegyzéseket, hogy „bezzeg az én időmben”. Az, hogy ki hogyan kezeli a különbségeket, mennyire megértően fordul a másik generációhoz, Orvos-Tóth szerint nagyban függ a magunkkal cipelt traumáktól, azok feldolgozottsági szintjétől, illetve a sokszor méltatlanul elhanyagolt önismerettől. Steigervald pedig egyértelművé tette számunkra: nemcsak a mai fiatalok és a mostani aktív korúak között van magyarázatra szoruló különbség, hanem jócskán érdemes elgondolkodni azon is, hogy mit mondanak a veteránok (az 1928–1945 között születettek), illetve a Baby Boomerek (az 1946–1964 között születettek). Ők azok, akik képtelenek haszontalanok lenni, simán átugrani egy kávéra, mert szerintük „akkor csak zavarnak”. Inkább jönnek akkor, amikor a füvet is le kell nyírni, de minimum szükség van egy nagy adag paprikás krumplira. Steigervald szerint a legnagyobb feladatunk, hogy észrevegyük, amikor anyáink, nagyanyáink azt mondják: „ezt csak neked főztem”, az pontosan azt jelenti: „szeretlek”. Ingoványos a talaj, hiszen nemcsak a generációk, hanem a saját kortársak között is jócskán lehet találkozni eltérő igényekkel, eltérő szeretetnyelvekkel.
Az X-esek a színpadon őszintén vallottak arról, mennyire féltik gyerekeiket a boldogtalanságtól a ma kiszámíthatatlan, veszélyes és sokszor zord online világában. Abban a világban, amiben gyerekeket nevelnek és az elveszett receptkönyvek után a Google-ön keresnek rá a meggyes-mákosra, applikáción rendelnek ebédet, SMS-ben kommunikálnak a gyermekükkel, és meglepődnek azon, hogy az e-mail ma már avíttas dolog. Rájönnek, hogy ők sem annyira digitalizáció-mentesek, sőt. A technika ördögének tulajdonított gyökértelenség és boldogtalanság ugyanúgy igaz lehet rájuk is, mint utódaikra. Orvos-Tóth Noémi hangsúlyozta: bőven van kérdőjel a mai negyvenes korosztályban is, szerinte a mai világ nehézségei mindenkire hatnak, például sokkal nehezebben tud a ma embere tartósan koncentrálni. Szerencsére, minden fejleszthető, így nem arról van szó, hogy mindenképp el fogunk butulni.
A közönség soraiban szép számmal ültek Y-osok, akik 1981 és 1994 között születtek. Ők azok, akik még láttak diavetítőt, de értik azt is, hogy nem muszáj odaérni az óra alá hatra a megbeszélt kocsmázásra, mert negyed hétkor még nyugodtan megkérdezhetik Messengeren a többiektől, hogy végül hol kötöttek ki. D. Tóth Kriszta úgy engedett utunkra, hogy reméli, mindenki el tud vinni magával legalább egy gondolatot. Egy hosszabb beszélgetésre valót bizonyosan.
Vörös Eszter
További cikkek a MOMkult Blog-on: www.momkult.hu/blog/ Ajánlók, tudósítások, interjúk – számos érdekesség a programokról, fellépőkről és sok másról.
A Vibrotanica című összművészeti előadás egy különleges és kihagyhatatlan fúzió. Tánc, zene és vizualitás rezonál benne a növények hangjaira. Jérôme Li-Thiao-Té (a.k.a. J3ZZ) neve ismerősen hathat az érzékletes zenei kompozíciók és az egyedi összművészeti élmények kedvelőinek. Vibrotanica című, audiovizuális élményt ígérő előadásának központi magjául szülőhelyét választotta. Réunion-sziget iránti szeretetét és tiszteletét a növények hangjára komponálta, hogy így még közelebb hozza a természet lüktetését a befogadóhoz. Több hónapnyi kutatómunka eredményeként született meg az a bio-akusztikus jelenség, ami a művészeti ágakat ötvöző kísérlet központi eleme. A nézőnek nem csupán passzív befogadói szerepkört kínál a performansz: alkotó résztvevője lehet a mű létrejöttének. Mozgással és jelenléttel hathat az előadásra, a növények és a testek rezonálására.
Mi ez, ha nem mély és egyszeri dialógus az ember és a természet között? A hang keresése, amiben egymásra találunk.
A városi ember számára eltompult receptorok új és ismeretlen impulzusokat kaphatnak. Mechanikus költészet, tánccal és fényfestéssel. A Madagaszkártól mindössze nyolcszáz kilométerre fekvő szigetvilág megannyi zsigeri tapasztalatot adhatott a hegedűművész-zeneszerző számára, aki elég bátorságot érzett ahhoz, hogy a gyökerekig ásson. Az ősi tradíciók és az embert körülölelő természet inspirálta ezt a nagyon időszerű kérdéseket feszegető kísérletet, amiben az emberi és a növényi “test” improvizatív találkozásából minden alkalommal új előadás születik. Kockázatos és izgalmas játék ez a térben, melyben tánc, zene, növény és kép vegyületéből megismételhetetlent és kivételeset lehet létrehozni. Mulandót.
Jérôme számára nem új a test és az improvizáció ötvözése a zenével. A lüktető és vibráló kalandba ezúttal két táncossal vág bele: Bujdosó Anna és Grecsó Zoltán számára is otthonos az improvizáció nyújtotta szabadság. Grecsó Zoltán 2008 óta működteti Willany Leó elnevezésű alkotói terét, amelyben zenészek és táncosok találkozhatnak a pillanat szabadságával, rögtönözhetnek határok nélkül. Itt új utakra engedik a képzeletüket, úgy használthatják a testüket, akár a növények, akik érzékelő antennáikkal veszik fel a környezet változásait s így reagálnak arra.
A növények energiáját befolyásolja az emberi jelenlét, ahogy az emberi test hat a növényekre. Néma és egyszeri párbeszéd ez az életről. Mitől vagyunk élőlények? A mozdulat vagy a mozdulatlanság tesz minket élővé? A hang, ami így körénk szüremlik, mikortól számít zenének? E különleges összhatás, amit a kép – fényfestés –, a tánc, a zene együttesen megalkot, milyen mértékben hat ránk? A zene és a természet közös gyökérből növekszik-e körénk? Ezek a kérdések talán most a legidőszerűbbek. Most, amikor egyre jobban veszélyeztetjük a környezetünket. Amikor percről-percre felejtjük el ezt a közös, titkos nyelvet, ami a bolygóhoz köt minket.Aki szeretne jelen idejű lenni. Aki szeretné érezni, hogy ami élő, az miként rezonál. Aki szeretné egy különleges fúzió alkotóelemeként felfedezni a természet titkait – annak kihagyhatatlan. Egyszeri és megismételhetetlen utazás.Szabó Imola Julianna
A premier alkalmon a TANDEM zenekarrá egészül ki, hogy lebegtesse a közönséget a hangzás, de a szívmelengető, énekelt verseken túl megmarad a személyesség is: megrázó, felemelő és könnyed családi történetek szólítják meg egymást és a dalokat. Mint egy olyan családi asztalnál, ahol három-négy generáció élvezi az együttlét örömét, és a régi adomák után dalt kíván a szív.
Az Első évre fecske így csempészi be a télbe a tavaszt.
Egy olyan kiváló dalszerző, énekes-zeneszerzővel, mint Hrutka Róbert, aki színészlemezek tucatjai és lélekemelő filmzenék után most az akusztikus, játékosan rusztikus, mégis érett oldalát mutatja meg a mai középgeneráció kiemelkedő írójával, Grecsó Krisztiánnal, aki évtizedek után talált vissza az énekelt darabok segítségével a vershez, de aki ezen az estén sem hűtlen kedves formájához: a meséléshez.
Első évre fecske: lemezbemutatós, mesélős est, melyen bemutatkozik a TANDEM zenekara. Több mint egy koncert. Személyesebb, mint a színház.
