Elkészült a MOMkult új programmagazinja.
A rendezvények felsorolása és bemutatása mellett cikkek és interjúk szerepelnek benne, valamint a MOMkult néhány projektje kapcsán is jelennek meg hosszabb-rövidebb írások, új tartalmak.

A kiadvány elérhető online, illetve a MOMkult jegypénztárába is megérkezik a héten.

Kedves Látogatók!

Tájékoztatjuk önöket, hogy 2026. február 4-én szerdán a jegypénztár 14 órakor nyit, aznap – mint minden más pénztári napon – 19:30 óráig tudnak személyesen jegyet vásárolni a MOMkultban.

Köszönjük megértésüket, bízunk abban, hogy a változás nem okoz kellemetlenséget!

MOMkult

Már kézbevehető, vagy online lapozgatható a MOMkult őszi–téli programmagazinja.

A tartalomból:
• ősz a MOMkult körül
• MOMkult <3 Cziffra Fesztivál – Interjú Balázs János Kossuth-díjas zongoraművésszel
• Ismeretlen ismerősök a Hegyvidéken
• Baromfiudvar Budán – interjú Simon Holpert keramikusművésszel
• A Hegyvidéken belül–túli kortárs galéria – interjú Kallós Judit galériavezetővel
• Élő emlékezet a Hegyvidéken – interjú Surányi Judittal
• Zakatol az Zenevonat

Független színházak a Hegyvidéken / TeFeszt, Pozsonyi Piknik

???? A Hegyvidéki Önkormányzat fontosnak tartja a kultúra diverzitását, és felismerve a független színházi társulatok szűkülő lehetőségeit, az általa fenntartott, valamint a XII. kerületben található kisebb-nagyobb, hivatalos, pop up és alternatív helyszínein játszóhelyet kíván biztosítani azok számára. Kedves Függetlenek! Írjatok a projekt@momkult.hu címre, nézzük meg, hogy van-e közös nevezőnk, keressünk lehetőséget az esetleges együttműködésre!

???? Találkozzunk, beszélgessünk a TeFeszt!-en! Várunk titeket a 11-es standnál augusztus 29–30-án, majd a Pozsonyi Pikniken szeptember 6-án.

Június 1-jével indul a Hegyvidéki Nyár, a XII. kerület kulturális helyszíneinek kedvezményes programsorozata!

Az 1200 Ft-os Hegyvidéki Nyár kuponnal 10 és 12%-os kedvezménnyel érhetőek el a jegyek, a kupon ára tehát már az első két jegy vásárlásakor megtérül. A kupon egy egyedi kód, melyet online jegyvásárláskor a kosár fázisban lehet kuponkódként érvényesíteni. Egyes programoknál a megújult Hegyvidék Kártya 12%-os kedvezménye vehető igénybe.  

Programok júniustól szeptemberig, időrendben (a címek linkjei a programok online leírására és jegyvásárlási lehetőségre vezetnek):

Tavaszi programmagazinunk már elérhető a kerület kulturális helyszínein, és online lapozható formában is:

A tradíció és modernitás találkozása

A MOMkult egyszerre tradíció és megújulás: egy kulturális központ, amely évtizedek óta meghatározó szereplője a XII. kerület és Budapest kulturális életének. Itt a közönség egyszerre találkozhat a múlt értékeivel és a klasszikus, kortárs kultúra izgalmas újításával. A “feketén-fehéren” mottóval most betekintést nyújtunk az intézmény legfontosabb szerepköreibe, működési alapelveibe, és céljaiba – tisztán, egyszerűen, lényegre törően.

A tér, ami több mint épület

A MOMkult nem csupán egy kulturális tér: egy találkozási pont. Színházi előadások, koncertek, irodalmi estek, közösségi események és gyermekprogramok színtere, ahol minden korosztály megtalálhatja a számára releváns és élményt nyújtó programot. Fekete-fehéren megfogalmazva: itt az emberi kapcsolatok, a közös gondolkodás és az esztétikai élmények kerülnek a középpontba.

Fókuszban a közösség

A MOMkult nem csak az előadók és a művészek, hanem a közösség otthona is. Egy olyan hely, ahol helyet kapnak helyi civil szervezetek, kerületi rendezvények és a lakosság számára szervezett események. Az intézmény célja, hogy még mélyebben beágyazódjon a XII. kerület életébe, és tovább erősítse azt a híd szerepet, amelyet a kultúra, az emberek és a helyi értékek között betölt.

