ADVENTI VÁSÁR A HEGYVIDÉKEN
A Hegyvidéki Önkormányzat november 28-tól karácsonyig tartó adventi piacán nem csupán kézműves termékek, ajándéktárgyak vására, hanem karácsonyi illatok: forralt bor, kürtős kalács, valamint családi programok, koncertek, szabadtéri workshopok várják a látogatókat.
100 éve, 1921. november 5-én született Cziffra György, a páratlanul virtuóz és mély lelkületű zongorista, aki nemcsak művészként, hanem emberként is rendkívüli és követendő örökséget hagyott nekünk hátra. Pályafutásából, akárcsak életéből összesen majd’ másfél évtizedet rabolt el a 20. századi történelem: a világháborúban fogságba esett, hosszú évekre a budapesti éjszakai élet hangszerei elé kényszerült, majd disszidálási kísérlete miatt évekig kőfejtőben, építkezésen kínozták, nem kímélve kezeit sem. Csak az ’50-es évekre sikerült helyet kapnia a magyar művészvilágban, ott is csak az éjszakai lokálokban. Kitartásának, emberfeletti küzdelmeinek jutalmául, 1956 után franciaországi polgárként az európai klasszikus zenei szcéna krémjébe emelkedett. A nagy romantikus repertoár, Liszt, Chopin, Schumann műveinek páratlan előadója volt, de jelentősége bőven túlmutat ezen: ritka képességeit és sokoldalúságát kihasználva újjáélesztette a rögtönzés 19. századi, szinte feledésbe merült hagyományát, és elkötelezetten, erejét nem kímélve támogatta a fiatal zenésztehetségeket.
Kövesse a MOMkult épületén belül kihelyezett betűmatricákat, valamint a hozzájuk tartozó QR-kódokat és töltse ki az alábbi kvízt! A helyesen válaszoló látogatóinkat kedvezményre jogosító kuponkóddal jutalmazzuk!
Budapest és a 12. kerület fontos kulturális szereplőjeként a MOMkult 1951 óta kínál programokat és találkozási helyet az idelátogatóknak. A világhírű iparvállalat, az 1876-ban alapított Magyar Optikai Művek (MOM) 1950-ben kezdte meg a gyár kulturális célú intézményének építését a későbbi Kossuth-díjas építész, Dávid Károly tervei alapján. A sokáig művelődési házként funkcionáló épület meghatározó szerepet játszott a népszerű tehetségkutató műsor, a Ki mit tud? létrejöttében, a Magyar Televízió innen közvetítette először a szilveszteri műsort. Színpadán a legismertebb tehetségek és az ország vezető színházi, zenei társulatai fordultak meg. A Bauhaus stílusjegyeket magán viselő épület hosszú évtizedek óta áll a kultúra szolgálatában. Tíz éve, 2011-ben fejeződött be az épület nagyszabású, korszerű felújítása. A 2010-ben kezdődő megújulás óta MOM Kulturális Központ (MOMkult) néven várja sokszínű programjaival vendégeit a Csörsz utcában. A MOMkult története megújulási periódusokból áll össze, az intézmény célja azonban minden korban ugyanaz volt: teret és kibontakozási lehetőséget adni a kulturális programoknak. A MOMkult nevében máig szereplő Magyar Optikai Művek alapítója Süss Nándor, a cég 1876-tól az 1990-es évek elejéig üzemelt. Az egykori MOM gyártelepének helyén az évek során új funkciókat kiszolgáló városrész jött létre.
A művelődést szolgáló épület létrehozására már az 1930-as évektől igény mutatkozott, a tervek megvalósítását azonban a második világháború meghiúsította. 1950-ben a Magyar Optikai Művek akkori igazgatója, Konstantin Szmirnov engedélyével megkezdődött a gyár kulturális céllal épülő házának felépítése, a terveket a későbbi Kossuth-díjas építész, Dávid Károly készítette. A munkások úgynevezett társadalmi munkában, azaz ingyen dolgoztak, így
az igazgató állítólag saját zsebből fizetett nekik, hogy gyorsabban haladjanak. Az 1951. november 7-i átadóünnepségen nagyszabású műsort láthatott a közönség, az akkor 830 férőhelyes színházterembe – amely sokáig Buda egyetlen korszerű színházterme volt – a korabeli híradások szerint pótszékeket kellett elhelyezni a nagy érdeklődés miatt. A kultúrházat az átadás után sokáig „csodapalotaként”, „a kultúra palotájaként” emlegették. Az
épület a művelődés, az ismeretterjesztés és az amatőr mozgalmak otthona lett, számos szakkör, társulat, valamint zenészek, balettosok, kórusok, tornászok vehették igénybe, de sportolók – pingpongozók, biliárdozók, sakkozók –, bélyeggyűjtők és rádióamatőrök is helyet kaptak a házban, ahol könyvtár is működött.
Az amatőrök mellett olyan országosan ismert művészek is felléptek itt, mint Komlós Juci, Rodolfo, Latabár Kálmán, Hofi Géza, Sas József. A MOM színpadának vendége volt a Magyar Állami Operaház, a Nemzeti Színház, a Madách Színház és a Vígszínház társulata is, koncertet adott a Rangers, a Gemini és az Olympia, és itt működött a Hobo Blues Band első klubja. Fontos esemény volt az 1957-es szilveszteri műsor, melyet a Magyar Televízió – a kor nagy teljesítményeként – hat órán keresztül, élőben közvetített. A szilveszteri adás után megugrott az idelátogatók száma: „Tíz esztendő alatt összesen mintegy 4 millió 300 000 ember látogatását számolták meg.” (Népművelés, 1962. március 1.) A Ki mit tud? a Magyar Televízió egyik legsikeresebb kulturális tehetségkutató műsora volt 1962 és 1996 között. A műsor ötlete a MOM-kultúrházból ered: Békés József szerkesztő-dramaturg a televízió munkatársaként kapta a feladatot, hogy közvetítse a kultúrház amatőr fellépőinek előadásait, a MOM színpadán ugyanis hétvégente bárki előadhatta tudományát az éppen összegyűlt közönségnek. A műsor végül nem a kultúrház színpadán jött létre, de az ötlet az amatőr tehetségek felkutatását célzó, Szabad a színpad című programból ered. Az eredetileg csak munkacímként használt Ki mit tud? végül maradt, a műsor pedig évtizedekig meghatározó műsora lett a Magyar Televíziónak, és olyan művészek, zenekarok előtt nyitotta meg az utat a hírnév felé, mint Kern András, Koncz Zsuzsa, Kovács Kati, a Hungária, a Neoton, a Metro vagy a Pokolgép. A 2010 óta MOM Kulturális Központ (MOMkult) nevet viselő intézmény az évtizedek során mind a 12. kerület, mind Budapest megkerülhetetlen kulturális szereplőjévé vált.
(A szöveg Földváry Gergely cikkének felhasználásával készült, Hegyvidék újság, 2021. november 2.)
„Romantika és romantika üti egymást. Én a romantikát lecsupaszított, szikár »díszekkel« tudom csak elképzelni.”
A 2021. december 23-ai Romantika vándorai c. verses-zenés est kapcsán Vecsei H. Miklós válaszolt a kérdéseinkre.
MOMkult: Miként kapcsolódik össze szerinted a zene és az irodalom, milyen metszetei vannak?
Vecsei H. Miklós: A csönd után talán a zene az ember lelkének legpontosabb médiuma. Gyakran megfogalmazhatatlan érzéseink egy zene által fogalmazódnak meg, és állnak össze tisztábban tapasztalható érzetté. Számomra ez a költészettel való legerősebb rokoni szál. Ugyanis kísértetiesen hasonló dolog történik, ha egy kiváló szerzőtől olvasunk személyes sorokat. „De jó, hogy ő le tudta írni, amit én érzek. És milyen pontos! Ez én vagyok!” – ocsúdhatunk fel gyakran olvasás közben. Mintha kifejezték volna szavakkal azt, ami szavakkal kifejezhetetlennek tűnt.
Mk: Mióta ismeritek egymást Alexandrával? Rendszeres alkotótársak vagytok, vagy kizárólag ebben a produkcióban léptek együtt fel exkluzív módon?
VHM: Ennek a produkciónak a kapcsán ismertük meg egymást, de remélem, hogy hosszú évtizedekig követhetjük egymást súroló pályáinkat. Emellett pedig nagy tisztelője vagyok Alexandra nagypapájának, Balog Mihálynak, aki az egyik legfontosabb szinkronstúdió alapítója, és kiváló ember.
Mk: Mit jelent Számodra a romantika? A romantika mint műfaj, illetve romantika, mint a perszonális érzés.
VHM: Mindenképpen abból indulnék ki, ami a romantika mai helyzete. A romantikát ma nem hisszük el. Ahogy a kamaszok szerelmére legyintenek a szülők, hogy majd elmúlik vagy biztos nem ez lesz a férjed, feleséged. De mi van, ha az ő lányuk-fiúk éppen ilyen romantikus, csak a világ már nem engedi meg neki, levezeti az útról. Ilyen szempontból a romantika, mint stílus és a romantika, mint főnév, egy cipőben járnak. Hogyan tudnánk mégis elhitetni a mi szüleinkkel, tehát a közönséggel, hogy ez igaz és mai és fontos. Azt hiszem végtelen tisztasággal és szenvedéllyel. Mint a gyerek, aki küzd az igazáért, mert igaza van.
Mk: Kell-e ahhoz, hogy romantikus műveket tudjon interpretálni az, hogy ez előadó maga is romantikus alkat legyen?
VHM: Színházilag értelmezve, ha versről van szó, akkor szerintem igen, mindenképpen. Viszont, ha romantika korabeli darabról, akkor nem feltétlenül. Hiszen az intrikusok például a nagy romantikus karakterek egyszerűen fogalmazva: ellenségei. Jó deromantizált alkatok is kellenek, hogy működjenek a romantika drámái.
Mk: A kontraszt erősíti, gyengíti, vagy hitelteleníti a mondanivalót? Létezhet-e rideg romantika vagy burjánzó minimalizmus?
VHM: Ez erős kérdés. Valószínűleg romantika és romantika üti egymást. Én a romantikát, ahogy a kérdésben is fogalmazod, lecsupaszított, szikár ’díszekkel’ tudom csak elképzelni. Azt hiszem számunka is ez a jó út.
Mk: A decemberi koncert címében a vándorlás szó szerepel, aminek alapvetően van egy romantikus érzete, hangvétele. Mit jelent Számodra a vándorlás? És miként válik egy alapvetően magányos sétatevékenység közös utazássá, egy zongoraművésszel közös produkció rendkívül egymásra hangolt előadássá?
VHM: A vándorlás, akár belső, akár külső rettentően fontos egy művész számára. Végletekig hajszolt önismeret nélkül számomra nem létezik hiteles alkotás, alakítás. A nagy művészeknek általában törésekkel teli az életük, a szívük. Mondhatnánk, hogy a kultúrtörténet tulajdonképpen ezeknek a töréseknek a története. A viszonyunk ezekhez a törésekhez. Azt hiszem, hogy a viszonyt kétféleképpen lehet tisztán kialakítani. Önreflexív magányunkban, vagy egy tiszteleten és figyelmen alapuló barátságban. Mi most az utóbbi érzetét próbálhatjuk meg színpadi energiáinkban felhasználni.