Közreműködik:
Fehérvári Attila
Nádor Dávid
Szabó Árpád
További cikkek a MOMkult Blog-on: www.momkult.hu/blog/ Ajánlók, tudósítások, interjúk – számos érdekesség a programokról, fellépőkről és sok másról.
1967 legendás év a popzene történetében: pszichedélia van épp, csúcson a Swinging London és az USA-ban a Summer of Love. Ekkoriban válik egyre több helyen elfogadottá, hogy a popzenének is lehetnek magasművészeti, ellenkulturális ambíciói, és előtérbe kerül az album-formátum (LP, nagylemez). Átmeneti év ez persze – minden év átmeneti, ez is –, a Procol Harum A Whiter Shade Of Pale-je vagy Louis Armstrong What a Wonderful World-je, hogy két igen különböző, máig ismert klasszikust hozzak ’67-ből, csak kislemezen jelenik meg, de jön föl a nagylemez. Ez az év Jimi Hendrix abszolút csúcséve is, ami nem tartozik ide, de azért érdemes megemlíteni, hátha valaki emiatt hallgatja meg a Bold As Love-ot – ami fantasztikus.
Az LP korábban, ’66 előtt, általában kizárólag kereskedelmi koncepció, a Beatles korai nagylemezeinél is össze-vissza variálnak a dalsorrenddel Amerikában, a feleslegesen hosszú időt gyakran feldolgozásokkal, kislemezre nem elég jó számokkal töltik ki a zenekarok és a kiadók. Azt szokás mondani, a Beach Boystól a Pet Sounds és a Beatlestől a Revolver azok a nagylemezek, amelyek megnyitják az ajtót a kísérletező előadó és kontemplatív zenehallgató előtt: a könnyűzene eltávolodik a tánctól és a sikítozástól valami olyasmi felé, amit fülhallgatóval, ülve, tátott szájjal kell hallgatni – pedig a sztereó még nem is lesz uralkodó 1-2 évig.
A nagylemezformát már könnyen lehet művészettörténetileg vizsgálgatni, hiszen nagy korszaka egy-két évtizede biztosan véget ért, legkésőbb a streaming saját playlistjeinek eljövetelével. Olyan rég véget ért, hogy már vissza is jött, a régi nagylemezeket drágán megveszik, körülülik, közösen hallgatják, a 17 éves unokaöcsém is „bakeliteket” gyűjt.
A lényegre térve: az előkerülő három lemez között legalább annyi a különbség, mint a hasonlóság. Mindhármat szokták a legjobb LP-k listáján szerepeltetni, és mindhárom részleteire rámondható a pszichedelikus jelző, bár valódi kapcsolatot leginkább csak egy vagy több alkotójuk jelentős LSD-használata teremt közöttük. A 3 lemezt 53 évvel később egymás után hallgatva, én inkább az „egyidejű egyidejűtlenség” benyomásával távozom. Röviden lássuk is, miért.
A Beatles albumát hagyományosan a zenekar – és a popzene – csúcsteljesítményének tekintik (bár, persze, az ellenérvek: Revolver, Abbey Road, „fehér album”), amit még az sem ront el, hogy a talán legfontosabb daluk az évből, a Strawberry Fields Forever, lemaradt róla, hogy kislemezen jelenjen meg. A kezdeti koncepciót, hogy liverpooli gyerekkorukról írjanak, hamar sutba dobták, ahogy a másik koncepció, miszerint mi itt nem a Beatles-t hallanánk, hanem a fiktív címadó zenekart, sem túl meggyőző. A mindent belengő, kísérletező szellem, a szórakoztató eklektika, a „stúdió mint hangszer” és a fő alkotók megszokott zeneszerzői és előadói tehetsége viszont nagyon meggyőző. Erről a lemezről a művelt zenehallgató nyilván mindent tud, ezért nem is jövök elő olyasmikkel, mint hogy John Lennon egy 1843-as poszter alapján írta a Mr. Kite szövegét, azt viszont csak megkérdezem: tudták, hogy a kevésbé legendás Good Morning, Good Morning végén úgy rakta sorba az állathangokat, hogy minden állat meg tudja enni az előtte levőt? Ó, Lennon. (A rockos címadó dalt egy héttel a megjelenés után már élőben játszotta Jimi Hendrix – akkor biztosan ezért került az első bekezdésbe!)
A Pink Floyd albuma ehhez képest kevésbé központi a Pink Floyd történetében, hiszen ők legfontosabb és legjobb lemezeiket 1973 és 1979 között adták ki. Ez az ő első albumuk, nagy hatásúnak mondják, a fő dalszerző, Syd Barrett, egyetlen teljes lemeze a zenekarral. Barrett távozása romló mentális állapota miatt olyan trauma volt a zenésztársaknak, amelynek hatására másmilyen zenekarrá fejlődtek és több dalban is visszatekintettek a kivált társra (a leghíresebb a Shine On You Crazy Diamond). Míg a Beatles lemeze (és a Doors-lemez is) hallgatható könnyűzeneként, a Piper esetében ez nem nagyon megy, itt inkább egy artisztikus, underground kísérlet részesei, olykor elszenvedői vagyunk, ez nehézzene. Egészen más világ, noha ugyanakkor és ugyanott vették fel, mint a Sgt. Peppert. (A Pink Floydot át is hívta vendégségbe a Beatles, hogy megnézzék a Lovely Rita felvételét. Vajon miért pont azt? Viccből?)
A Pink Floyd-lemez hangszeres részeiben nagy szerep jut az improvizációnak (mint a leghíresebb Interstellar Overdrive-ban), ami a Beatlestől teljesen idegen (ők legfeljebb a hangszalag felvagdosásával vagy a rádió csavargatásával improvizáltak), viszont a hangszeres improvizációk teljesen más, virtuózabb és sodróbb változata hallható a Doors bemutatkozó lemezén, amely egyben messze a legjobb albumuk is (az utolsó L.A. Womanig feltétlenül). Ezt az amerikai zenekar még ’66-ban vette fel, ’67-ben lett siker, megérdemelten: tele van jó számokkal, túl a nagy klasszikusokon is, mint a Light My Fire, a Break On Through vagy a The End. Megkülönbözteti a lemezt a másik kettőtől a középpontban álló, karizmatikus frontember költői ambíciója (póza?) is. Valamint az, hogy a The Doors-t a legkedvesebb túlértékeléssel sem lehetne konceptalbumnak mondani, így nem is különösebben releváns vele kapcsolatban a cikk eleji általános bevezető.
Hogy mit hoz ki mindebből az előadó, Gimesy Péter? Nyilván már Önök is nagyon kíváncsiak rá, én is az vagyok. Gimesy Pétert nem ismerem, ami jó is, mert így tudják, hogy nem a személyes ismeretség miatt ajánlom az előadássorozatát.
A 12program.hu a MOM Kulturális Központ tagintézményeinek programjait és a Hegyvidéken zajló kulturális rendezvényeket összegyűjtő platform. A weboldal célja, hogy egy lapon tárja a kulturális kikapcsolódásra vágyók elé a kerületben elérhető, széleskörű programokat.
A kínálat szinte végtelen skálán mozog, legyen szó színházról, könnyű- vagy komolyzenei koncertről, jazzről, kiállításról, előadásról, gyerekprogramról, táncprodukcióról, különböző tematikájú tanfolyamokról vagy akár fesztiválról; a honlapon minden korosztály megtalálja a saját érdeklődési körének megfelelőt.
A 12program.hu különlegessége az összegző funkcióban rejlik: az adott naphoz tartozó összes eseményt könnyen áttekinthetővé teszi. Az oldalon kronologikus sorrendben jelennek meg a programok, de a Naptárban lehetőség nyílik konkrét dátumra is szűkíteni a keresést. A honlap kiemelt helyen, az oldal legtetején jeleníti meg a többnapos eseményeket: kiállításokat, fesztiválokat.