A kultúra széles spektruma

Az események kínálata sokszínű: a komolyzenei koncertektől kezdve a kortárs táncprodukciókon át az interaktív családi programokig. Feketén-fehéren: a MOMkult célja, hogy mindenkit megszólítson, és hidat építsen a különböző kulturális irányzatok között.

Fenntarthatóság és innováció

Az intézmény működése nemcsak a kultúra, hanem a környezet iránti felelősséget is szem előtt tartja. A fekete-fehér kontraszt itt is érvényesül: a múlt öröksége és a jövő felelőssége kéz a kézben járnak.

Tiszta célok, világos jövőkép

A MOMkult hosszú távú célja, hogy egyszerre legyen a XII. kerület lakosságának szeretett központja és Budapest egyik legfontosabb kulturális brandje. Ehhez elengedhetetlen a folyamatos fejlődés, a közönségigényekhez való alkalmazkodás és a hagyományos értékek megőrzése.

Feketén-fehéren összefoglalva: a MOMkult egy hely, ahol a kultúra, a közösség és a kreativitás találkozik. Egy hely, amely múltjából építkezve a jövőbe tekint, és amely minden nap azon dolgozik, hogy még közelebb kerüljön közönségéhez.

A MOMkultnál lévő Sirály sétányon nyílt pop up kiállítótérben, az ÜVEG.HÁZban a következő időszakban a hegyvidéki anno volt borkultúrához kapcsolódó tárgyak lesznek megtekinthetőek.

A HEGYVIDÉKI SZŐLŐKULTÚRA

A Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény számos olyan műtárgyat őriz, amelyek a kerület egykori szőlészeti és borászati hagyományait idézik. Gyűjteményünk egyik különlegessége egy 1880-as évekből származó szőlőfürtöt ábrázoló cégér, amely egykor egy svábhegyi vendéglőt díszített. Emellett több szürethez kapcsolódó tárgyat is kiállítottunk, amelyek a valaha híres budai borokról mesélnek.
A budai bornak mára már emléke is alig maradt, így napjainkban kevesen tudják, hogy évszázadokon át nagy hírnévnek örvendett szerte Európában. Már a középkorban szőlők borították a mai Sváb-hegy délkeleti lejtőit, de aztán a szőlőművelés a törökök budai uralma alatt háttérbe szorult, így Buda 1686-os felszabadítását követően újra kellett kezdeni a gazdálkodást. A Hegyvidéken először 1690-ben szüreteltek újra a budai gazdák. A betelepülő rác telepesek hozták magukkal a budai hegyeken aztán elterjedő kékszőlőket, melyek közül a legismertebb a kadarkafajták voltak.
Néhány éven belül olyan sikerre tettek szert a budai borászok, hogy 1703-ban egy Sedgewick nevű kereskedő már ezer csöbör budai vörösbort szállított Londonba. Buda városa körül legyezőszerűen terültek el szőlőbirtokok 5334 hold területen (kb. 30 négyzetkilométer), Óbudától egészen Budafokig. Nem akadt még egy város Magyarországon, amely közvetlen környékén hasonló méretű szőlőterületet tudott volna felmutatni. Szőlők borították a Sváb-hegyet, a Kis-Sváb-hegyet, az Isten-hegyet, a Márton-hegyet, az Orbán-hegyet és a Sas-hegyet is. A budai polgároknak csaknem kizárólagos jövedelemforrása volt a szőlő a 18-19. században.
A szegényebbek is a bortermelésből éltek: őket alkalmazták kapásként a földeken, gyakran azonban ők is rendelkeztek kisebb szőlőskertekkel. Ehhez köthető a svábok megtelepedése is a mai XII. kerület területén, mivel sokszor őket alkalmazták a földeken. A kapások soraiból is volt kiemelkedési lehetőség: közülük választották a vincelléreket; azokat, akik a szőlőültetvényekre felügyeltek. A szüret napját a városi tanács tűzte ki; leggyakrabban október elejére esett az időpont, de néha előrébb hozták a kedvező termés miatt.