Romantika vándorai
2021. december 23., 19:00 – MOMkultBalog Alexandra és Vecsei H. Miklós zenés-verses estje Schubert, Chopin és Liszt munkásságát járja körbe. Az este folyamán a hazai vonatkozások is helyet kapnak: a zongoraműveket közrefogó versek, szövegek a Byron- és Goethe-költemények mellett javarészt magyar költők köré épülnek.
jegyek: momkult.jegy.hu
fotó: Raffay Zsófi, 2021, MOMkult
szöveg: Faludi András
Zenetudományi kutatók műhelytalálkozó keretében vizsgálták a 100 éve született Cziffra György, zongoraművész munkásságát
– beszámoló a 2021. március 22-i konferenciáról –
A Cziffra György-emlékév keretében az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet a Cziffra Fesztivállal közös együttműködésben és Balázs János zongoraművész művészeti vezetésével immár második alkalommal rendezte meg a Cziffra György munkásságát feldolgozó műhelytalálkozót március 22-én, a járványügyi helyzetre való tekintettel ezúttal online formában. Az előadók Cziffra György sajtóját és pályatársait járták körbe, céljuk pedig elsősorban az volt, hogy elindítsák a művész korszerű életrajzi kutatását és zongoraművészi fogadtatásának feltárását, valamint megrajzolják az emigráns magyar zenészek történetét. Az előadások utólag is visszanézhetők az MMA MMKI YouTube-csatornáján és a Cziffra Fesztivál honlapján. A nézőket Kocsis Miklós, az MMA MMKI igazgatója köszöntötte, aki kiemelte, az MMA MMKI megalakulásakor az egyik céljuk az volt, hogy olyan magyar művészzseniket is igyekezzenek megmutatni a közönségnek, akik a művészet területén valamilyen okból esetlegesen elfeledetté váltak. Balázs János köszöntőjében elmondta, hogy a művész életéről megannyi városi legenda született melyeket ma az előadók gorcső alá vesznek, ezáltal is hozzájárulva a letisztított Cziffra kép kialakításhoz.
Majd hangsúlyozta, fontosságát annak, hogy pontosan megismerjük Cziffra egykori helyzetét, környezetét, a 20. századi zeneirányzatot mely segít újra értelmezni a páratlan életút fontos állomásait.
Németh Kira Gabriella, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem muzikológia szakos hallgatója, a Figaro társfőszerkesztője Cziffra munkásságának főbb korszakainak meghatározására, és az azokon belüli sajtójelenségek bemutatására fókuszált előadásában. Kiss Eszter Veronika zenetörténész elmondása szerint alapvetően két csoportra lehet osztani a rendszerváltás utáni sajtóvisszhangot, a 2016 előtti és utáni évekre, a kettő között pedig igencsak éles határ húzódik, amelyet előadásával igyekezett bemutatni. Cziffra és a francia barokk kapcsolatáról Juhász Zsuzsa muzikológus beszélt. Előadásában elárulta, hogy Cziffra egyedi zongorastílusa Chopin és Liszt előadásaiban csillog a legfényesebben, ám repertoárja ennél jóval szélesebb zenetörténeti időszakot ölel fel. Fazekas Barbara zongoraművész, kritikus Cziffra György Chopin-interpretációinak dimenzióit vizsgálta meg az f-moll ballada alapján, emellett három részletet is bemutatott a műből zongorán. Németh Zsombor zenetörténész, hegedűművész, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet Bartók Archívumának kutatója, a Simplicissimus Kamaraegyüttes művészeti vezetője a Szerelmi álmok – Liszt című film zenéjéről beszélt prezentációjában. Szabó Balázs zenetörténész, a Széchenyi István Egyetem Művészeti Karának egyetemi docense Bartók 2. zongoraversenyének 1956-os előadását járta körbe, amely a bemutató után közel harminc alkalommal szólalt meg az európai koncertpódiumokon a szerző előadásában.
Ezt követően Balázs János zongoraművész előadásában csendült fel három Cziffra-átirat: Brahms két Magyar táncának, valamint egy Strauss-műnek az átirata. Zipernovszky Kornél újságíró, szerkesztő egy rövid szünet után zene- és politikatörténeti előadásában többek közt arról beszélt, miként fonódott össze Cziffra György és Rozsnyai Zoltán személyes sorsa amellett, hogy szoros barátságot ápoltak. Gombos László zenetörténész, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetének tudományos munkatársa Cziffra legjellemzőbb ellenpólusaként tekintett előadásában a magyar közönség másik kedvencére, Fischer Annie-ra, akinek elsősorban pályakezdését vizsgálta meg. Windhager Ákos művelődéstörténész, az MMA MMKI tudományos munkatársa, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem óraadó oktatója pedig Vásáry Tamás korai pályáját, tehát az 1948-1962 közötti időszakát mutatta be annak érdekében, hogy rámutasson a hazai sztárzenészek közös sorsára Mozart, Chopin és Liszt hallgatása közben. A műhelytalálkozó lezárásaként Balázs János és Windhager Ákos értékelte az aznap elhangzottakat. A Cziffra György-emlékév egészen 2022 májusáig tart, amelynek során tovább folytatják az együttműködést, és igyekeznek Cziffra életművét és munkásságát a méltó helyére emelni a köztudatban.
2021-ben a hazai és nemzetközi zenei élet Cziffra György világhírű zongoraművész emléke előtt tiszteleg, akinek születése 100. évfordulója alkalmából a 2021. február – 2022. május közötti időszakot Magyarország Kormánya Cziffra György-Emlékévvé nyilvánította, az UNESCO pedig felvette a közösen ünnepelt évfordulók sorába.
Az Emlékév célja, hogy bemutassa és tovább éltesse a világhírű zongoraművész életének és munkásságának szellemi és művészi örökségét ma is aktuális üzenetein keresztül: a magyar és európai identitást, amelyek kölcsönösen táplálják egymást. Visszahozza a koncerttermekbe a romantikus zongorajáték hagyományát, valamint felhívja a figyelmet az improvizáció tradíciójának fontosságára, továbbá kiemelt figyelmet fordít a fiatal művészek támogatására.
Az Emlékév programjaiban hallhatók lesznek legendás előadók, akik a pillanat művészetének nagymesterei, fókuszba kerülnek a fiatalok, ünnepeljük az improvizációt, valamint teret engedünk a műfajok találkozásának. És mi más kötné össze mindezeket, mint a zongora.
„Cziffra György élete példaként szolgálhat, hogy a legmélyebbről, a történelem számtalan buktatóján keresztül is kitartással, tehetséggel és hittel el lehet jutni a csúcsra. Korát messze megelőző, nyitott művészetszemlélete a 21. században még aktuálisabb, mint valaha: klasszikus zongoraművészként páratlanul improvizált és kalandozott más stílusok felé, alapítványán keresztül nem csak zenészeket, hanem képző- és iparművészeket is előszeretettel támogatott. Életútja során magyarsága európaiságában teljesedett ki, világjáró művészként, francia állampolgárként is büszke volt származására.” (Balázs János zongoraművész)
A programok sorát hagyományszerűen a Cziffra Fesztivál nyitja februárban budapesti koncertjeivel, majd ezt követően az egész év során folytatódnak a programok további 13 vidéki városban, 15 országban, összesen több mint 100 eseménnyel. A Cziffra100 programsorozat a legjelentősebb magyar és nemzetközi kulturális szervezetek és intézmények összefogásával valósul meg, az eseményeknek a klasszikus zenei élet legfontosabb koncerttermei adnak otthont, többek között a Müpa Budapest, a Zeneakadémia, a New York-Lincoln Center, a London-Covent Garden, a Genf-Victoria Hall, a Párizs-Radio France. A programban olyan világhírű művészek szerepelnek, mint Boris Berezovsky, Martha Argerich, Denis Matsuev, Mischa Maisky, Mikko Franck, az Orchestre de la Suisse Romande, vagy a Orchestre Philharmonique de Radio France, akik Eötvös Péter zongoraversenyét mutatják be a Müpában és Párizsban. A világhírű zeneszerző Cziffra György tiszteletére komponálja első zongoraversenyét Cziffra Psodia néven, melyet Balázs Jánosnak dedikál.
Balázs János zongoraművész pályája kezdetétől nagy figyelmet szentel Cziffra György emlékének ápolására. 2016-ban a MOMKult együttműködésével megalapította a Cziffra György Fesztivált, amely a klasszikus zenei koncertek mellett számos más műfajt és művészeti ágat mutatott be neves művészek részvételével, felvállalva fiatal tehetségek támogatását mesterkurzusokon és a Cziffra Fesztivál rangos díjain keresztül. Az eseménysorozat az elmúlt években beírta magát a legkedveltebb hazai fesztiválok közé. Az Emlékév is ezen erős szakmai pillérekre alapozva építkezik tovább.
A Cziffra 100 első eseményeire már kaphatók a jegyek a cziffra100.com weboldalon.
Kiemelt szponzor:
A márciusban elmaradt Illúzió mesterei előadás augusztus 20. és szeptember 3. között kerül megrendezésre a MOMkultban. Idén egy teljesen új, eddig sosem látott produkcióval fogják elkápráztatni a nézőket Magyarország legjobb bűvészei: Hajnóczy Soma, kétszeres bűvészvilágbajnok, Badár Tamás, aki a tehetségkutató TV-showból ismert és Nagy Molnár Dávid, a nagyszínpadi illúziók mestere; továbbá világhírű illuzionisták: Han Seoul Hui, bűvész világbajnok, Sebastian & Kristina, a villámgyors átöltözés mesterei és Alana, a többszörös nemzetközi fesztivál-díjnyertes bűvésznő.
Kelle Botonddal, az Illúzió mesterei egyik főszervezőjével, egyben kreatív producerével beszélgettünk a bűvészet és a műsor rejtelmeiről.
MOMkult: Elsősorban bűvészettel foglalkozol, emellett az Illúzió mesterei című előadás kreatív producere vagy. Mióta foglalkozol a bűvészettel, és mi az első emléked a bűvészetről?
Kelle Botond: Nekem az első emlékem a bűvészettel kapcsolatban, hogy még 1993-ban gyerekként kaptam egy bűvészdobozt és abból tanultam néhány bűvésztrükköt. Aztán elkerültem a Figaro bűvészboltba, ahova nagyon sokat jártam majd később dolgoztam is ott. Ezután pedig Sugár Péter bűvész mesterhez jártam öt éven át és tőle tanultam meg a szakmának az alapjait.
Van különbség az illúzió és a bűvészet között? Miért pont ezt a nevet kapta?
Ez egy érdekes kérdés. A bűvészet kvázi egy fedő fogalom, ami egy nagyon széles skáláját ennek a műfajnak egybefogja. Ugye vannak mentalista-, gyors átöltöző produkciók, vannak szabaduló művészek, színpadi humoros előadók, és vannak, akik kártyatrükköket csinálnak egészen közelről, szóval tényleg elég tág ez a műfaj.