Az érdeklődők könnyen, egy weboldalról érhetik el a kerület teljes kínálatát és egy további kattintással részletes információkhoz juthatnak a kiválasztott programról.
A MOMkult az elmúlt évek során kitágította a kerület határait: Budapest egyik legmodernebb kulturális intézménye, amely egyedülálló módon fogja össze a különböző művészeti ágakat, hazai és nemzetközi művészekkel biztosítja napról napra a színvonalas programokat.
A Jazzy Fesztivála Jazzy Rádió koncertsorozata, mely minden ősszel a Hegyvidékre hívja a jazz szerelmeseit.
A MOMkult évek óta helyet ad a Zsidó Művészeti Napoknak, amely idén májusban kerül megrendezésre.
A Kossuth-díjas Balázs János zongoraművész által alapított Cziffra Fesztivál a zongoragéniusz Cziffra György szellemi hagyatéka előtt tiszteleg, a fesztivál kiemelt helyszíne és szervezője a MOMkult. Az 5. Cziffra Fesztiválon (2020. február 16-23.) ismert hazai és külföldi fellépők is közreműködnek: Miklósa Erika, Pusker Júlia, Vadim Repin, Lukács Miklós, Tompos Kátya, a Hot Jazz Band, Bősze Ádám, Bagdi Emőke, Pál Feri atya és még sokan mások.
A MOMkult nemcsak kulturális programokat kínáló intézmény, hanem népszerű találkozóhely, közösségi tér. Kertjében működik minden szombaton a Biopiac, Budapest legnagyobb termelői bioélelmiszer-piaca.
A MOM Kulturális Központ legújabb tagintézménye a néhány éve teljeskörűen felújított LVST – Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpont, kínálatában a sablonoktól mentes, újításokkal és szokatlan megoldásokkal teli programok jelennek meg. A Lóvasút számos programot kínál gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, valamint rendezvényhelyszínként nyújt lehetőséget különböző események lebonyolításához.
A Kulturális Szalon elsősorban mint közművelődési feladatokat ellátó kerületi közösségi színtér ismert, ám programjai túlmutatnak e határokon: falain kívül is számtalan programlehetőséget kínál – tematikus séták, múzeum-, épület- és színházlátogatások, valamint kirándulások keretében.
A Barabás Villa híd a régmúlt és a jelen között. Egy klasszicista épület, amely kitárja kapuit a kortárs művészetek előtt. A villaépületen kívül a rendezvényterem, a galéria és a vincellérház is a minőségi időtöltés színtere, a többszintes, zegzugos kert pedig a kötetlen baráti találkozásoké vagy az egyéni kikapcsolódásé. A Barabás Villa esküvők helyszíneként is igénybe vehető.
A Hegyvidék Galéria egy kortárs képzőművészeti kiállítótér. Helyet ad tárlatvezetéseknek, múzeumpedagógiai foglalkozásoknak, irodalmi programoknak, művészettörténeti előadásoknak, könyvbemutatóknak és műteremlátogatásoknak. A Galéria könyvtára széleskörű kínálattal várja az egyetemes művészet iránt érdeklődőket.
A Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény a főváros egyik legaktívabb helytörténeti gyűjteményévé nőtte ki magát, érdeme a folyamatosan bővülő online adatbázis, mely lehetőséget kínál a Hegyvidék képes történeti áttekintésére.
A MOM Kulturális Központ a kulturális ágazat kiemelkedő bázisa, a kerületi, szűkebb közösségi élet ápolásán túl a tagintézmények programjai a főváros kultúrafogyasztóit és a Budapestre látogatókat szólítják meg.
A 12program.hu célja ugyanez: a Hegyvidék színes kulturális programkínálatának összegyűjtése egy helyen, könnyen áttekinthető formában, egy szélesebb vendégkört elérve.
Harangozó Réka Anna
További cikkek a MOMkult Blog-on: www.momkult.hu/blog/ Ajánlók, tudósítások, interjúk – számos érdekesség a programokról, fellépőkről és sok másról.
Az operahallgatás gyógyítja a lelket, miközben az operákban lépten-nyomon sérült lelkivilágú hősökkel és hősnőkkel találkozhatunk. A FareMido Operatársulat legújabb produkciója többek között ezt a termékeny ellentmondást fordítja majd a közönség és a műfaj javára.
A mitológiabeli Oidipusz királynak, tudjuk, sohasem volt Ödipusz-komplexusa, no de vajon Don Juannak volt-e Don Juan-szindrómája? Mi tagadás, a megszállott és kóros mértékű hódításvágy klinikai képlete igencsak ráillik a Mozart operájából Don Giovanniként ismerős alakra, aki a Regiszterária tanúsága szerint Itáliában 640, Németországban 231, francia földön 100, a törököknél 91, míg magában Spanyolországban nem kevesebb mint 1003 hölgyet vitt az ágyába. Manapság tehát legalábbis szexfüggőnek tekintenénk, ahogyan más operaszereplőket viszont súlyosan depressziósnak, rögeszmés-kényszeres személyiségzavarban szenvedőnek vagy éppen pszichopatának ítélnénk. Merthogy az opera ezen a téren is reprezentálja az élet teljességét és benne az emberi tudat mélyén lakozó erőket.
Alighanem valami ilyesforma felismerés indíthatta el a FareMido Operatársulat vezetőjének, Hábetler Andrásnak a fantáziáját is, amikor fejében a PszichOpera ötlete megfogant. Az opera műfajának népszerűsítését olyannyira a szívén viselve, Hábetlert elsősorban persze most is ez a motívum vezérli:
„A PszichOpera a FareMido Operatársulat újabb kísérlete arra, hogy azokat is operakoncertre csábítsa, akik pusztán az opera hívószavára nem jönnének el. De Sigmund Freud neve, a pszichoanalízis vagy a pszichológia témája talán felkelti a figyelmüket – és besétálnak a műfaj csapdájába. Ez a program ráadásul egészen biztosan újszerű élményt jelent az elvetemült operarajongók számára is, hiszen szokatlan helyzetben és megközelítésben láthatják majd jól ismert hőseiket. Például az életközépi válságtól és a folyamatos teljesítménykényszertől szenvedő, kiégett Don Giovannit, a párterápiára érkező Carment és Don Josét, a depressziós Fülöp királyt vagy épp az önértékelési zavarokkal küszködő Almaviva grófnét és társaikat.”
A Fodor Beatrix, Keszei Bori, Mester Viktória, Boncsér Gergely, Szvétek László, Köteles Géza és Hábetler András előadásában felhangzó operaslágerek között az orvosi diplomával rendelkező társulatvezető ezúttal F. Várkonyi Zsuzsa pszichológussal beszélget majd: a megidézett operakarakterekről, az általános lélektani mögötteseket keresve, azokra rámutatva. S egyszersmind „a színpadról leemelve” Don Giovannit, Carment és mind a társaikat, hiszen a távolság csökkentésének elkötelezett és olyannyira rokonszenves szándéka természetesen a február 25-i PszichOpera alkalmán is meghatározza majd a FareMido Operatársulat művészeinek közös produkcióját.
A Somnakajból a legfontosabb tanulság, hogy teljesen mindegy, mi vagy, ha ember vagy.
A Somnakajjal egy kis magyar faluból származó cigány lány történetén keresztül kapunk átfogó képet a roma kultúráról. Mivel szeretünk mindent műfajilag behatárolni, szeretjük a Somnakajra is a roma sorsjáték vagy a gypsy musical szavakat ráhúzni. Legyen bármelyik etnikumon keresztül bemutatva, akármelyik műfajba is belekényszerítve, a Somnakaj az életről szól.