A török kort követően a bortermelés a Hegyvidéken közel kétszáz évig virágzott, és utána sem Budapest növekedése, terjeszkedése vetett véget neki, hanem egy filoxérajárvány, amely szinte teljesen eltüntette a szőlőt a budai hegyekből. A fertőzés először a Gellért-hegyen jelent meg. Az utolsó jó szüretet 1882–83-ban tartották, ezt követően a védekezés magas költségei miatt a tulajdonosok inkább eladták a földjeiket. Az első világháborút követően a szőlők területe tovább apadt, csak néhány kertben maradt mutatóban egy-egy szőlőtőke. A hajdan virágzó szőlő- és borkultúra emlékét kerületünkben már csak a szőlők védőszentjéről, Szent Orbánról elnevezett hegy őrzi, melynek területén hajdan a szervita rend szőlői terültek el.

Szerelem, barátság, üzenetek, párok, család, ajándék…
VALENTIN–NAP

Valentin–nap a szerelmes üzenetek, a szeretet megnyilvánulásainak és a szoros barátságok ünnepe. A szeretetnyelv minden ember esetében más és más lehet, de az egymásra figyelés, a szeretettek megajándékozása, a figyelem kifejezése talán mindenki számára fontos. Ám sokszor szükségünk van arra, hogy segítséget kapjunk ahhoz, hogy mi lehet a legmegfelelőbb figyelmesség…

A Valentin-nap üzenete, a szeretet, a szerelem, a barátság, a kedves üzenetek, a párok, családok fogalomköréhez csoportosítva, az alábbi programokat ajánjuk; mert egy közös élmény, egy együtt eltöltött este sok ajándéknál többet adhat.

SZERELEM

Nagy zenészek, nagy szerelmek április 5-én, ahol Bősze Ádám a legnagyobb zeneszerzők szerelmi életébe ad betekintést, megfűszerezve a zenetörténeti bulvárhistóriák legviccesebb jeleneteivel.

Tavaszköszöntő – a Budapest Bár koncertje március 21-én, 19:00-kor. A női lélek titkait, örömeit és bánatait térképezi fel a Budapest Bár dalok, hangok és örökérvényű dalszövegek segítségével. A zenekar ezen az estén Németh Jucival, Behumi Dórival, Frenkkel, Keleti Andrással és Kollár-Klemencz Lászlóval lép fel.

VALENTIN–ÜZENET

Beszélő levelek – Kinyílik a hírességek postaládája március 28-án, 19:30-kor. A Beszélő levelek újrainduló sorozatában híres emberek, történelmi személyek, ismert művészek életébe pillanthatnak bele a látogatók azok legizgalmasabb, legviccesebb, legtragikusabb leveleiken keresztül. A hírességek leveleit Eke Angéla, Grisnik Petra, Ódor Kristóf és Seress Zoltán olvassa fel, a házigazda: Bősze Ádám.

Páratlan párok 3. szezon – Bősze Ádám és László Ferenc előadássorozatában február 27-én hajdani kortársak kerülnek egymás mellé: egy nagy zeneszerző és egy koronás fő: Joseph Haydn és Mária Terézia.

CSALÁD

Egy családot leginkább a szeretet, a ragaszkodás és a tisztelet tartja össze. A MOMkultban olyan programok is várják a közönséget, ahol valamilyen szempontból a családi összetartozás szuperereje is megnyilvánul. Március 19-én például a Vastag-testvérek közreműködésével állítja színpadra a Debrecen Big Band az című koncert-estjét, ahol további vendégként Szolnoki Péter is fellép.

A családként, házastársként is alkotó közösséget képvisel Tenki Réka és Csányi Sándor, az EdithEva Eger világsikerű művét feldolgozó A döntés című előadásával a MOMkultban (legközelebb február 23-án).

És igazi különleges AJÁNDÉKnak számíthat Lovasi András dalszerzői estje február 26-án, ahol sok-sok ismert és szeretett Lovasi-sláger mellett a közönség számára is újdonságként megjelenő készülő, formálódó dalok is szerepelnek majd.

Igazi-igazi kuriózumnak számít, és mint ilyen, remek meglepetés lehet a Shemekia Copeland–korncertre váltott belépő! Az amerikai blues–énekesnő július 17-én lép fel a MOMkultban, ahol ezer hanggal, dzsessz-magasságokkal és blues-mélyekkel kápráztatja el majd a közönséget, bizonyítva, hogy nem véletlenül állítják róla: Ő a legújabb blues-királynő.