Gyakorlatilag az illúzió az ennek egy rokon kifejezése. Mi szoktuk azt mondani, hogy vannak a nagyszínpadi illúziók, amik nálunk a műsorban nagyszámban előfordulnak: itt szűkebb értelemben olyanra kell gondolni, amikor a hölgyeket ketté fűrészelik, amikor lebeg vagy épp eltűnik valami, vagy két ember helyet cserél. De mi az illúziót olyan értelemben használjuk, hogy mi olyan dolgok látszatát hozzuk létre, amik látszólag nem lehetségesek- emiatt kapta a műsor ezt a címet.
Ha már a látszatnál tartunk, a fizika törvényei azok, amik mindenkire vonatkoznak és azokat nem lehet kikerülni, mégis a bűvészek ezt szeretnék elhitetni a nézőkkel, hogy nekik ez sikerül.
Valójában ezzel az a helyzet, hogy mi nem próbáljuk meg elhitetni velük azt a színpadon, hogy na most, amit itt látni fogtok az mind igaz és az úgy van, hanem inkább van egy ilyen ki nem mondott egyezség a nézők és a bűvészek között, hogy mi lehetetlennek tűnő dolgok illúzióját hozzuk létre, de nyilván valójában ez csak egy játék.
Van egy nagyon híres illúzió tervező, Jim Steinmeyer, aki rengeteg nagyszínpadi illúziót talált ki, többek között David Copperfield-nek is tervezett annak idején illúziókat, és ő azt mondta, hogy
„a bűvészek valójában egy üres széfet őriznek”.
Ugyanis sokszor, ha megkérdezzük a nézőket egy mutatványról, hogy vajon szerintük ez, hogy lehetséges, akkor többnyire elektromágneseket és hologramokat képzelnek oda, amikor a valóságban csupán néhány gémkapocs van, egy cérnaszál vagy egy kis kétoldalon ragasztó, hisz valójában mi is csak abból tudunk dolgozni, ami ténylegesen elérhető. Gyakran a megoldás sok-sok apró dologból áll össze, és én azt szoktam mondani, hogy mi gyakorlatilag olyan speciális effekteket hozunk létre, mint amiket a filmekben és a sorozatokban szoktunk látni. Csakhogy mi ezt élőben csináljuk és ezért, amikor a néző ezt látja, akkor olyan erős sokként tudja érni, hogy sokszor fölnevetnek egy-egy illúzió láttán vagy teljesen elképednek. Előadóként olyan jó látni ezeket a reakciókat, hogy tényleg sikerült elérni, amit szerettünk volna és ezzel kitudjuk őket ragadni picit a hétköznapi valóságból. Ezt az emberek többsége nagyon felemelő és kellemes érzésként éli meg, hogy látják, hogy mi történik, de egyszerűen nem hiszik el.
Mondhatjuk, hogy az illuzionizmus a fénykorát éli jelenleg? Az internet világában napi szinten találkozunk bűvésztrükkökkel, még kameratrükkökkel is. Mennyire nehéz a korral és az új technikákkal párhuzamosan fejlődni és ennyi információ sokaság mellett újat mutatni?
Én azt gondolom, mi nagyon szerencsések vagyunk a bűvészettel, mivel olyan szinten folyamatosan fejlődik, hogy ténylegesen heti szinten jellennek meg tucatjával új trükkök, előadások, sőt új előadók is, akik teljesen újat tudnak mutatni.
A mostani műsorunkba sikerült elhozni Han Seoul Hui-t, koreai bűvész világbajnokot, aki CD-kel bűvészkedik. Nyilván ez ma már egy retró kellék, de annak idején mikor megjelentek a CD-k, akkor elkezdtek ezzel dolgozni, ugyanúgy, mint a rubik kocka esetében is. Fel fog még lépni Badár Tamás, aki viszont tabletekkel fog bűvészkedni, illetve Hajnóczy Soma, aki világbajnoki műsorában telefonokkal kápráztatja el a nézőket, továbbá ott lesz Alana Németországból, aki szintén egy többszörös nemzetközi díjnyertes bűvésznő, ő pedig fülbevalókkal, ruhákkal bűvészkedik.
Szerintem a bűvészet nagyon nagyot fejlődött az utóbbi évtizedekben, sőt az utóbbi években is olyan szempontból, hogy már nem mindenféle kifestett csillogós ládákat, dobozokat és selyemkendőket használunk, meg olyan kellékeket, amire ránéz valaki és tudja, hogy micsoda. Sokkal inkább ma már arról szól, hogy a legmodernebb és az emberek mindennap használt eszközeivel bűvészkedünk, például sokszor a tőlük kölcsönvett eszközökkel csinálunk trükköket.
Hogyan kell elképzelni, milyen szempontokat vesztek figyelembe a műsor összeállításakor?
Mivel annyira széles ez a műfaj és annyi minden tartozik bele, hogy sokszor az a nehéz a műsor összeállításában, hogy szinte már nem tudunk több mindent belerakni. Amikor összeállítjuk a műsort, akkor mi abból válogatunk, hogy világszinten -ahol van legalább 150-200 olyan produkció- mi az, ami a mi műsorunknak a színvonalát megüti. Persze sokszor abból kell választani, hogy ki az, akit meg tudunk hívni, mert ezek a művészek 2-3 évre előre folyamatosan le vannak kötve. Illetve, hogy úgy összeállítani a műsort, hogy minél változatosabb legyen, mind stílusban, életkorban, nemben és habitusban. Igyekszünk minden műfaját megmutatni: lesznek olyan produkciók, ahol egészen apró dolgokkal fognak bűvészkedni és azt egy óriási kivetítőn fogják látni a nézők, lesznek nagy illúziók, amikor például rengetegen vesznek részt egy adott trükkben és lesz egy meglepetés produkciónk, amikor 12 ember lesz folyamatosan a színpadon közösen alkotva egy nagy mutatványt.
Említetted korábban is, hogy gyakran bevonjátok a közönséget egy-egy egy bűvésztrükknél. Mennyire fontos, hogy milyen a közönség? Előfordul, hogy sok múlik rajtuk egy trükknél?
Nagyon fontos a közönség, ugyanis a bűvészetet az különbözteti meg nagyon sok más műfajtól, hogy míg egy zenész, egy színész, egy stand-up-os kiáll a színpadra, ő egészen pontosan fogja tudni, hogy mi fog történni. Esetleg annyi előfordulhat, hogy a nézők nem ott fognak nevetni vagy tapsolni, ahol ő gondolta, de nagyjából tudják akkor is mik lesznek a reakciók. Ők ritkán szoktak változtatni vagy improvizálni aszerint, hogy milyen a nézői reakció. Viszont a bűvészkedéssel az a helyzet, hogy itt nagyon sokszor a nézők irányítják a trükk menetét, mint például, hogy milyen kártyát választ, milyen szóra gondol. Sokszor adunk nekik olyan döntési lehetőséget, amikor ténylegesen a néző befolyásolja, hogy merre megy a mutatvány.
Ez valamennyire előadó függő is, de nálunk nagyon sok olyan előadó van, aki attól függően, hogy milyen a néző habitusa és reakciója, aszerint tudja a saját produkcióját is alakítani. Tehát ha úgy érzi, hogy van egy poén lehetőség, akár abban, hogy a néző sokat nevet a színpadon, vagy épp kötekedni próbál, akkor el lehet vinni az egészet abba az irányba, úgy, hogy teljesen átalakulhat maga a produkció és annak kimenetele. Nyilván vannak itt is olyan produkciók, amik nagyjából ugyan úgy zajlanak mindig, de ahol nézői interakció van, az mindig más. Nem is beszélve arról, hogy mi nagyon gyakran szoktunk olyan mutatványokat is csinálni, amikor a teljes közönséget bevonjuk: a tavalyi előadásban minden egyes néző kapott kártyalapokat és együtt játszottak egy itt a piros, hol a pirost Hajnóczy Somával, ahol mindenki a saját kezében keverte meg a kártyáit és Soma mégis megtalálta, hogy hol van a piros kártya a kezükben. Volt korábban Somának egy szerelemi rituálé mutatványa is, ahol a nézőknek ketté kellett tépniük néhány kártyát, majd össze-vissza keverniük és ennek ellenére a végén a két fél lap, ami a kezükben maradt összeillett. De volt egy olyan mutatványunk is, ahol mindenkinek elő kellett vennie a telefonját és üzenetet kellett írniuk az Illúzió mesterei Facebook oldalára és Badár Tamás, azok az üzenetek közül nyitott meg egyet és az alapján választott. Szóval törekszünk arra, hogy mindenféle módon bevonjuk a közönséget, hogy tényleg egy interaktív élmény legyen.
Mennyire fontosak egy bűvésztrükknél a színpadi effektek, maga a show?
Véleményem szerint nagyon sokat számít. Persze nagyon lényeges, hogy mi maga a mutatvány és nyilván az is jó, ha az minél hatásosabb. Pont egyébként a tavalyi műsorunkban volt itt Norbert Ferré Franciaországból, aki egy nagyon jó kézügyességű bűvész, de egyszerűen olyan lehengerlő személyisége van, hogy gyakorlatilag sírva nevettek az emberek. Én azt gondolom, ha ugyanazt a produkciót előadja valaki más, akár más stílusban, ugyan úgy valószínűleg megtapsolják, de azzal, hogy ő humort vitt bele, hogy belevitte a saját személyiségét, azzal gyakorlatilag mindent vitt. Ebből adódóan én nagyon nagy jelentőséget tulajdonítok a show elemeknek is, próbálunk mindenféle szikraesőt, konfettit, fényeket is használni, de ezen kívül a végén mindig, ami a legfontosabb, hogy az előadó személyisége milyen. Ha tudunk azonosulni az előadóval, ha a nézőket tényleg érdekli, hogy vajon a bűvész mit gondolhat, mi fog vajon következni, akkor tud igazán lebilincselő lenni egy előadás.
Antal-Herhoff Panna
Romics Kati
Wisdom within – tanulságok Afrikából
Kiállítás a MOMkult Reich Károly lépcsőgalériájában 2020. augusztus 2-ig.
A MOMkult nyári kiállítója, Romics Kati az Orvosok Határok nélkül független orvosi segélyszervezet tagja. Azon túl, hogy ilyen minőségében támogatja az önhibájukon kívül nehéz, legtöbbször kilátástalan helyzetbe került emberek, társadalmi csoportok életét, fotográfusként elszántan igyekszik megjeleníteni Afrika és Dél-Amerika sosem látott arcait. Általa nyerhetünk betekintést az ott élők mindennapjaiba, ősi hagyományaikba.