A MOMkult híres színes műsorkészletéről, de ismét tudott újat mutatni. Színháztermében most először volt megtekinthető az elmúlt években már többszörösen teltházas estét nyújtó, Müller Péter Sziámi által színpadra írt darab, a Somnakaj – szabad hely ezúttal sem maradt a nézőtéren. A közönség január 28-án árasztotta el a széksorokat. Musicalhez híven, a szereplők főleg dalokkal kommunikáltak, amelyhez – a teljesség igénye nélkül – olyan emblematikus roma és nem roma származású előadók adtak alapot, mint Tintér Gabriella (Tinti), Dobi Matild (Ando Drom), Szakcsi Lakatos Béla, Falusi Mariann és a Romano Drom.
A közönség, amikor ismertebb cigány dalok vagy azok feldolgozásai csendültek föl, gátlás nélkül, ritmusra tapsolt. Valószínűleg minden színpadi ember álma ilyen nézőtér előtt fellépni – a tapsvihar nem csak a darab végén járt. A program szerves része a zene, de a szereplők nem koncertet adtak. A két félidős játékban különböző művészi eszközökkel tárták elénk a cigányság bánatát, örök útkeresését és életigenlését.
fotó: www.szinhaz.org
A címszereplő Somnakaj (Trokán Anna) egy fiatal lány. Az ő történetén keresztül ismerkedhetünk meg a gyásszal, a kitartással, a szerelemmel és a hittel. A Budapestre szökő, kitörni vágyó lány története egyáltalán nem tűnik távolinak; senkinek sem jön össze minden egyből, ahogy neki sem. Útkeresése, önmegvalósítása közben csodaszép hangszereléssel, kiváló zenészekkel és az Experidance táncosaival meséltek temetésről, apa-lánya viszonyról, udvarlásról, szerelemről, beteljesülésről, hagyományos lánykérésről és lakodalomról.
Somnakaj énekes vénával rendelkezik, már egész kicsi korában is csak a zene tudta megnyugtatni. Nagyapja után őt is jó hanggal áldotta meg a Devla – Isten neve cigány nyelven –, és a lány tehetségére hamar felfigyeltek. Megjelenik a nép humora, a kenyér szimbólumában ott van a munka ereje és gyümölcse, Sanyi tatában a jóságos nagyszülő, Gojmában, Somnakaj apjában pedig a szigorú, de szerető szülő.
Táncban és zenében is eklektikus a darab, nem csak autentikus dalokkal, egyetlen vidékre jellemző dallamokkal és mozdulatokkal bűvölik el a közönséget. A musicalben egyszerre vannak jelen kis-magyarországi és erdélyi cigánytáncok, pengetős dallamok, egészen a balkáni hangzásvilágig. Emellett úgy mozgásban, mint zenében a rock and roll, a jazz és a rap is szerepet kap. Sőt, mint XXI. századi elem, egy okostelefon is előkerül egy élő videóhoz.
A darab csúcspontján egy, a hagyományoknak megfelelő lánykérés kapcsán csendülnek fel egymástól nagyon különböző énekek, a jelenetben a tradíciók tisztelete és az újdonságra való nyitottság egyszerre mutatkozik meg mint fontos emberi érték. A humoros rész nagyon fontos mondanivalója: aki ezt a kettőt képes ötvözni, olyan fontos tulajdonság birtokában van, ami vallási hovatartozástól, nemzetiségtől, kortól és nemtől függetlenül az egyén javára válhat. Somnakaj, az örök optimista szerepében, az összes nézőnek közvetíti az egyértelmű üzenetet: „Mindig mindennek jó a vége, ha meg mégsem, akkor az még nem a vége.”
A Somnakajból a legfontosabb tanulság, hogy teljesen mindegy, mi vagy, ha ember vagy. Ugyanúgy sírsz, nevetsz, ugyanúgy érzel cigányként, mint nem cigányként. A látszólagos különbségek, a hosszú, színes szoknyák, a hatalmas kalapok – amelyek valójában talán nem is különbségek – tesznek minket azzá, akik vagyunk, de sose válunk feljebb vagy lejjebb valóvá. A kultúrájára nagyon büszke etnikumból való Somnakaj sztorija pedig még tükröt is mutathat a ma emberének, aki könnyen válhat gyökértelenné: “Ne felejtsd el, honnan jöttél, ha megérkeztél.”
Vörös Eszter
További cikkek a MOMkult Blog-on: www.momkult.hu/blog/ Ajánlók, tudósítások, interjúk – számos érdekesség a programokról, fellépőkről és sok másról.
Közlemény – koronavírus kapcsán Tisztelt Látogatóink! A Kormány 46/2020. (III.16.) Korm. rendelete alapján a MOM Kulturális Központ Nonprofit Kft. tagintézményei, valamint az üzemeltetésében álló telephelyek, mint közművelődési intézmények pillanatnyilag látogatási tilalom alatt állnak. Megértésüket köszönjük!
Elveszítette a hallását, volt egy halhatatlan kedvese, szerette a jó leveseket és utálta a határidőket: Beethovennel kapcsolatban minden, de tényleg minden apróság érdekel bennünket. 2020-ban, a mester születésének 250. évfordulóját elhozó esztendőben Bősze Ádám új sorozata segít majd csillapítani olthatatlan kíváncsiságunkat.
A zenetörténet nagyságai között sokféle személyiségtípusra ráismerhetünk: kedves, örök vesztest és ellenszenvesen pökhendi frátert, gyermekien ábrándos ártatlanságot és minden hájjal megkent üzletembert, bájos széltolót és lustaságra hajlamos haspókot egyaránt lelhetünk e magaslati körben. (Nevek és címek a szerkesztőségben. – L. F.) Ők mindahányan szavatolt zsenik voltak, a modern géniusz ősmintáját mégis döntően ketten képviselik közülük: Wolfgang Amadeus Mozart és Ludwig van Beethoven. Az előbbi a természet, a világ egyszeri csodájának tetszik mindörökre, míg Beethoven a természettel, a világgal dacosan megküzdő zseni prototípusává lett, döntően már élete során. Ő a polgári társaságba vajmi nehezen beilleszthető, az öntörvényű, mi több, a bogaras zseni, aki már rögvest, zilált hajviseletével is szertelen lángészként tűnt fel (e téren félreismerhetetlenül Albert Einstein előképe gyanánt).
Alighanem ez a mögöttes magyarázata annak, hogy Beethoven nemcsak a zenéjével, de a személyisége révén is lenyűgözi és kutakodásra készteti az utókort. Hiszen lassan már két évszázada vitatják zenetörténészek, biográfusok és mezei Beethoven-rajongók, hogy ugyan, melyik hölgynek a képe is lakozhatott a zeneszerző sajgó kebelének legeslegközepében. Ahogyan életének voltaképpen minden apró mozzanata és aspektusa ugyanígy felkelti az érdeklődésünket, legyen szó akár Beethoven politikai nézeteiről, akár a levelezési modoráról vagy a családi bosszúságairól. Merthogy így egyszerre csodálkozhatunk rá a géniusz kivételes egyediségére, ellentmondásokat egybefűző személyiségére – és éppígy azokra az ismerősen hétköznapi jegyekre is, amelyek mégiscsak annak a bizonyítékai, hogy közülünk való volt a titáni mester. A Sorsszimfónia vagy a Holdfény szonáta persze akkor is mindörökre a szívügyünk maradna, ha semmit sem tudnánk Beethoven kriminálisan rossz fogazatáról és arról, hogy emiatt jó pépesen szerette enni a kenyérlevest, de valamiért mégis minden kis személyes apróság és adalék csak még közelebb hozza a zseniális különcöt.
Bősze Ádám január 8-án induló sorozata, a Vihar és holdfény – 33 variáció Beethoven életére csupa ilyen fontos és talán kevésbé fontos, de bennünket csak azért is váltig érdeklő részletet tár majd fel a közönség számára. Mit, miért és hogyan tett Beethoven, amikor otthon, a színházban vagy a vendéglőben tartózkodott, amikor barátkozott, tárgyalt vagy veszekedett? A sorozat seregnyi, ehhez hasonló kérdésre ígér választ, s mivel Beethoven és Bősze nyerő párosítást ígér, már jó előre bízvást kijelenthető: szeretni fogják a hallgatók.