Interjú Megyeri Lénával, a Beszélő levelek c. produkció megálmodójával, létrehozójával, aki a kezdetektől fogva erős, szeretetteli kézfogással kíséri az egykori és mai hírességek leveleinek interpretációját. 

MOMkult: Derült égből villámcsapásként bukkant fel az a produkciós koncepció, amit anno megalkottatok a Beszélő levelekkel. Korábban ilyen stílusban szerkesztett, és színpadra állított műsor nem nagyon volt. Talán kategória-alkotónak is tekinthető a formátum, ami azóta talán inspirációként is szolgál az újabb és újabb produkciók számára. Honnan származik az ötlet, mi volt a szikra, ami alapján elindítottátok a sorozatot 2016-ban? Mi a háttérsztori?

Megyeri Léna: Itthon valóban újszerűnek számított a formátum, ám korántsem én találtam ki. Angliában tíz éve fut nagy sikerrel a Letters Live előadás-sorozat, amely egy levélőrült brit, Shaun Usher Letters of note című blogjából nőtte ki magát. Én az egyik korai estjüket láttam 2015-ben Londonban, olyan fellépőkkel, mint például Benedict Cumberbatch, Ben Kingsley és Ian McKellen. Teljesen lenyűgözött, hogy milyen izgalmas este kerekedett egy egyszerűnek tűnő koncepcióból, és úgy gondoltam, Budapesten is kéne valami hasonlót csinálni. Erre aztán lett is lehetőségem, 2016 őszén nagy sikerrel indult el a Mozsár Műhelyben a Beszélő levelek. Persze sok mindent változtattunk az angliai formátumon, nálunk például van műsorvezető, aki személyiségével, saját történeteivel vagy kommentárjaival meghatározó alakja az adott estnek. De a lényeg mégis ugyanaz: nagyszerű színészek olvassák fel művészek, politikusok, történelmi személyiségek vagy éppen hétköznapi emberek izgalmas leveleit.

Mk: Hogy épül föl egy-egy est programja? Milyen kutatómunka előzi meg az egyes előadásokat?

ML: Jó néhány leveles kötetem összegyűlt már otthon, és folyamatosan szaporodnak. Persze az internet is remek forrás – olyan is előfordult, hogy egy „virálissá” vált vicces panaszlevél beépült a következő est műsorába. Olyan leveleket válogatok, amelyek valamilyen módon megérintik a közönséget: szórakoztatók, meghatók vagy meglepők. Nagyon élvezem a kutatómunkát, mert rengeteg mindent megtudok a levélírókról – teljesen más ezeket az embereket a saját szavaikon keresztül megismerni, mint életrajzokból, vagy akár történelemkönyvekből.

Mk: Az öt, közönség előtt megvalósuló évad során hány előadást szervezetetek? Hány művésszel álltatok kapcsolatban? Kik az állandó alkotótársaid? 

ML: Nagyjából 40 előadást tartottunk. Minden estünkön más fellépőkkel találkozhat a közönség, és bár voltak visszatérők, így is körülbelül 180 művész fordult meg a Beszélő levelek színpadán: színészek, különböző területről érkező műsorvezetők, valamint zenészek, hiszen minden előadáson van egy zenész vendégünk is. A brit produkcióhoz hasonlóan nálunk is megfordultak jó néhányan az ország legnevesebb színészei közül, de azt is szívügyemnek tekintem, hogy gyakran hívjunk meg pályakezdő, vagy éppen a független szférában tevékenykedő, kevésbé ismert művészeket. Előadásaink rendezője Böhm György, aki mestere a különleges és szórakoztató formátumoknak. Mindkettőnknek fontos, hogy a fellépők és a közönség egyaránt jól érezze magát az előadásokon. Nyitrai László első éveinkben zenei szerkesztőként, azóta pedig állandó vendégművészként van velünk: rengeteg izgalmas zenei produkciót köszönhetünk neki. A március 28-i előadásra is készülnek néhány meglepetéssel Grisnik Petrával együtt, aki nem csak nagyszerű színésznő, de csodálatos hangja is van.