A MOMkultban megjelenő képein bemutat egy szeletet az utazásai, a munkája során szerzett tapasztalatokból, fényképezőjével rávilágít, hogy Afrika nem csupán mesebeli szafariból, háttérben az aranyló naplementével, illetve ennek ellentétéből a nyomorból és az éhezésből áll. Dokumentaristaként nem kíván állást foglalni, vagy megszépíteni a valóságot. A kiállításnak a Wisdom within – tanulságok Afrikából címet választotta, hisz a fotókkal nem a megszokott beállításokat, sztereotip témákat jeleníti meg, hanem rávilágít annak kettősségére.
A kiállított tablók rávilágítanak arra, hogy a fotókon szereplő afrikaiak hogyan állnak fel a polgárháború okozta szörnyűségekből: hogyan merítenek erőt – és reményt –, miként fordítják az őket ért sérüléseket az előnyükre, hogy támogatják a háborúban megcsonkított társaikat vagy akár azt, hogy hogyan készítenek lenyűgöző ékszereket – köztük eljegyzési gyűrűket – például töltényhüvelyekből. Megjelenítésre kerül a bemutatott társadalmi csoportok a környezetvédelemhez, az újrahasznosításhoz való viszonya is, hisz őket rendkívüli módon érintik a fogyasztói társadalom pazarló életmódjának következményei. A fejlett országokkal ellentétben például Kongó egyik hátrányos helyzetű tartományában már 4 éve betiltották a műanyaghasználatot, ezzel járulva hozzá a helyi természetvédelemhez, valamint új munkahelyeket teremtve a lakosoknak.
Romics Kati narratívájában a fotókon szereplő emberek és az általuk bemutatott világ példaként szolgálhat az elfogadásról, a különböző törzsek és kultúrák egymás mellett éléséről, valamint a női erőről, ami legtöbbször a polgárháborúktól sújtott területeken élők számára a mindennapos túlélés záloga; ami segíti őket a mindennapi élet megpróbáltatásaiban és szépségeiben.
Antal-Herhoff Panna
Két virág beszélget:
– Szeretsz?
– Szeretlek!
– Akkor várjunk egy méhecskét!
Vásárhelyi Tamás biológus, címzetes egyetemi docens, a Magyar Természettudományi Múzeum volt főigazgató-helyettesének rendkívül szórakoztató és érdekes online sorozatával szeretnénk mosolyt csalni az arcokra, továbbá felhívni a figyelmet a beporzók fontosságára.
Ennek egy kissé átszerkesztett verzióját tesszük itt közzé, Vásárhelyi Tamás tolmácsolásában.
Ha felkeltjük az Olvasó érdeklődését, ajánljuk A mi méheink / Méhbarát programok a MOMkultban és társintézményeiben-sorozatot!
A heti rendszerességű sorozattal néhány kultúrtörténeti érdekességre hívjuk fel a figyelmet a beporzókkal kapcsolatban (beporzók lehetnek: a szél, a víz, az állatvilág bizonyos tagjai és az ember). Egy-egy zenedarab kapcsán elmélkedünk (ebben az olvasóra / zenehallgatóra is számítok), vagy tudományos eredményeket teszek közzé, érdekességeket súgok meg. Biológus vagyok, nem zeneművész vagy esztéta, ezért főleg az élőlényekről lesz szó.
Vásárhelyi Tamás
A háziméh
Legyen a háziméh az első, hiszen a beporzásról legtöbbünknek a méhek jutnak eszébe. Diek Grobler animációs filmjében (ami csupán bő két perc) látomásszerűen benne van a beporzókkal kapcsolatos globális probléma is, itt nincs szükség szavakra.
Nem lehetünk elég hálásak a háziméheknek: méz, méhviasz, méhpempő, pollen – és ne feledkezzünk el a beporzásról, ami egyre nagyobb jelentőségű, mióta a természetes beporzó rovarok megfogyatkoztak.
Franz Schubert a bécsi klasszikusok utolsó mestere volt, aki a romantika felé hajlott. Ezt az 1860-ban írt rövid, lendületes művét az a Szigeti József játssza el, aki a múlt század egyik legnagyszerűbb hegedűse volt, Bartók műveinek is remek megszólaltatójaként.
Amíg a rövid, virtuóz darabot hallgatjuk – és szinte idegesít a méhdöngicsélés –, gondolkozzunk el azon, hogy egyetlen kiló mézért a háziméhek annyit repülnek, amennyivel akár a Földet is körberepülhetnék. Parányi adagokban szállítják a kaptárba a nektárt, és már garatmirigyük enzimjeivel beoltva adják le. A hígabb, cukros folyadékot szárnymozgatással keltett szélben szárítják ki mézsűrűségűre.
A dongó
A hatlábú rovaroknak írták le legtöbb faját a Földön, számuk egymillió körüli. Ismert képviselőik a bogarak, szitakötők, kérészek, a rovarvilág egy-egy rendjét jelentve. A legyek és a szúnyogok már az összefoglaló nevű kétszárnyúak rendjébe tartoznak (csak egy pár, azaz két darab szárnyuk van). Van egy hatalmas rend, a hártyásszárnyúak, ahová hangyák, méhek, darazsak egyaránt tartoznak. A szárnyuk – hártyás. Az egyik részüket becézhetjük darázsderekúaknak. Ezekből kétféle van, egyik részüknek fullánkja van, a másik részüknek hosszú tojókészüléke.
A fullánkosok közé tartoznak a közismert sárga-fekete csíkos darazsak is és a mintegy 20 000 fajt számláló csoport, a méhalkatúak is. Utóbbiak körében találjuk a poszméheket vagy dongókat is.
A dongó név jelzi, hogy a zümmögésnél mélyebb hangot adnak, tehát kicsit lassabban csapkodnak a szárnyukkal. Szőrös-bundás, duci lények. A bunda melegen tartja a testüket a kora tavaszi hűvösben is, amíg egy-egy virágon nyalakodnak. A szőrszálakra viszont feltapadnak a virágporszemek, ezeket a dongó áthurcolja más virágokra, így segíti a megporzást. Aki a dongókról többet akar tudni, itt olvashat róluk.
Ez a hang több zeneszerzőt megihletett. Legismertebb talán Rimszkij-Korszakov A dongó című, rövid darabja.
A 2018-ban bemutatott Űr-Dongó (Transformers: Bumblebee) című film főcím-dalában van némi döngicsélés is, de hát akciófilmhez durvább zene illik…
A film egyik betétszámának címe: Everybody Wants to Rule the World, azaz „Mindenki uralni akarja a Földet” (a Tears for Fears előadásában). Mi, emberek, manapság igencsak uraljuk a Földet, de nem annyira, hogy a rovarvilág segítsége nélkül – ezekből csak egy a beporzás – létezni tudnánk rajta.
Zárásként pedig Vásárhelyi Tamás két elgondolkodtató kérdése:
A témával kapcsolatos, további érdekességek, minden héten a MOMkult Facebook-oldalán!
Irodalmi vetélkedő nem csak irodalmároknak
A Lyukasóra klub egy rendhagyó, interaktív irodalmi est, melynek során írók, költők és színészek olvasnak fel általuk előre kiválasztott részleteket egy-egy irodalmi műből. Az idézet meghallgatása után a feladat nagyon egyszerű: a résztvevőknek és a közönségnek ki kell találnia, hogy az elhangzott részletnek ki a szerzője.
A Lyukasóra – először mint televíziós vetélkedő – 1991-ben indult a Magyar Televízióban, később a Duna TV-ben volt látható, havi rendszerességgel. A műsor házigazdája, szerkesztője Mészöly Dezső volt, állandó irodalmi játszótársai pedig Gyurkovics Tibor, Lator László, Lukácsy Sándor, Mácsai Pál és Ráckevei Anna voltak.
Az első adásban Mészöly Dezső egy személyes élményét elevenítette fel, ezzel a műsor ars poeticaját is megfogalmazva. A baráti társaságoknak hasznos, de mindenekelőtt szórakoztató időtöltésként egy játékot javasolt, amelyben próza- és versidézetekkel teszik próbára egymást. A műsor címe is erről a tapasztalatról kapta a nevét, a felnőttek szabadidejének játékkal való eltöltését az iskolai lyukasórákhoz hasonlította, ahol a megszokott, szabályozott rendszerből kilépve alkalom nyílt a boldog, szabad játékra.
Én is úgy emlékszem vissza a lyukasórákra: mikor egy tanár megbetegedett vagy más ilyen „szerencse” ért bennünket, hogy ez az ötven perces vakáció, ez olyan boldogságot jelentett hirtelen, hogy fölért a nyári nagy vakációval.
(Mészöly Dezső)
Az első adás, felvételről, teljes egészében megtekinthető az MTVA Archívumában, és a Lyukasóra további felvételei is elérhetők ugyanitt. A játékos vetélkedő gondolkozásra, kreativitásra buzdítja a közönséget.
A TV-adások elején, főcímdalként, az ismert Pink Floyd-sláger szólalt meg, az Another Brick In The Wall.
A dal híres sorai:
„We don’t need no education
We don’t need no thought control”
(„nincs szükségünk oktatásra, nem kell, hogy irányítsák a gondolataink”)
A jelenlegi, járványügyi helyzetben, az iskolák határozatlan ideig történő bezárásával, a tanulást mindenki otthon kényszerül megoldani. Ehhez türelemre, de elsősorban, oktatói és tanulói oldalról is, kreativitásra van szükség. Bár a megszokott oktatásra jelenleg valóban nincs lehetőség, új, kreatív, az online térbe helyezett tanulási módokra annál inkább, ezek pedig új lehetőségeket is kínálhatnak.
Az irodalmi témájú programok, felolvasások, író-olvasó találkozók, rendhagyó irodalomórák az online térbe kerültek át, ezek közül több az #otthonolvasok hashtag segítségével megtalálható az interneten.
A MOMkult-ban hét éve kerül megrendezésre a Lyukasóra klub. A tévés vetélkedő mintájára, minden hónapban egy alkalommal, az irodalomé volt a főszerep, a Marczibányi Téri Művelődési Központban pedig a Lyukasóra Próza kapott helyet, melynek gyakori vendégei Dragomán György, Schein Gábor és Karafiáth Orsolya voltak.
A MOMkult-ba költözött Lyukasóra alapítója Kontra Mária, társalapítója és évekig moderátora is Lackfi János volt, és kezdettől állandó résztvevők költők, írók, irodalomprofesszorok, szerkesztők: Lator László, Várady Szabolcs, valamint gyakori vendég Szabó T. Anna, Kiss Judit Ágnes.
Hozzájuk csatlakoztak Molnár Krisztina Rita, Vörös István, Kőrizs Imre, majd Ferencz Győző, Nyáry Krisztián, Szegő János, Hevesi Judit és Mesterházi Mónika.
Mi az a Lyukasóra? Hát amikor semmi se kötelező… Lazítunk, sztorizunk, játszunk és szabadon választott versekkel próbáljuk meg beugratni egymást.
(Lyukasóra klub, Facebook-oldal)
A Lyukasóra jelenleg online tartja programjait: az első online vetélkedő április 7-én volt a Líra Könyv Facebook-oldalán, a házigazda szerepét Nyáry Krisztián töltötte be. Játékostársai Várady Szabolcs, Molnár Krisztina Rita és Szegő János voltak.