László Ferenc
További cikkek a MOMkult Blog-on: www.momkult.hu/blog/ Ajánlók, tudósítások, interjúk – számos érdekesség a programokról, fellépőkről és sok másról.
„A felnőttek csak tanulhatnak a gyerekektől. Nem is az a kérdés, hogy mit, hanem hogy mindent.” Novák Péter, a Fölszállott a páva műsorvezetőjeA 2019-es Fölszállott a páva a gyerekeké volt, így a MOMkult a 2020-as Magyar Kultúra Napja-programsorozat részeként a fiataloknak biztosított színpadi megjelenést. Így elevenedett meg a gyermekkori gondtalanság január 22-én a MOMkult-ban, a Fölszállott a páva esten.
Az előadás előtt egy órával a békásmegyeri táncos lányok arcát fürkészem a mosdóban. Vajon mit élnek át? Izgulnak, fáradtak, várják?
A házigazda szerepét magára öltő Komáromi Kristóf, a szervező és a technikusok viccelődve egyeztetnek. Nem értem. Mindenki nyugodt. Csak én rohangálok, hogy mindenkit megismerjek. A gyerek Páva-műsorok légköre itt most mindenkit jellemez: ez nem megfelelés, inkább játék!
A gödöllői táncos lányoknál készülnek a hajkoronák. A fiúk még ráérősek. Megtalálom a Hajdu-Németh gyerekeket, Ilonát, Balázst és Lacit, Dudás Lilit, Kispál Domonkost, a Kisrügy Énekegyüttes lányait, Bartók Miklós Dánielt és Nagy Benedeket. Míg a lányokra felkerül az utolsó kötény, a fiúk öltözőjében tekerőlanton és hegedűn már a múlt század rock klasszikusait gyakorolják a srácok. Nem lehet rajtuk nem mosolyogni. Be akarok állni közéjük.
Mire a fergeteges hangulatú öltözőkből visszatérek a színházterembe, a széksorok már félig megtelve; korosztályban teljesen vegyes nézőközönség gyűlik össze. Az est zenekara is elfoglalja a helyét. Elsötétül a terem, és ahogy a képernyőről is megszokhattuk, szó szerint berobban a színpadra a Kis Kincső Néptáncegyüttes a gömöri koreográfiájával. A Tarsoly Zenekarral kiegészülve egy olyan nyitánnyal csapnak az asztalra, hogy felmerül a kérdés, mi jöhet még.
A műsorszerkesztés nagyon okos: a szervező egy percig sem hagy unatkozni, de nem is zúdít befogadhatatlan mennyiségű információt ránk. Minden szereplő kétszer kerül fel a világot jelentő deszkákra. Amikor a helyzet azt kívánja, Komáromi Kristóf, a házigazda, mond egy-két tudnivalót a gyerekekről, az adott tájegységekről pedig földrajzi gyorstalpalót tart.
Bartók Miklós Dániel első dalcsokra Pál Pista bácsi nótáiból áll össze. Illő, hogy az alig öt éve elhunyt Népművészet mesteréről, az utolsó magyar dudásról megemlékezzünk. Komáromi külön kitér Pál István életére, munkásságára. Dani előadásaiban a képernyőről is megszokott komolyság és alázat köszön vissza, a kupuszinai összeállítását pedig tájszólásban hozza el nekünk, ami ezáltal az est egyik csúcspontjává válik.
A magyar népi hangszerek között a tekerőlant igazi kuriózum, ezért jó választás ezt a különleges zeneszerszámot is bemutatni a nézőközönségnek. Nagy Benedek, a hangszer méltó képviselője, az évad során akár egyszerre több dallamot is előadott – egyedül –, hiszen az énekhangját sem felejtette otthon. „Meg szeretném mutatni az embereknek, hogy nemcsak hegedű létezik, meg gitár, hanem létezik tekerő is” – tudtuk meg Nagy Benedektől egyik kisfilmjében. Ennek a fiúnak a játéka elvarázsol. A második produkciója után egy rövid hangszerbemutatót kér tőle a konferanszié, hiszen tényleg unikum ez a népzenei eszköz.
A Kisrügy Énekegyüttes két pacsirtája, Nóri és Gréti mindig a megnyugtató gyermekkort idézi elém. Eszembe jut az összes barátnőm, akikről ma már semmit nem tudok. Elsőként – a nekik hazai – mezőföldi, majd a tévéből jól ismert zoborvidéki lakodalmas dalokkal szögeznek a székbe. A két lányon látszik, nemcsak eléneklik az énekeket, értik és meg is élik. Továbbra is várom, hogy színpadra álljon egy olyan esetlen kis figura, aki tehetséges, de minimum izgul egy kicsit.
A gyerekek játszi könnyedséggel adják át egymásnak a színpadot. A Tarsoly Zenekar pazar, a technikusok nem hibáznak. Az Urban Verbunk az ördöngösfüzesi és a rábaközi koreográfiájával mutatja be magas technikai tudását. Tanáraik szemléletformáló stílusának köszönhetően, produkcióikban a hagyomány és a korszerűség egyvelege látszik. Csenge és Saci, két táncos avat be, hogy előző este is felléptek, későn értek haza. Az iskolából nem maradhatnak ki, de nem panaszkodnak, gyorsan hozzáteszik: „Meg lehet oldani. Ide is hozzuk a tanulnivalót, a buszon is tanulunk.” A Fölszállott a páva amellett, hogy rutint, kritikát is adott nekik, a visszajelzéseket pedig igyekeznek a helyén kezelni: „Amiről úgy érezzük, hogy nem vonatkozik ránk, elengedjük, ami fontos, azt pedig próbáljuk hasznosítani.” Például fontos, hogy látszódjon kifelé is, hogy élvezik, amit csinálnak. Ezt mindenképpen megfogadják. Megilletődve állok a két mosolygós lány érettsége előtt. Azt érzem, mégse akarok felnőni.
Komáromi Kristóf szavaival élve: hunyorogva olyan, mintha összenyomott, felnőtt táncosokat néznénk, amikor Dudás Lilit és Kispál Domonkost látjuk táncolni. Noha ez nem csak erre a két kis táncosra vonatkozik, Lili és Domonkos a tavalyi mezőny egyik legapróbb párosa. Élőben talán még szerethetőbbek, mint a kamerák kereszttüzében, de a televízió nem csalt: tényleg istenien táncolnak. Beavatnak néhány kulisszatitokba: Domonkos a Páva elején még izgult a kameráktól, aztán megszokta. Ámulok a két kis emberen, ahogy bátran vállalják a kapott kritikákat. Jelenleg a kedvencük a magyarózdi tánc, Lili személyes emlékre hivatkozik: „Amikor 4-5 éves voltam, a Táncháztalálkozón magyarózdival léptünk fel a Családban marad programban.” A Hajdu-Németh család három tehetsége is jelen van hol a színpadon, hol a színfalak mögött. Ilona és Balázs felcsíki és mezőkeszüi táncokkal kápráztatnak el. Sok felnőtt szeretné így járni ezeket a táncokat. Ilonának jelenleg a mezőkeszüi a szíve csücske, de nincs kedvenc tájegységük: „Bármilyen táncot szívesen tanulunk. Bármilyet!” – szögezi le Balázs őszinte szenvedéllyel.
A testvérpár tizennégy éves bátyja, László, büszkén mosolyog ránk a háttérből. Az ő hegedűmuzsikája zavarba ejtően profi. Az egyik legszebb pillanat, amikor László a testvérei táncához spontán a színpadra áll a Tarsoly Zenekar mellé. A Zeneakadémiára készülő fiútól épp csak autogramot felejtek el kérni, legközelebb pótolom.