Mk: Mi kell ahhoz, hogy egy ilyen sikeres produkciós univerzumot, brandet felépítsen valaki – azon túl, hogy a műfajt nagyon szereti? Milyen érzés anyukájának lenni a Beszélő leveleknek?

ML: A lelkesedés számomra mindig kulcsfontosságú, de hosszú távú siker ebből csak akkor lesz, ha a közönségre is sikerül „átragasztani”. A Beszélő levelek esetében ez megvalósult, komoly törzsközönségünk alakult ki az öt évad végére. Másfél éve volt az utolsó előadásunk, bízom benne, hogy régi nézőink szeretettel fogadnak minket a MOMkultban is, és az új lendület új érdeklődőket is vonz majd. Természetesen nagyon jó érzés és büszkeség ilyen sikeres „gyerek” „anyukájának” lenni! A MOMkult Kupolaterme pedig nagyon izgalmas tér, alig várom, hogy itt is életre keljenek a hírességek levelei!

__
fotó: Köő Adrienn
szöveg: Faludi András

(tovább…)

A MOMkult részéről nagyon szeretjük azokat a közösségi programokat, amik kilépnek az általánosnak tekinthető keretekből, amik kicsit más szemszögből közelítenek azokhoz az alapértékekhez, amiket fontosnak tartunk: közös érdeklődés, rendszeres találkozások, összeszokott, de nyitott és befogadó csoportok megjelenése. A tánc az egyik legklasszabb ilyen közösségformáló műfaj. 

Fentiek miatt is nagy öröm számunkra, hogy a BPM Swing Dance Corner alapítója, Bakó Tibor kezdeményezésére május végétől augusztus végéig megvalósulhatnak olyan táncestek a MOMkultnál lévő Sirály sétányon, ahol akár a már gyakorlott táncosok, akár kezdők, vagy csak az arra sétálók, érdeklődők élvezhetik azokat a budai hegyek között, az esti naplementében. 

MOMkult: Miként jött az ötlet, hogy a nyári táncestjeiteket a Sirály sétányon tartsátok?
Bakó Tibor: Budapesten a nyári szezonban évek óta nagy népszerűségnek örvendenek a különböző tánciskolák által szervezett szabadtéri swinges és boogies örömtánc események. Mivel feleségemmel, Varsányi Erzsébettel – aki a BPM Swing Dance Corner társalapítója – itt lakunk és tanítunk a Hegyvidéken, elkezdtünk gondolkodni azon, hogy a tanítványainknak itt is kialakíthatnánk egy hasonló kis ékszerdobozt, mellyel lehetőség nyílna a helyi lakosok előtt is, hogy kapcsolatba kerüljenek a swing táncok kultúrájával. A Sirály sétány magától értetődő választás volt számunkra, valahányszor erre járunk, mindig megállunk pár percre, hogy élvezzük a csodálatos panorámát. Az egyik ilyen utunk alkalmával jutott eszünkbe, hogy tökéletes helyszín lehetne egy helyi táncest-sorozathoz.

MOMkult: Mivel készültök egy-egy estére? Lesznek különböző tematikájú alkalmak, vagy közel hasonló módon alakulnak majd a bulik?
Bakó Tibor: A táncestekre jól táncolható, hangulatos zenékkel készülünk több stílusból is, mivel a swing táncok igen sokrétűek, és emiatt a táncos közösség is rendkívül sokfelől érkezik – lesznek, akik lindy hopot, mások boogie-woogiet, balboát vagy solo charlestont szeretnek elsősorban táncolni. Igyekszünk ezeknek az igényeknek mind megfelelni. Ezen túlmenően egyelőre nem tervezünk kötött tematikát, célunk elsősorban az organikus közösségépítés, illetve a minél fesztelenebb légkör létrehozása. Ennek érdekében a nyár során néhány alkalommal az esték táncos tasterekkel (ízelítőkkel) kezdődnek majd, melyre szeretettel várunk mindenkit, táncos előélettől függetlenül. A taster során egyszerűbb mozdulatsorokat tanítunk, melyeket akár a buliban is kipróbálhatnak a résztvevők.