A MOMkult online irodalmi kikapcsolódáshoz jó szívvel ajánlja a Lyukasóra klub interneten elérhető vetélkedőit, melyek megtalálhatók a Lyukasóra Facebook-oldalán.
Tegyük próbára magunkat!
Harangozó Réka Anna
2020. április 29.
„Dilis-bilis dalt izélj,
Fésűn-selyempapíron zenélj”
Shel Silverstein: Dugj bele valamit a világba (részlet)
(Israel Efraim fordítása)
Danny Bain az Amerikai Egyesült Államokban nőtt fel, zenélni is itt kezdett, majd Afrikában és Dél-Amerikában folytatta tanulmányait. Utazásai során Magyarországra keveredett és itt maradt. Afrikai lüktetésű zenéjével és a felnőtteket is elszórakoztató meséivel évek óta készít egyszemélyes – de nem egyhangszeres – előadásokat. Danny mesél – de nem akárhogy!
A tradicionális afrikai zenét és népmeséket saját dallamokkal és mesékkel ötvözi. Előadásain fontos szerep jut különleges hangszerének: ez a gyil [’dʒil’], más néven afrikai balafon. A mesemondás során a gyerekek megismerkednek a különféle hangszerekkel, együtt énekelnek, táncolnak, különböző kultúrák zenéjével találkoznak. Danny mesél angol és magyar nyelven, és workshopot tart angolul tanuló gyerekeknek, ahol a zenét és a játékot hívja segítségül. Személyes találkozás híján pedig a jelenlegi helyzetben sem hagyja magukra a legkisebbeket.
Dannyvel beszélgettünk meséről, zenéről, otthonról.
Danny mesél – A fán lakó gyermekek (trailer) – A Kabóca Bábszínházzal közös produkció
Mi volt a kedvenc meséd, amikor gyerek voltál?
Apukám sokat olvasott nekem, főleg verseket. A kedvenc költőm Shel Silverstein volt. A versei nagyon játékosak, kicsit abszurdak is, és ritmusuk van – ez az, ami nagyon megfogott bennük, a versek lüktetése, zenéje.
Gyerekkorodban a lakás melyik részét szeretted a legjobban?
Tizenegy éves koromig New Jerseyben éltünk, egy öreg, százéves házban. Hétévesen dobolni kezdtem, és a következő évben a születésnapomra a szüleimtől kaptam egy dobfelszerelést. Meglepetés volt, egy kirándulásból hazaérkezve találtam meg a szobámban. Nagyon örültem neki, bár a szobám kicsi volt, és szinte az egészet a dobok töltötték ki, nagyon szerettem itt lenni.
Most, felnőttként, hol érzed magad a legjobban a lakásban?
Nemrég költöztünk ebbe a házba, és ami rögtön megfogott benne, az a pince, ahol rengeteg hely van a hangszereimnek, a doboknak – bár ki tudja, lehet, hogy néhány év múlva ez is tele lesz velük. Egy dobosnak az alagsor a legjobb, itt anélkül lehet gyakorolni, hogy zavarnánk a körülöttünk élőket.
Hány hangszered van?
Nehéz megmondani, mert felmerül a kérdés, mi számít hangszernek; gyakran készítek különböző használati tárgyakból hangszereket, de hagyományosabb értelemben vett dobból körülbelül tizenöt van. Két afrikai balafonom és több tucat csörgőm, kisebb ütős hangszerem is van, és ezek mellett pár gitárom és fúvós hangszerem is akad.
2010-ben jöttél Magyarországra. Miért éppen ide?
Mert féltem a cápáktól. (nevet) Akkoriban sokat utaztam, Budapest előtt Brazíliában voltam. Elég random ötlet volt, hogy pont idejöjjek, de miután megérkeztem – lassan éppen tíz éve lesz: 2010 júliusában érkeztem –, nagyon hamar kialakult a baráti társaságom, mindenki, akivel megismerkedtem, kedves, befogadó volt, és nagyon jó zenei közösséget találtam itt.
Az előadásaidat nézve, hallgatva, én is azon kaptam magam, hogy őszintén felnevetek a vicceiden, várom, mi lesz a mese vége, és a zenék is fülbemászóak.
Úgy gondolom, a művészet egyszerre tud szólni gyerekekhez és felnőttekhez, szerintem sok esetben nem kell különbséget tenni gyerekeknek és felnőtteknek szóló művészet között. Az előadásaimra a gyerekek a szüleikkel vagy más felnőttekkel érkeznek, és a meséim, a zene, amit előadok, nekik is szól.
Mi volt a legviccesebb élményed előadás közben?
Az első percekben mindig érezhető, hogy meglepődik a közönség, a gyerekeknek is újdonság az, amit látnak, hallanak. Vicces reakciók mindig érkeznek: két éve, Erdélyben, egy turném során, ahogy szoktam, elmondtam, hogy amerikai vagyok és egy afrikai hangszeren játszom, mire az egyik gyerek a közönségből felkiáltott: azt hittem, hogy ősember vagy! Nagyon aranyos, őszinte reakció volt.
Van olyan, ami különösen tetszik Magyarországon, az itteni életben?
Bár ez nem kifejezetten csak magyarországi jellemvonás, de nagyon szeretem, hogy itt a legtöbb településen könnyen el lehet jutni akár gyalog is egyik helyről a másikra, nem kell minden alkalommal autóba ülni, ha az ember például el akar ugrani a boltba valamiért. Amerikában akárhova megy az ember, mindig autóba kell szállnia.
A színpadon különleges ruhákat viselsz, a zene mellett így a látvány is kicsit Afrikába repíti a közönséget – honnan szerzed őket?
Többségük Afrikából van, és néhány olyan alkotóktól, akik az afrikai kultúrából inspirálódnak. Korábban négy hónapot töltöttem Afrikában, Ghánában, néhány ruhadarabom ott vásároltam.
Te is apa vagy; mit tanácsolsz a mostani helyzetben a kisgyerekes szülőknek?
Nehéz okosat mondani, mindenkinek új ez a helyzet. Szerintem mindenképp fontos, hogy a gyerekek megtalálják azt, ami iránt igazán érdeklődnek, amiért lelkesedni tudnak. Fontosak az olyan tevékenységek, amikben el tudnak merülni, amit élvezettel csinálnak.
Ami mindenki számára nagyon fontos szerintem: maradjunk játékosak, ez nagyon sokat segít. Ezt zenészként és előadóként is mindig szem előtt tartom: az elmúlt hetekben készítettem például itthon egy bukósisak-cintányért.
A játékosság nagyon fontos, az előadások, a videók készítése során én is jól érzem magam. Élvezem, amit csinálok – ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a közönség is jól szórakozzon.
2015-ben megjelent Danny első könyve Ez nem az apu hangja! címmel, a Betűtészta Kiadónál, a könyvhöz CD is tartozik. Az olvasókat-hallgatókat a kötet Afrikába kalauzolja, amiben Máray Mariann illusztrációi is segítenek. A többszörösen díjnyertes Kodzsugukila, a boszorkány című előadás, ami a Kabóca Bábszínházban készült, 2019-ben jelent meg CD-n.
Karantén Mesekoncert Ágoston Bélával
Danny az év elején a Barabás Villa vendége volt: a hangszerbemutatón Ágoston Béla zenész, zeneszerző volt a partnere. A zenés-mesés előadás egyaránt szólt a gyerekekhez és a felnőttekhez. Ágoston Béla megszámlálhatatlanul sok hangszer jó ismerője, a bemutató során így a két zenész rengeteg hangszert a közönség elé tárt: előkerült a balafon és a dobok mellett számos alkalmi hangszer (például kutyajátékok), és megszólalt többek között a szopránszaxofon, a havasi kürt, a fujara, házi készítésű gitárok, a kecskeduda és a brácsa is. Novemberben, várhatóan, a veszprémi Kabóca Bábszínház Jack, a megmentő című egyszemélyes előadásában láthatjuk Dannyt a Barabás villában.
Danny most sem hagyja magukra a gyerekeket, szüleiket és senkit, aki friss ritmusokra és vidám dallamokra, történetekre vágyik (korhatár nincs!):
YouTube-on, Spotify-on, Instagram- és Facebook-oldalán rengeteg zene és videó található előadásairól.
Facebook-oldalára felkerültek első, otthonában készített videói: ezeken a legmókásabb hangszerek segítségével kelti életre meséit. Hogyan készül régi bőröndből dob és hogyan elevenedik meg Afrika mesekincse a nappaliban: a videókból kiderül. Danny zenés meséihez felesége, Bain Melinda készített színezőt (amely ingyenesen letölthető) – a zenék és mesék mindenkihez szólnak, az alkotókedvű felnőttek pedig akár együtt színezhetnek a gyerekekkel.
G. Szabó Sarolta
A DART DSP elmaradó műsoráról
A DART kortárstánc-együttest Varga Kinga, koreográfus hívta életre, 2013-ban. A társulat 2019. novemberében háromfelvonásos esttel örvendeztette meg a MOMkult közönségét. A MOMkult Kupolájának hangulata, az együttes közvetlen előadásmódja olyan textúrát alkotott, ami minden műkedvelőre mély benyomást tett.
Az idei évadban a DART nagyot vállalt: indítottak egy programot, a DART Student Programot (a továbbiakban: DSP), amelyben pályakezdő táncművészek oktatása zajlik. A DSP a várakozásokat felülmúlva indult útnak, az új évad előkészítése megtörtént, a programra rengetegen jelentkeztek.
A járványügyi helyzet miatt, hasonlóan számos művészeti, kulturális tevékenységhez, jelenleg a DART táncegyüttes is szüneteltetni kényszerül előadásait, de a nehéz helyzet elmúltával ismét közönség elé lépnek.
A jelenlegi DSP-tagok novemberben, további táncművészek mellett, szerepeltek először a MOMkult-ban. A premier címe Revolution volt. A dinamikus, feszes mozdulatokból álló produkció egyszerűsége adta az előadás nehézségét: titkos, belső vágyak, érzelmi hullámvasút és a hétköznapi pillanatok élményei voltak a munkafolyamat kiindulópontjai.
Áprilisi előadásuk a jelen helyzetre való tekintettel elmarad, e cikk némileg pótolni szeretné az így keletkező hiányt. A tavaszi előadáson a DSP táncosai önálló produkciót mutattak volna be – a társulat munkájáról Varga Kinga, a DART művészeti vezetője mesélt. A korábbi, Revolution című számuk mellett új darabot készített a DSP: az első felvonás címe Agua.