„Kifejezetten rosszak vagyunk.” – vallja be Kevin, a békásmegyeri csapat egyik szónoka. Dénes és Kevin a Kis Kincső Táncegyüttes erejét a humorban látják. Dénes hozzáteszi, hogy a tanáraik is gyakran beszállnak a mókába – ettől jó, amit csinálnak. Az egész este fénypontja, amikor Dénes, kis szőke fejével elégedetten bólogatva megosztja velem, mennyire büszke az egész csapatra. Mindenkire.
Novák Péter szavai jutnak eszembe. „A felnőttek csak tanulhatnak a gyerekektől. Nem is az a kérdés, hogy mit, hanem hogy mindent.” – nyilatkozta még ősszel. Szavai számomra most nyertek értelmet. Ezek a gyerekek nem csupán tudatosabbak a felnőtteknél, hanem minden emberi értéknek birtokában vannak. Komplexusoktól mentesek, őszinték, szorgalmasak és nagyon meg tudják becsülni a másikat.
Vörös Eszter
A képen a Kis Kincső Néptáncegyüttes produkciója látható.
További cikkek a MOMkult Blog-on: www.momkult.hu/blog/ Ajánlók, tudósítások, interjúk – számos érdekesség a programokról, fellépőkről és sok másról.
A programsorozat célja, hogy ráirányítsa a figyelmet a velünk élő, rendkívül hasznos állatokra: a méhekre.
Programok, előadások a méhekről gyerekeknek és felnőtteknek, 2019 szeptemberétől 2020 májusáig.
Vannak filmek, amikben minden mellékszereplő a szakma legjobbjai közül kerül ki. Mind olyan tehetséges színészek, hogy ha hirtelen a főszereplő helyébe kéne állniuk, gond nélkül megoldanák. Tegyük fel, hogy más karaktert képviselnek, más műfajban szerepelnek a legszívesebben, de tehetségük megengedi, hogy egészen új helyzetekben is tökéletesen és élvezettel szerepeljenek. A Kollár-Klemencz László, dalszerző-gitáros-író-énekes köré szerveződő, hihetetlenül színes művésztársaság az ilyen filmekkel mutat hasonlóságot. Kollár-Klemencz az elmúlt évek során számtalan olyan eseménnyel ajándékozta meg a közönséget, ahol zenészekkel, írókkal, költőkkel, színészekkel lépett a színpadra.
A Kollár-Klemencz Kamarazenekar (Kollár-Klemencz László – ének, gitár, Mákó Kató – ütősök: moldvai nagydob, jembe, vokál, Ónodi László – brácsa, Vajdovich Árpád – bőgő, vokál, Valkó Béla – cselló) idén januárban adta ki új lemezét Ég az erdő címmel, ami a Kamarazenekar első szólóalbumának (Rengeteg) folytatása. Az új lemezt január 19-én – számos vendégfellépővel –, a MOMkult-ban mutatták be. Lackfi János szavaival élve: a koncerten a Kollár-Klemencz-univerzum mutatkozott be.
Kollár-Klemencz László néhány éve egy Budapesthez közeli erdőbe költözött, így nem csak zenei munkásságának, de életének is alapanyaga, meghatározója lett a természet és az állatok közelsége. Számos dalában ez, a várostól elszakadt, a természet csendjében életre kelt zene szólal meg. Saját szövegein túl az énekes szívesen nyúl versekhez is: Kollár-Klemencz a koncerten úgy fogalmazott, azért dolgoz fel szívesen verseket, mert a sok, kiváló kortárs magyar szerző között nem nehéz jó szövegeket találni. Olyan írók, költők műveit dolgozta fel zenekarával, mint Erdős Virág, Kemény István vagy Lackfi János – aki az este különleges produkcióját nyújtotta. Lackfi nem csak szövegével járult hozzá a koncert sikeréhez: ő maga énekelte a megzenésített verset.
A lemezen közreműködik és a koncerten is színpadra lépett Kálna Natália (hegedű) és Csoóri Sándor (brácsa, tambura). Csoóri Sándorné Kálna Natália különböző együttesek tagjaként, vendégművészeként a népzenei élet aktív résztvevője (Kerek Zenekar, Vonográf Négyes Zenekar, Bahorka Társulat). Csoóri Sándor népzenei és világzenei formációk tagjaként hosszú évek óta meghatározó szereplője a magyar nép-és világzenei életnek – többek között a Buda Folk Band, a Dresch Vonós Quartet és az Ötödik Évszak együttes tagjaként.
A lemezbemutató koncerten egy tehetséges fiatalokból álló együttes, a Várkonyi Csibészek is fellépett: a hét, roma származású ózdi fiatal néhány éve robbant be a zenei életbe a Common Vibe-bal közösen készített számukkal.
Kollár-Klemencz László zenei felkészültsége, a dalok egyedi hangzásvilága és a dalszerző-énekes közvetlen színpadi jelenléte egy összeszokott baráti társaságot festett a közönség elé. Ezt Kollár-Klemencz kommentárjai is alátámasztották: Mákó Kató, a zenekar ütőse, háziállatai révén kötött barátságot a Kistehén zenekar egykori frontemberével (Mákó Kató megkérte Kollár-Klemenczet, távollétében viselje gondját a kertjében élő csirkéknek, az állatfelügyelet után derült fény Mákó Kató zenei tehetségére, különleges hangjára).
Április 3-án Kollár-Klemencz László ismét a MOMkult vendége lesz, egy lírai dalest keretében. A Zabolátlan lovaim című est során Kollár-Klemencz a Budapest Bárból ismert Farkas Róberttel és a Katona József Színház zeneszerzőjével, Dargay Marcellel egyéni hangszerelésben szólaltatja meg Jacques Brel, Yves Montand, Dalida, Viszockij, Johnny Cash, Benjamin Clementine, Cseh Tamás, Paolo Conte, Marlene Dietrich és további szerzők műveit. A Kollár-Klemencz unvierzum újabb tagokkal bővül.
G. Szabó Sarolta
fotó: Révai Sára
További cikkek a MOMkult Blog-on: www.momkult.hu/blog/ Ajánlók, tudósítások, interjúk – számos érdekesség a programokról, fellépőkről és sok másról.
A kulturális sokszínűség mindig jelen volt a MOMkult programkínálatában. A jazztől a klasszikus zenéig, közösségi, beszélgetős programok és kiállítások mellet nem maradhat ki a paraszti folklór bemutatása sem a repertoárból, főleg egy újabb Fölszállott a páva évad után.
A kezdetektől jellemzi a Fölszállott a páva tehetségkutató TV-műsort, hogy a szereplők számára nem áll meg a lüktetés egyes szériák végeztével. Az évadok során indulók sok esetben a versenynek köszönhetően kaptak további fellépési lehetőségeket, munkát, új tanítványokat. A gyerekek számára is a Páva a jéghegy csúcsa csupán, ilyen nagy közönség előtt ritkán mutatkoznak meg a népdalénekesek, népzenészek és néptáncosok, minden versenyző számára ez valaminek a kezdete.
2019-ben már második alkalommal volt a gyerekeké a színpad, ami a felnőtt nézők számára amellett, hogy imádnivalóan aranyos és bájos, mindig rendkívül tanulságos és elgondolkodtató. A tavalyi évadban induló gyermekek nemcsak a korukhoz méltó játékosságukról és életigenlésükről, hanem bölcsességükről és profizmusukról is tanúbizonyságot adhattak.
Ez a profizmus nem is csoda, hiszen a táncházmozgalom mára már annyira jól szervezett, annyi a szakértő tanító, hogy gyerekként is, egészen kicsi korban, nehezebb hangszereken boldogulnak, fejlett izomzatot igénylő táncokat járnak, élettapasztalatot feltételező dalcsokrokat képesek színpadképesen előadni. A közel ötven éves táncházmozgalom modern néptáncos és népzenész dinasztiákat nevelt ki, így a mai tehetséges ifjoncok között sokaknak a szülei, de akár a nagyszülei is hasonló művészeti ágakat képviselnek, mint ők maguk. Kiváló mestereknél fejlődnek az évadban indult lányok és fiúk, sok esetben pedig ezek az oktatók az indulók szülei. Az apáról fiúra- és az anyáról lányára-mesénk főszereplőire pedig érdemes odafigyelni.
Kiderült az adásokból, hogy ezek a fiatalok nem valamiféle emberfeletti képességgel rendelkező gyerekek, hanem teljesen egyszerű kis emberek, akik szívvel-lélekkel élik meg őseink hagyományait. A népművészettel foglalkozó családokba született indulók viszont nincsenek könnyebb helyzetben, a gyakorlás és a kemény munka természetesen nekik sem megspórolható, ahogy az első generációs versenytársaiknak sem. Szorgalomra nevelt, zenével, énekekkel és tánccal foglalkozó kis tehetségek ők, akik nem csak a színpadon mutatták meg nekünk, hogy milyen szinten művelik a sajátjukat. Kisfilmeikben tanúbizonyságot adtak arról, hogy releváns hírnökeik a humornak, a környezetvédelemnek, a szeretetnek és az alázatnak.
Szerencsés helyzet, hogy a nagyközönség őket a képernyő után, élőben, a MOMkult színpadán is láthatja. Komáromi Kristóf, a Fölszállotta a páva 2017-es és 2018-as évadának humoráról és furulyajátékáról elhíresült szereplője, a házigazda szerepében szeretettel várja a Páva 2019-es évadának fiatal tehetségeire kíváncsi, kikapcsolódni, nevetni és meghatódni vágyó érdeklődőket a MOMkult Színháztermében, január 22-én.
A magyar operajátszásnak vannak történeti múltra visszatekintő vagy ha úgy tetszik, hagyományos aránytalanságai. Ilyen Budapest, vagyis a Magyar Állami Operaház egészségtelen túlsúlya, de éppígy a nemzetközi repertoár kiegyenlítetlensége is. Például az olasz és a német operák dominálják a hazai operaműsort, míg a francia és az orosz művek – néhány kiugróan népszerű kivételtől eltekintve – hol látványosan, hol meg szinte észrevétlenül háttérbe szorulnak. Ezen a helyzeten az Opera néhány napja meghirdetett 2020-21-es francia évada részben változtathat majd, és valóságos ajándék minden további olyan művészi vállalkozás, amely testközelbe hozza a pesti közönség számára e két gazdag és oly gyönyörködtető operakultúra értékeit.
Ilyen hiánypótló és valósággal kihagyhatatlan estét ígér 2020. január 7-re Csordás Klára és Karina Desbordes, hiszen január első keddjén, Harazdy Miklós zongorakísérete mellett, a francia és az orosz operairodalom szinte reprezentatív, hangzó antológiáját énekli majd e két nagyszerű művésznő a MOMkult-ban. Ahogyan erről a kettős jellegű, az első felében francia, majd a második részben orosz áriákat és kettősöket felvonultató programról Csordás Klára elmondta: „Ezt a műsort éppen azzal a szándékkal állítottuk össze, hogy olyan számok szólaljanak meg, amelyeket máshol nem lehet hallani Budapesten. Az Anyegin és A pikk dáma egy-egy részletét kivéve ugyanis tényleg csupa olyasmi hangzik majd fel ezen a januári koncerten, ami tartósan hiányzik a hazai repertoárról. Pedig igazán remek operákból válogattunk – méghozzá csupa gyöngyszemet! Karinával három éve dolgozunk együtt, mindketten Párizsban élünk, így a francia repertoár rejtett kincseinek bemutatása kézenfekvő döntés volt, az orosz vonalat pedig Karina hozta be, lévén, ő moszkvai születésű.”
Boïldieu bájos opéra comique-ja, A fehér asszony (első magyarított címén: A fejér asszony) kettősétől Massenet Esclarmonde-jáig, illetve Prokofjev monumentális Tolsztoj-operájától, a Háború és békétől A pikk dámáig ívelő program két főszereplője közül Csordás Klárát úgy ismertük meg mint sokirányú érdeklődéssel és legalább ily sokirányú tehetséggel megáldott művészt. Operaénekesként Bécsben debütált, pódiumművészi pályáját a Nemzeti Filharmónia kötelékében kezdte meg. Utóbb éveket töltött a mannheimi, majd a stockholmi opera társulatában, s fellépett New Yorkban csakúgy, mint Tbilisziben. Operai repertoárján Purcell Didója és egy sor Rossini-főszerep is megtalálható, de a nagy Verdi-, Wagner- és Richard Strauss-mezzószerepek is ott sorjáznak Csordás Klára szereplajstromán, amelyről természetesen a két ikonikus francia címszerep, Carmen és Delila sem hiányozhat. A magyar és a francia nyelv mellett angolul, németül, svédül és olaszul is kitűnően beszél, s a színpadon és a koncertdobogón mindemellett még orosz, spanyol, lengyel és norvég nyelven is énekel.
Akárcsak Csordás Klára, úgy a szoprán Karina Desbordes is rendkívüli előadói érzékenységéről és sokoldalúságáról ismert világszerte: repertoárja a barokktól a huszadik századig ível, s oratórium- és kamarakoncerteken ugyancsak gyakran fellép. A sokoldalúságot ugyanakkor nem is szükséges emlegetnünk egy olyan koncert előadóival kapcsolatban, melynek műsorán francia nagyopera és opéra comique, Glinka- vagy épp Rahmanyinov-részlet egyaránt akad majd.
Babics Péter: 2020. január 3-án, pénteken este – már mondhatni, hagyományosan – a MOM Kulturális Központban kezditek az évet. Mitől lesz különleges ez az este?
Bálint Rezső: A MOMkult-os koncerek mindig egyediek. Mivel „hazai terepen” mozgunk, lehetőségünk van újdonságokat kipróbálni, feszegetni a zenei határokat. A legfontosabb újítás, hogy hosszú idő után újra bemutatunk saját szerzeményeket is. Az ősz folyamán megálmodott és véglegesített kompozíciók nagyon tetszettek a győri, illetve a burgenlandi közönségnek, de természetesen nagyon izgatottan várjuk a budapesti rajongóink reakcióit is. Mostani zenei világunk valahol a jazz-rock, a funk, valamint a pop körül mozog; a visszajelzések alapján szereti a közönség ezt az irányt. Számos meglepetéssel is készülünk, tényleg érdemes lesz eljönni és lazítani a karácsonyi és újévi kavalkád után.
B. P.: A legutóbbi műsorból is hallhatunk dalokat?
B. R.: Az előző show, a Popcorn! két év alatt öt európai országban hangzott el, 34-szer álltunk vele színpadra, ami, azt gondolom, itthoni viszonylatban is kiemelkedő teljesítmény. A popzenei világ viszont háttérbe kerül, nagyobb hangsúlyt kapnak a saját dalok, és a harsona szerepe is meghatározóbb lesz ebben az évadban.
B. P.: Miért szeretitek ennyire a MOMkult Kupolatermét?
B. R.: Elegáns, mégis otthonos. Kicsi, de mégis sokan elférnek. Olyan érzés, mintha egy nappaliban muzsikálnál. Ott ül körülötted a közönség, érzed minden rezdülésüket. A Chameleon Jazz Band koncertjei mindig a szórakoztatásról szóltak, arról, hogy a mindennapok terheit kint kell hagyni az öltözőben. A basszusgitáros Bartók Vince, a zongorista Birinyi Márk Ádám és a dobos Telek Attila személyében nagyszerű partnereket találtam, akik úgy vannak jelen elképesztő zenei tudásukkal a színpadon, hogy sosem érzed öncélúnak a játékukat. Nagyon szeretünk együtt dolgozni és ezt a remek légkört azonnal érzékeli a hallgatóság. A Kupolaterem építészeti különlegessége és utánozhatatlan akusztikája már önmagában egyedi, a publikum tapintható közelsége ehhez csak hozzátesz.