Az, hogy mi minden történt a társulattal az elmúlt fél évben, Varga Kinga szerint a táncosok előadásában mutatkozik majd meg. „Minden hétköznap dolgozunk a DSP-vel, és szerintem óriási fejlődésen mentek keresztül mind technikailag, mind úgy, mint művészek a színpadi jelenlét terén.” A DSP vezetői nagy gondot fordítanak arra, hogy a táncosok minél több impulzust kapjanak, így egyszerre több koreográfus dolgozik velük. Az Agua koreográfusa egy fiatal, feltörekvő, külföldön tanult magyar művész, Hován Marcell, a Revolutiont pedig Kiss Tamás, Varga Kinga koreográfusasszisztense készítette. A DSP-vel dolgozik továbbá egy francia koreográfus, Flavien Esmieu, Hold one’s breath című koreográfiájával. „Kaptak kreatív munkát, amiben a színpadi jelenlétüket és az előadóművészi mivoltjukat tudták fejleszteni, úgyhogy azt gondolom, hogy mind a két oldalról nagyon sokat fejlődtek.” – mesélte Kinga. Bár a novemberi, Revolution című bemutató jól sikerült, nem álltak itt meg, sőt, céljuk, hogy a táncosok fejlődése látványos legyen.
Varga Kinga mint külső szemlélő segíti a koreográfusokat, Kiss Tamást és Hován Marcellt is mentorként segíti munkájukban. „Akkor szoktam bemenni a próbákra, ha megkérnek rá vagy ha a kreációs folyamat utolsó felében vannak, amikor már érdemben hozzá tudok szólni, építő jellegű kritikát tudok megfogalmazni. Az a lényeg, hogy olyan darab készüljön, ami a legjobbat hozza ki a táncosokból és a koreográfusokból, nem pedig az, hogy az én ízlésemnek megfeleljen.” Tudatos döntés áll amögött, hogy egymástól nagyon eltérő mozgásvilágú koreográfusok dolgoznak a táncosokkal, Kinga szerint ez nagyon fontos. „Táncosaink három különböző mozgásvilágot kapnak, ezért teljesen különböző darabokat van lehetőségük megtapasztalni. Szeretném a program táncosait egy minél színesebb önéletrajzhoz hozzásegíteni, ami a későbbi boldogulásukat fogja megkönnyíteni.”
A DSP-táncosok elhivatottságának számos oka van. Kinga szerint, aki táncművészként egyről a kettőre szeretne jutni, annak nagyon feszített tempóban és konkrét célokat maga előtt látva kell dolgoznia. Ilyen például, hogy a DART nem titkolt célkitűzése a Student Programmal, hogy onnan válasszanak majd új tagot a társulatba. Ezt minden diák a DSP-programban szeretné elérni, de tudják, hogy a létszám véges, amellyel a DART bővülni tud. Kinga igyekszik a legnagyobb befogadásra nevelni őket: „Fontos, hogy nyitottan kezeljék az adott koreográfust, és próbáljanak tőle minden tudást, minden információt magukba szívni. Ezt pedig a helyén kezelik. Mindenki aranyos, nyitott, és tolja ezerrel.” Ez a nyitottság észrevehető mind a színpadon, mind a próbateremben. Az alázat, ami ebben a szakmában nélkülözhetetlen, látszik a táncosokon. Kinga szerint, aki a társulathoz kerül, alapból fanatikus táncos, ami hosszú távon fontos ahhoz, hogy szívvel-lélekkel tudja végigcsinálni a nehéz pillanatokat is.
Hován Marcell, az Agua koreográfusa az alkotó folyamatban a táncosokból indul ki, így darabjában is az ő személyiségük az origo. Marcell koncepciója a víz bemutatása, annak tisztelete. Kinga elmesélte, hogy „Hován a mozgás minőségével kísérletezik, azzal, hogy a víznek milyen tulajdonságai vannak, és ezeket hogyan lehet beleönteni a táncosok testébe. Ez egy jó kis kísérlet.”
A mozgásművészet szeretete egyértelmű a DART táncosainál. A társulat tempója pedig példaértékű: már a vendégtanárok is kiválasztásra kerültek a 2020-2021-es évadra. „Fél éve még csak reménykedtünk a legjobban, még nem volt tapasztalatunk.” – ismerte be Kinga, de egy sikeres évad végéhez közelítve egyértelműen kirajzolódott, hogy a DART Student Programnak van létjogosultsága. Ez a novemberi premierjükön is tetten érhető volt. A DART missziója, hogy minél több emberhez eljuttassa a táncművészetet.
A járványhelyzet miatt, mint minden társulat, a DART munkája is számos akadályba ütközik, de Varga Kinga és a táncosok bíznak benne, hogy hamarosan ismét bemutathatják a közönségnek munkájuk gyümölcseit.
Vörös Eszter
A DART Theater honlapján és Facebook-oldalán még több fotó, videó és információ található a társulat munkájáról.
„Magam is részt vettem e szertartáson, mégpedig a római Colosseumban, elmerülve a szent vértanúk vérében. A zene itt következő lapjain megpróbálom alázatosan kifejezni jámbor érzelmeimet.”
Liszt Ferenc: Via crucis című művének előszava
Az Ars Nova Sacra Énekegyüttes 2005-ben alakult Répássy Dénes és Répássy Gábor orvosok vezetésével. Ez az indulás egyfajta visszaemlékezés volt a nyolcvanas évekre, amikor egy csapat énekelni szerető és tudó ember előadta Guillaume de Machaut Notre Dame-miséjét, az akkoriban Magyarországon alig ismert művet. Nevüket is a szerző, Machaut (kb. 1300-1377) ihlette: az ő korának zenéjét nevezi a zenetörténet Ars novának. A sacra pedig az egyházi művek előadásának gyakoriságára utal.
Az együttes tagjai értelmiségiek, akik komolyan veszik a magas művészi minőséget. Ezért énekelnek másirányú hivatásuk gyakorlása mellett. Fontos feladatuknak tekintik ritkán vagy soha nem hallott művek megszólaltatását, valamint azt a különlegességet, amikor ismert műveket szólaltatnak meg saját kereteiken belül, azaz kamarahangzással.
Megszoktuk, hogy egy ismert, jól együttműködő zenei együttes élén karizmatikus, jelentős zenei tehetség áll, jelen esetben egy karnagy. Az Ars Nova Sacra Énekegyüttesnek nincs megnevezett vezetője, munkamódszerük – saját megfogalmazásuk szerint – demokratikus: bárki elmondhatja a véleményét egy-egy zenei megoldásról, amit aztán közösen hagynak jóvá – avagy vetnek el. A koncerteken általában valamelyik tapasztalt kórustag adja meg a hangot és indítja el, majd vezeti a közös előadást, de előfordul – nem is ritkán –, hogy jelen van egy karnagy is, az alábbi zenei részletben például a szintén kitűnő Antal Mátyás. Bach német nyelvű motettáját (Jesu, meine Freude) vezényli, ami egy choralra épülő remek, a polifónia minden lehetőségét kihasználó mű:
Az Ars Nova Sacra Énekegyüttes Húsvéti koncertjén Liszt-műveket adott volna elő. Liszt elsősorban instrumentális műveket, főképp zongoraműveket alkotott. Ave Mariája orgonakísérettel szól:
A koncerten elsőként Liszt Via crucis-a hangzott volna el, ami a római katolikus egyház nagypénteki szertartásának zenei anyagát dolgozza fel, azaz a keresztút szenvedéstörténetét.
A Krisztus-oratórium Liszt Ferenc egyik legjelentősebb műve. 1855-től 1867-ig szépítette, javítgatta a művet az alkotó, sok időt szánva rá. A mű háromtételes: Karácsonyi oratórium, Vízkereszt után, Szenvedés és feltámadás. Az elmardó koncerten a következő részek hangzottak volna el:
Pastorale. Angelus Domini ad Pastores ait (a Karácsonyi oratóriumból);
Stabat Mater Speciosa (a Karácsonyi oratóriumból);
Seligpreisungen. Beati pauperes spiritu (a Vízkereszt után című részből);
Pater Noster (a Vízkereszt után című részből);
O Filii et Filiae (a Szenvedés és feltámadás című részből);
Die Gründung der Kirche (Tu es Petrus) (a Vízkereszt után című részből).
Az Ars Nova Sacra Énekegyüttes előadásában nincs publikált felvétel a műről, így egy másik előadáson hallgatható meg a Krisztus-oratúrium, ahol Doráti Antal vezényel:
De Kodály egyik fiatalkori műve, az Öregek (Weöres Sándor versére) szintén megkapó hitelességgel szólal meg az Ars Nova Sacra Énekegyüttes előadásában:
Az együttes évente két-három, nagyzenekart és szólistákat is igénylő oratóriumot visz színpadra.
Alapvetően önállóságra és hitelességre törekszenek. Ebben a tekintetben, azaz az egyszemélyű vezető nélküli művészi munkában, jószerivel egyedülállóak.
Aki a jelenlegi, bizonytalan időkben bizonyosságot akar szerezni a lelki összefogás erejében, a bizalom fontosságában és az egymásrautaltság égighatoló szépséget szülő szerepében, az elmélyedhet egy, a kórusok által nagyon ritkán elővett műben: a 16. század elején született, flamand komponista, Cipriani de Rore alkotásában, a Praeter rerum serium mise Gloria című tételében. Ez a mű ún. paródia-mise, vagyis alapja egy többszólamú egyházi motetta, netán világi chanson, madrigál.
És befejezésül hadd lopjak egy mondatot egykori kitűnő és emlékezetes zenetörténet-tanáromtól, Pernye Andrástól: Hallgassunk zenét! De ne azért, hogy ne legyen csönd…
Fehér Anikó
Az Ars Nova Sacra Énekegyüttes honlapja: arsnovasacra.hu
Képeslapok, fotók, érdekességek – Zugliget régi arca
Tartalmas kikapcsolódásra régen volt akkora szükség, mint a jelenlegi, bizonytalanságokkal teli időszakban. Öröm látni azonban, ahogy a kulturális élet szereplői már az első perctől keresik a lehetőséget, hogy az érdeklődők az otthonaikban is minőségi időtöltéshez jussanak. A Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpont, a MOMkult tagintézménye sem hagyja magára közönségét: új sorozatukban régi, Zugligethez kötődő képeslapokat, fotókat és cikkeket osztanak meg Facebook- és Instagram-oldalukon.
Az időutazáshoz Viczián István képei nyújtanak segítséget. Viczián István, zugligeti lakos, a Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpont rendelkezésére bocsátotta gazdag fényképgyűjteményét, amelyeken Zugliget régi arca tárul elénk. A fotókhoz kapcsolódó szöveges tartalmak többek között Viczián Istvántól és a jelenleg ingyenesen látogatható Arcanum Digitális Tudománytárból származnak.
A Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpont az egykori Lóvasút-végállomás épülete a Zugligetben. A műemlékvédelem alatt álló épület teljes körű felújításon esett át, és 2017 szeptemberében ismét megnyitotta kapuit a nagyközönség előtt.
A Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpont kulturális programoknak (koncert, filmvetítés, könyvbemutató, ismeretterjesztő előadás) ad otthont, valamint konferenciák, üzleti rendezvények, családi események exkluzív helyszíneként szolgál. Az épület mellett kapott helyet a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény, amely helytörténeti programokat (kiállítások, tematikus séták, múzeumpedagógiai foglalkozások) kínál. 2019 tavaszától a Lóvasútra látogatók az EBER Desszert desszertező-kávézóban pihenhetnek meg. A Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpont, a Helytörténeti Gyűjtemény és az EBER Desszert a jelenlegi helyzetre való tekintettel zárva tart.
A Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpont és a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény munkatársai bíznak benne, hogy hamarosan ismét személyesen találkozhatnak vendégeikkel. Addig is, lehetőséget biztosítanak az érdeklődőknek, hogy az online térben, a Lóvasút Facebook- és Instagram-oldalán, eljuthassanak Zugliget legszebb helyszíneire – régi fotókon, képeslapokon és érdekes cikkeken keresztül.
Kellemes nézelődést mindenkinek!
Berecz András estje március 19-én a MOMkult-ban
A mesék fontosságáról egyre többet hallunk. Önkéntes felolvasók jelenléte gyermekkórházakban, Junior Prima-díjas mesemondók, Népmesefesztivál és még sok más jele van annak, hogy egyre inkább felismerjük, a gyerekek fejlődésében nagy szerepe van a mesélésnek. De mi a helyzet a felnőttekkel?
Csukás István, a Nemzet Művésze, Kossuth- és József Attila-díjas ifjúsági szerző halálának hírére a mai felnőttkorú magyar lakosság egyszerre kapott a fejéhez: De jó is volt Mirr-Murr, Pom Pom vagy Süsü! A legendás mesék alkotója már nem lehet közöttünk, de ugyanúgy, ahogy népmeséink, akár évszázadokon át, szájról szájra terjednek, a történetek és a karakterek halhatatlanok maradnak. Egy jó médium, egy fennmaradó könyv vagy egy jó mesemondó ma ugyanolyan fontos lehet egy felnőttnek, mint egy gyermeknek.
Jó médium lehet egy bolygót végigénekelt elbeszélő, aki nemcsak jó ismerője a népmeséknek és népdaloknak, hanem hitelesen át is tudja adni azokat. A Kossuth-, Prima-, Budapestért- (és még sorolhatnánk) díjas folklorista Berecz András, nem csak, sőt, elsősorban nem a gyerekeket szereti megszólítani meséin keresztül. Egyik ars poeticaja, hogy kihúzza a hétköznapi rohanásból a gondokat nehezen letevő, telefont nyomkodó felnőtt társadalmat egy-egy mesemondó esten, és elmélyült figyelemre sarkallja.
Ne legyünk álszentek, ehhez ma már valóban nagy erejű előadóra van szükség! Berecz András kétségkívül ilyen: a fél világot bejárta meséivel, énekeivel, tanításaival, amelyeknek jó részét maga gyűjtötte. Elmondása szerint az a jó mese, ami egyből megragad benne. Ritkán tanul saját jegyzeteiből, inkább emlékezetből dolgozik. Nagy felelősség ez, és érezhető, ez neki nem csak munka vagy hivatás, hanem életforma. Aki valaha hallotta már őt énekelni, mesélni, mindig valami nagyon eredetivel szembesült. Érdekes, ahogy egyes tájak nyelvezetét magára ölti: nem érezzük talminak ezt a tájszólást, mert Berecz valóban, ahogy hallotta, úgy adja tovább – persze mint előadóművész: a saját hangjára, testére formálva.
A humort és a pajkosságot szépen ötvözni tudó magyar népművészet fontos műfaja a népmese. „A mese mindennek az origója. Gyakorlatilag ebből származik minden irodalmi műfaj. Az is, amikor az ősember a szikla falába karcolta a barlangrajzokat. Ezzel elmesélte, hogyan ejtette el a vadat. Mert amit ábrázolni tudok, amit el tudok mesélni, azt birtokba is veszem.” – vallotta Csukás István, és valahol erre rímel Berecz tevékenysége is, aki szerint a mesemondás, bizony, egyszemélyes színház. Az eredetileg felnőtt műfajjal, a mesével dolgozó Bereczen jól tetten érhető, hogy a mindenkit érintő, emberi érzésekről szóló témák érdeklik igazán, amelyeknek jó táptalaja a népdal és a – kockáztassuk meg – tökéletes próza, a népmese.
A MOMkult sokszínű programkínálatában nagy hangsúlyt fektet a bensőséges előadásokra is, melyekhez tökéletes helyszín a Kupolaterem, ami könnyen teremt családias hangulatú közeget. Csukás István szerint a „mese pedig azért örök, mert a közönsége is örök.” Ő ezt a gyerekekre értette, Berecz András pedig gond nélkül betölt egy arénát vagy egy szabadtéri színpadot felnőtt közönséggel is. Ám a mese intimitása a MOMkult Kupolatermében még inkább kirajzolódik, és jobban vissza tud nyúlni a múlthoz, ahol az emberek kis közösségekben, akár a barlangfalra rajzolás közben mesélték el egymásnak az aznapi történeteiket.
Vörös Eszter
Berecz András estje március 19-én a MOMkult-ban.
További cikkek a MOMkult Blog-on: www.momkult.hu/blog/
Ajánlók, tudósítások, interjúk – számos érdekesség a programokról, fellépőkről és sok másról.
Lackfi János és zenészbarátai öt alkalommal a MOMkult színpadán, a költő 50. születésnapja alkalmából
„Hisz a költészet köz-terep,
Hol ki-ki köthet üzletet,
Kilátást néz vagy őgyeleg,
Csinálja, amit ő szeret.
Ott fenn az égen szösz lebeg,
A parkban őszi díszletek,
Én egy padon szöszölgetek,
S megszületik e szösz-lelet,
Mit most tovább pöckölhetek.
Múlandóság, legyőztelek!”
Lackfi János: Szösz-szonett (részlet)
Élő hal (Versek 2004-2010. Helikon, Budapest, 2011)
Jazz, rock’n’roll, könnyűzene, kórusmuzsika, világzene, népzene – művészek a zene különböző területeiről. Mi a közös bennük? A barátság egy versfaragó, kortárs költővel, aki a legkisebbektől a felnőtt korosztályig, könyvben és élőszóban, versben, prózában, sőt néha dalban is, olvasni- és hallgatnivalóval látja el évtizedek óta az irodalomra nyitott szemeket és füleket. Lackfi János, költő, író, műfordító, öt gyerek édesapja, 2021-ben tölti be 50. életévét. Számtalan kötet, versműhely, előadás, koncert, izgalmas művészeti projekt van mögötte, aktív munkásságát szemlélve pedig bátran kijelenthető: előtte is. Szövegeivel – versek, novellák, drámák, műfordítások, dalszövegek, mesék minden mennyiségben – vagy irodalmi kutatómunkájával az egyetemi katedrától fesztiválok családias hangulatú, szórakoztató előadásain át, iskolai tankönyvekig jelen van. Lackfi sokszínű irodalmi munkásságot tudhat magáénak, színpadi jelenléte azonban sosem változik: nem lehet nem figyelni rá. Minden megjelenésekor – legyen az kis- vagy nagyszínpadon, koncerten, beszélgetésen, líraműhelyen vagy akár egy interjú hasábjain – az irodalom játékos szeretetét közvetíti a közönség felé.
Lackfi János születésnapja alkalmából hónapokon átívelő koncertsorozatot rendez a MOMkult. Sokoldalú és sokféle zenészek, Lackfi Jánossal karöltve, 2021. január és május között öt alkalommal állnak majd színpadra, a zene öt különböző műfajának segítségével.
Ötven év, ötvenöt kötet, öt hónap, öt koncert, a 2021-es évben
A születésnapi sorozat első állomásaként, 2021. januárban a világzene, februárban a klasszikus zene, márciusban a jazz, áprilisban a gyerekekhez szóló muzsika, májusban pedig – ekkor tölti be Lackfi János a kerek fél évszázadot – a rockzene kerül középpontba. Öt hónapon keresztül, öt estén át, az öt műfaj kiemelkedő képviselői Lackfi Jánossal különleges produkciókat hoznak létre. Együtt járják körül, az ünnepelt szövegeit segítségül híva, a szerzőhöz közel álló, különböző zenei stílusokat. A színes fellépőgárda rímel Lackfi színes irodalmi tevékenységére – így 2021 első felében, minden bizonnyal, a költő és zenészbarátai a legkülönfélébb zenei ízléseknek fognak eleget tenni.
G. Szabó Sarolta
Lackfi50 Születésnapi koncertsorozat
Lackfi50 | VILÁGZENE
2021. január 18.
Molnár György, Lackfi Johanna, Kaláka, Szirtes Edina Mókus, Tompos Kátya, Hrutka Róbert, Sinha Róbert, Lackfi Dorottya, Lackfi János
Lackfi50 | KLASSZIK
2021. február 18.
Fugato Orchestra, Szent Efrém Férfikórus, Lackfi János
Lackfi50 | JAZZ
2021. március 18.
Juhász Gábor, Dresch Mihály, Oláh Kálmán, Harcsa Veronika, Lackfi János
Lackfi50 | GYEREK
2021. április 18.
Malek Andrea és zenészei, Lackfi János
Lackfi50 | ROCK
2021. május 18.
Louisiana Double, Ferenczi György és a Rackajam, Lovasi András, Heidl György, Lackfi János
Még több szöveg, kép és sok más: Lackfi János honlapján és a Facebook-oldalán.
Rap, jazz, hiphop, drum’n’bass, reggae, slam poetry – mindehhez versek Petőfitől, Weöres Sándortól, Petri Györgytől vagy Pilinszky Jánostól. Weöres Sándor szövegei slammelve? Petőfi-vers rappelve – miért ne? Az irodalom régebbi és újabb művei kortalan frissességgel tudnak szólni minden kor olvasójához, hallgatójához. Ha van, aki olvassa e szerzők műveit – vagy ami sokszor még izgalmasabb: megszólaltassa őket.
A Bob és Bobék Orchestra 2011 óta ezt a kortalanságot hirdeti különleges előadásaiban, amiben különböző zenei műfajok társulnak olyan szerzők műveivel, akikkel sokan az iskolapadban találkoztak utoljára. Az együttes előadásain velőig ható ritmusok, fülbemászó zenei megoldások ébresztik rá a közönséget, hogy a magyar irodalom legnagyobbjainak művei ma is megállják a helyüket, koroktól és kortól függetlenül elgondolkoztatnak, felfrissítenek, tűzbe hoznak, magukkal ragadnak.
A Bob és Bobék Orchestra (Bakos Bettika – ének, Dévényi Zoltán – gitár, Eged Márton – basszusgitár, Horváth Kristóf „Színész Bob” – szöveg, Oláh Edmond „Mizó” – beatbox) a magyar irodalom legjavát öltözteti új köntösbe, különböző zenei stílusok segítségével.