B. P.: Mesélj kicsit az új dalokról!
B. R.: A Heat című szerzemény a nyári, tikkasztó hőségről szól, de a dallam közepe meghozza a zene felfrissülést is, ami egy zongoraszólóban bontakozik ki. Két témáját a basszusgitár, majd a harsona játssza, amik a végén összekapcsolódnak, ez adja a kompozíció alaphangulatát. A G43 egy zakatoló, lendületes mű, valójában egy végeláthatatlan utazás képe. Ezeknek az instrumentális daloknak értelemszerűen nincsen szövegük, mégis arra törekedtem, hogy a fülbemászó melódiával, az elbeszélő jellegű ritmikával és a különleges hangszereléssel olyan atmoszférát teremtsünk, ahol már sejthető, mi is a mondanivaló. A többi szerzemény legyen meglepetés!
B. P.:Milyen évet zártok?
B. R.: Izgalmasat! Az ausztriai és norvégiai utakat szerintem sosem felejtjük el. A győri fellépésünk szenzációs volt, de a nyári, újpesti szabadtéri est is parádés volt. Mi viszont már a jövő évre készülünk! A januári, csehországi brnoi koncert, valamint a februári budapesti klubkoncertek már most teltházasak. Hamarosan visszatérünk Szlovákiába és Ausztriába, valamint körvonalazódik egy lemezbemutató is, szóval izgalmas hónapok állnak előttünk.
B. P.: Mit kívánsz a MOMkult Blog olvasóinak a 2020-as évre?
B. R.: Ha egy kicsit jobban odafigyelnénk egymásra, szerintem már egy jobb világban élhetnénk. Ebben az állandó rohanásban néha úgy érzem, hogy minden elérhető számunkra, még sincs semmink. Egy koncert barátokkal, egy jó könyv magányosan, vagy akár egy laza séta is segíthet abban, hogy rájöjjünk, hol is a helyünk a világban. Mindenkinek sikerekben, mosolyokban és zenei élményekben gazdag új évet kívánok! Happy 2020!
Babics Péter A Chameleon Jazz Band koncertje 2020. január 3-án a MOMkult Kupolatermében: Chameleon Jazz Band | Happy 2020
Fotó: Purger Tamás
További cikkek a MOMkult Blog-on: www.momkult.hu/blog/ Ajánlók, tudósítások, interjúk – számos érdekesség a programokról, fellépőkről és sok másról.
A koronavírus járvány miatt kialakult veszélyhelyzetre tekintettel, a kormány által kihirdetett intézkedések figyelembevételével a Hegyvidéki Önkormányzat nevében Pokorni Zoltán polgármester újabb rendkívüli intézkedéseket hirdet ki:
AZ IDŐS EMBEREK VÉDELMÉBEN
Idős embertársainkat fenyegeti leginkább a koronavírus. A XII. kerületben hétezer 70 év feletti ember él, akiknek közel fele egyedülálló. Határozottan arra kérjük őket, hogy ne hagyják el otthonukat!
Idős társaink jelentős része nehezen kér segítséget. Ezért családtagjaikat, közvetlen szomszédjaikat arra kérjük, keressék meg a hatékony segítség formáit és ajánlják fel segítségüket idős embertársainknak.
A kerületben élő idős polgárainkat arra kérjük, hogy amennyiben nem él környezetükben olyan ismerős, családtag akire számíthatna, jelentkezzenek a infopont@hszk.hu e-mail címen, vagy a 06306446278 illetve a 06306309725 telefonszámon 8 és 16 óra között.
A Hegyvidéki Önkormányzat valamennyi 60 év feletti dolgozóját felmentettük a hivatali munkavégzés alól.
ÜGYINTÉZÉS
Zajlik az elektronikus hivatali ügyintézésre történő teljes átállás. Jelenleg minden olyan ügy esetében már szünetel a személyes ügyintézés, amely az önkormányzat honlapján elektronikus úton is intézhető (pl. adó, parkolás, gyermekétkeztetés).
RENDEZVÉNYEK
Március 17-től az önkormányzat valamennyi kulturális és sportintézménye bezár, a meghirdetett előadások sportesemények elmaradnak.
Az önkormányzat intézményeibe meghirdetett valamennyi program elmarad.
A meghirdetett lakossági fórumok elmaradnak.
Az önkormányzat intézményeiben a már megszervezett esküvők csak a közvetlen hozzátartozók és a tanúk (maximum összesen 10 fő) részvételévek tarthatók.
A kormánnyal egyetértésben azt kérjük a kerületben élőktől, hogy a koronavírus-járvány miatt a halaszthatatlan családi eseményeken kívül minden más összejövetelt halasszanak el és aki teheti, maradjon otthon.
EGYÉB KERÜLETI KORLÁTOZÁSOK
A kerület játszótereit bezárjuk, látogatásuk tilos! Azokat a játszótereket, ahol nem található zárható kapu, kordonnal látjuk el.
A MOM Kulturális Központ udvarán található biopiacot mint szabadtéri, élelmiszert árusító helyet nem zárjuk be, de arra kérjük a szervezőket, hogy számlálással és egyéb korlátozással csökkentsék a területen egyidőben tartózkodók számát.
Elmarad a meghirdetett a lomtalanítás. Az új – várhatóan őszi időpontról – később adunk tájékoztatást.
A Normafán lévő játszóterek nem látogathatók! Azokat, akik a súlyos járványügyi helyzet ellenére a sétát választják, arra kérjük, hogy egymástól megfelelő távolságot tartva használják az erdőt és a sétányt.
TÁJÉKOZTATÁS
A Hegyvidék Újság a veszélyhelyzet idején hetente jelenik meg a legfontosabb járványügyi információkkal. Az első megjelenés időpontja: március 20.
Az Önkormányzat Hegyvidéki Segítő Csoport néven zárt facebook-csoportot hozott létre, ahova mindenki jelentkezhet, akinek segítségre, jó tanácsra vagy csak arra a tudatra van szüksége, hogy nincs egyedül a bajban. A csoport célja, hogy a nehéz helyzetben is közösséget alkossunk, a tagok felajánlásokat tehessenek, segítséget kérhessenek, hogy bemutathassák a meglévő jó gyakorlatok, vagy megbeszélhessék problémáikat.
Megalakult a Hegyvidéki Segítő Központ, amely koordinálja a kerületben élő 70 év feletti Hegyvidéki lakosok ellátásának segítését. A Segítő Központ – amit Fonti Krisztina alpolgármester vezet – azoknak a 70. életévüket betöltött Hegyvidéki állampolgároknak nyújt segítséget, akik vállalják, hogy nem hagyják el lakóhelyüket vagy tartózkodási helyüket, és kérik a segítséget. Az időseket segítő munkában önkormányzati dolgozók, önkéntesek, civil és ifjúsági szervezetek, valamint a csatlakozó politikai szervezetek képviselői vesznek részt. A megbízólevéllel és azonosító kártyával rendelkező segítők feladata lesz, hogy minimális személyes kontaktussal alapvető élelmiszereket és gyógyszereket juttassanak el a rászoruló időseknek.
A bölcsődei ügyeletet a Hegyvidék mindhárom bölcsődéjében igénybe lehet venni.
Március 18-tól bezár a Félsziget Klubház és az Ifjúsági Közösségi Tér.
Felhívjuk azok figyelmét, akik személyesen felkeresnék a Családsegítő Központot, hogy előbb telefonon érdeklődjenek a működő szolgáltatásokról.
A kisebb szabadtéri termelői piacok továbbra is működnek. A Magyar Biokultúra Szövetség döntése értelmében szombattól határozatlan ideig zárva lesz a Csörsz utcai Biokultúra Ökopiac.
A 2019-es 