Új produkciójukban Rejtő Jenő műveit keltik életre. Rejtő Jenő (1905-1943) szülővárosának, a századfordulós Budapestnek kiváló ismerője volt. A városnak, ami a 20. század első évtizedeiben hemzsegett az izgalmas művésztársaságoktól: a század eleji főváros számos fontos művésznek, színésznek, zenésznek, költőnek és írónak volt otthona. Különböző rendű és rangú társadalmi csoportok tették színessé a pesti utcát, Rejtő (leggyakoribb írói álnevén: P. Howard) pedig kiváló megfigyelője és ismerője volt a városnak és a pesti létnek. Ez a nyüzsgő városi élet, annak minden bájával, romlottságával, tragédiájával és komikumával – az a híres pesti humor… – kirándul a Rejtő-regényekben a legegzotikusabb tájakra. Az írói tehetség, a nagyfokú emberismeret és a végtelen rejtői humor szerencsés együttállása pedig olyan örökzöld művekkel ajándékozta meg az irodalmat, mint a Piszkos Fred, a kapitány, A szőke ciklon, A láthatatlan légió, A három testőr Afrikában, A 14 karátos autó és a többi Rejtő-regény – valamint kabaré- és színpadi írások, forgatókönyvek, és ami kevésbé ismert: Rejtő kezdetben a lírába is belekóstolt – verseit azonban soha nem publikálta.
Rejtő Jenő végtelenül humoros könyveivel vált ismertté, hosszú évtizedek óta töretlenül nevetteti a vicces olvasmányra vágyó olvasókat. Ez a humor azonban nem egyszerű, egyszerhasználatos, feledhető humor – ilyen vaskos nevetésre csak olyan írói tehetség teszi képessé az embert, aminek Rejtő a birtokában volt.
A Bob és Bobék Orchestra a tragikusan rövid, mégis gazdag életműből egész estés, irodalmi-zenés kalandot gyúrt. Hogy miként szólalnak meg a rejtői (al)világ klasszikus alakjai – Fülig Jimmy, Piszkos Fred és a többiek –, szeptember 29-én, a Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpontban kiderül.
„De nem akarom, hogy te se derülj
A rablógyilkos is ember, érezhet dolgokat
A torkomon lecsúszik a keserű
Az egész annyira meseszerű
A szomorúságból való nikotin fojtogat
A jassznak is lehet szíve, főleg ha klasszikus
Az igazán fontosat is azzal látja
Ártatlanabb, mint te, mert nem lett taktikus
Az alvilágnak igenis, hogy van romantikája
Az alvilágnak igenis, hogy van romantikája”
Horváth Kristóf Bob: Fülig Jimmy (részlet)
A vers megjelent: Napút – Irodalom, művészet, környezet, 2018. október, XX. évfolyam 8. szám
G. Szabó Sarolta
További cikkek a MOMkult Blog-on: momkult.hu/blog
Ajánlók, tudósítások, interjúk – számos érdekesség a programokról, fellépőkről és sok másról.
A Budapest Bár úgy muzsikál, hogy az nem hagyja az embert békén. Nem lehet nem figyelni rájuk. Elég csak néhány hangot meghallgatni tőlük, és még a nem zeneértő, netán nem zeneszerető ember is bizonyos lesz abban, hogy zenéjük meghallgatásának lesznek következményei.
Farkas Róbert és zenekara gyakran szerepel más kiválóságokkal együtt – akik általában magukban is teltházat produkálnak, hát még ilyen kombinációban. 2007-ben indultak, egy lemezt szerettek volna készíteni, azóta sorozat lett nemcsak a lemezekből, de a fellépésekből is. Énekelnek filmslágereket, kuplékat, táncdalokat, feldolgozásokat „mívesen hangszerelt cigányzene kíséretében”, vagy „újrahangolva”. Leporolják a rég elfeledett, egykor volt slágereket, és olyan színekkel társítják őket, hogy kiderül olyan is, ami eredetileg ott sem volt.
Az együttes tagjai közül hárman: Farkas Róbert (hegedű, gitár), Farkas Mihály (cimbalom) és Ökrös Károly (harmonika, zongora) a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen diplomáztak. Farkas Richárd (bőgő) és Kisvári Ferenc (dob) pedig a nagy elődöktől lesték el a zenélés fortélyait. Nem is akárhogyan! Számos énekes társul hozzájuk, alkalmanként vagy állandóan, számuk változó – a közönség a május 27-i koncerten is több közreműködőre számíthat.
A zenekar a hagyományos Zsidó Művészeti Napok (május 20. – június 2.) keretében lép fel május 27-én a MOMkult-ban. Nem az első randevújuk ezzel a sikeres művészeti eseménnyel, többször szerepeltek már a rendezvénysorozatban.
A Zsidó Művészeti Napok, azaz a ZSIMÜ 2016 óta működik. A rendezvénysorozat a zsidó kultúra sokszínűségét mutatja be különféle kulturális, művészeti produkciókkal, változatos budapesti helyszíneken. A Zsidó Művészeti Napok tehát „egy multikulturális befogadó tér, ahol nemcsak keresztezik egymást, hanem a zsidó kultúra fókuszba állításával eggyé válnak a különböző művészeti ágak” – ahogyan a szervezők fogalmaznak. Sokszínűség jelenik itt meg nemcsak a programok terén, de az előadók, alkotók is nyitottak, kreatívak, hogy a közönség jól érezze magát.
Grecsó Krisztián
A Budapest Bárnál pedig mindig van valami csavar, valami különlegesség ezeken az estéken, hol színészt, hol különleges zenészt hívnak. A májusi koncerten Grecsó Krisztián társul hozzájuk, aki a kávéházi hangulat irodalmi vonaláért lesz felelős. Grecsó József Attila-díjas író, korunk egyik legolvasottabb szerzője. Személye (a Budapest Bár muzsikája mellett) biztosíték – az ital nélkül is elérhető – igazi kávéházi hangulathoz.
Fehér Anikó
Budapest Bár koncert a Zsidó Művészeti Napok keretében, május 27-én, a MOMkult-ban.
További cikkek a MOMkult Blog-on: www.momkult.hu/blog/
Ajánlók, tudósítások, interjúk – számos érdekesség a programokról, fellépőkről és sok másról.
A Bach Mindenkinek Fesztivál idén márciusban is valósággal elárasztja az országot a barokk mester zenéjével. A MOMkultban három koncert is ígérkezik: az egyik a fiatal Bachot ért hatásokat, a másik a zseni sokoldalúságát, a harmadik pedig éppenséggel Bach kontinenseken és századokon átívelő, ihlető hatását állítja a középpontba.
„Egész nemzetek csodálnák ezt a nagy embert, ha több kellem volna benne, ha a dagályos és kusza stílus nem fosztaná meg darabjait a természetességtől, és nem homályosítaná el szépségüket a túlzásba vitt művészettel. Mivel a saját ujjai után ítél, a darabjait szerfölött nehéz játszani; mert megköveteli, hogy az énekesek és a hangszeresek a torkukkal és a hangszerükkel képesek legyenek ugyanarra, amit ő a klavíron eljátszik. Ez azonban lehetetlen. Minden manírt, minden apró díszítést, mindent, amit játékmodoron értünk, külön hangjegyekkel fejez ki, és ez nemcsak megfosztja a darabjait a harmónia szépségétől, de a dallamot is kivehetetlenné teszi az elejétől a végéig.” 1737-ben így korholták Johann Sebastian Bachot egy korabeli szakfolyóirat, a Der critische Musicus hasábjain, komoly sajtópolémiát kavarva e véleménnyel. Ám a mai olvasó számára valószínűleg inkább az a feltűnő, hogy még ez a bírálat is óriási, önkéntelen elismerést tanúsít az orgona- és billentyűsvirtuóz, karnagy, kántor, zeneigazgató, s ekkor már egyszersmind szász választófejedelmi és lengyel királyi udvari komponista Bach iránt. Az utókor, persze okkal, jócskán rálicitált erre a bámulatra: ötödik evangélistának, sőt valóságos istenbizonyítéknak elismerve a tudós zeneszerzőt, akit – Beethoven szerint – „nem pataknak, hanem tengernek kellene hívni”. (A Bach – der Bach – szó jelentése németül: patak.)
Így hát a legkevésbé sem csoda, hogy Bach zenéjével nem tudunk betelni, amit jól bizonyít az immár hatodik éve megrendezésre kerülő Bach Mindenkinek Fesztivál, amely idén több mint 70 településen, 250 helyszínen, 350 programmal és 3000 fellépővel ünnepli a mester születési évfordulója körüli napokat.
Savaria Barokk Zenekar
Ebből a rendezvénysorozatból természetesen a MOMkult is kiveszi a maga részét, hiszen három koncert is érzékletessé teszi majd Bach középponti szerepét – hangsúlyosan éppenséggel a hatástörténet felől közelítve. Igaz, az első, a március 16-i hangverseny a magában álló – és oly sokoldalú zsenit fogja ünnepelni: a Németh Pál által összeállított programon kantátákat, szóló- és triószonátát, valamint csellószvitet egyaránt a közönség elé bocsájtva.
De már a március 17-i Bachianas Latinas – J. S. Bach és a latin-amerikai zene című programon Csáki András, Miskolczi Anita, Manuel B. Camino és Bojta Zsuzsanna közös latin együttese, a Volver La Vida a brazil Heitor Villa-Lobosig, sőt az argentin Astor Piazzolláig jut majd el Bach szvitjeitől és áriáitól.
Március 22-ére pedig a karmesteri, orgona-, csembaló- fortepiano- és klavikord-tanulmányain túl az orvosi egyetemet is látogató, nagytehetségű fiatal művész, Tóth-Vajna Zsombor állított össze egy egészen izgalmas programot, amely korántsem mellesleg a merész, mi több, vagány, ifjú Bachot is megidézi majd. Ő ugyanis 20 esztendős korában, 1705-ben felkerekedett a türingiai Arnstadtból, méghozzá csakis a muzsikusi elhivatottságtól vezérelve. „Ezért hát gyalog nekivágott az útnak Lübeckbe, hogy meghallgassa az ottani Mária-templom orgonistáját, Dietrich Buxtehudét” – amint 45 évvel később a nekrológjában írták, egyáltalán nem kerítve nagy feneket a ténynek, hogy ez több mint 200 mérföldes, egyszersmind több mint 300 kilométeres sétát jelentett Bach számára.
Ilyen volt tehát a Bach-féle, türingiai virtus, s épp ez lesz a koncert fantáziacíme is, amely az ifjú zsenire hajdanán fontos hatást gyakorló zenei benyomásokat és tapasztalatokat tárja majd elénk. A csodált Buxtehude mellett például az itáliai Frescobaldi vagy Bach épp lipcsei elődje, Kuhnau művei fognak megszólalni egy korabeli türingiai csembaló kópiáján. Csupa olyan mester, aki munkásságával gerjesztette Bach „zeneszerzés iránti eltökéltségét”, melyet ő „főként úgy sajátított el, hogy megfigyelte kora leghíresebb és legtermékenyebb komponistáinak műveit, és elmélkedett fölöttük.”
És nekünk szinte még gyalogolnunk is alig kell az élményért!
László Ferenc
2020. március 16-22. között hatodik alkalommal kerül megrendezésre Johann Sebastian Bach születése évfordulójának alkalmából a Bach Mindenkinek Fesztivál.
Több mint 70 település / 250 helyszín / 350 program / 3000 fellépő
További cikkek a MOMkult Blog-on: www.momkult.hu/blog/
Ajánlók, tudósítások, interjúk – számos érdekesség a programokról, fellépőkről és sok másról.