MOMkult: Kiket vártok a swing bulikra? Összeszokott, ismerős társaság alkotja a törzsközönségeteket, vagy teljesen nyitott és más klubok vendégei számára is van lehetőség csatlakozni? Hány fő tud egyszerre táncolni majd? Párok jöhetnek csak, vagy egyéni érdeklődők is?
Bakó Tibor: Mindenkit szeretettel várunk! A budapesti táncos közösségnek természetesen van egy igen lelkes magja, azonban ez a mag nem zárt, rendkívül befogadó a közeg. Szeretünk új emberekkel megismerkedni, szeretjük átadni a swing táncok örömét azoknak, akiknek nem volt még benne részük. A cél, hogy minél többen jól érezzük magunkat. Hogy hány fő táncolhat egyszerre? Ahány csak tud és szeretne. A tánctér 60 nm lesz – legalábbis ekkora területen terítünk le csúszósabb padlót a betonra –, ez egyszerre kb. 15-20 párnak biztosít kényelmes táncolási felületet. Természetesen ennél jóval több résztvevőre számítunk, hiszen a táncosok nincsenek mind egyszerre a parketten, a swing táncokat intenzitásukból eredően ritkán táncolják szünet nélkül. A tánctér mellé hangulatos pihenősarkokkal is készülünk, ahova le lehet huppanni beszélgetni, vagy akár csak nézni a többi táncost.
Miként a tasterre, a táncestre sem kötelező táncpartnert hozni, a közösség a folyamatos párcseréknek köszönhetően állandó mozgásban van. Sokan kezdtük úgy swinges pályafutásukat, hogy egyedül merészkedtünk le első swing vagy boogie bulinkra.

MOMkult: Van bármi különleges, amivel készülni érdemes a bulikra? Öltözet, cipő, szabályok?
Bakó Tibor: Az öltözetet illetően csak egy megkötés van: a sétányra csúszósabb vinyl sportszőnyeget terítünk, ezért váltócipő használata javasolt, a cipő minél csúszósabb, annál jobb a tánchoz. Továbbá olyan ruhában érdemes jönni, amely nem akadályozza a szabad mozgást, kényelmes és jól szellőzik.
A szabályokat illetően a közösségi létünk alapja a kölcsönös tisztelet és egymásra figyelés.

A Swing és boogie bulikról további információ a facebook-eseményben és a MOMkult vonatkozó oldalán találhatóak.

Szöveg: Faludi András
Fotó: @ Nikola Gyulmezov (+ @MOMkult)

Tisztelt Hegyvidéki Látogatók!

A Hegyvidéki Önkormányzat támogatásával a MOMkultban 2023. április 1-jével felmenő rendszerben új kedvezményt vezetünk be a XII. kerületben élők számára a kulturális programokra kínált belépőjegyekre Hegyvidék KultKupon néven. A XII. kerületben élők a MOMkult bizonyos programjaira eltérő mértékű és elérésű állandó árengedményt biztosítunk; jegyárcsökkenés vehető igénybe a férőhelyek arányában, limitált számban. Egy kuponkóddal egy rendezvényre két fő részére lehet belépőt vásárolni az egyes programoknál feltüntetett kedvezményes időszakban az online jegyértékesítő felületen, vagy személyesen a MOMkult jegypénztárában nyitvatartási időben.

Az egy évig érvényes Hegyvidék KultKupon a Hegyvidéki Önkormányzat e-ügyintézés / kulturális kedvezmény oldalán, regisztrációval igényelhető. 

Az igénylés és felhasználás menete: 

A kiválasztott programnál a feltüntetett Hegyvidék KultKupon címkére kattintva, vagy a Hegyvidéki Önkormányzat weboldalán indított regisztrációt követően a XII. kerületi lakcímmel rendelkezők egy kuponkódot kapnak e-mailben.
Az egy naptári évig érvényes kódot az egyes programoknál feltüntetett kedvezményes időszakban a rendezvényenként eltérő mennyiségű jegy mértékéig az online jegyvásárló felületen, vagy személyes jegyvásárlás során lehet érvényesíteni. 

Biztatunk minden hegyvidéki lakost, hogy éljenek a lehetőséggel, várjuk Önöket szeretettel rendezvényeinken!

A mai napon 17:00 óráig filmforgatás miatt a Sirály sétány részleges, a MOMkult főbejárata teljes lezárásra kerül. Ez idő alatt a meghirdetett foglalkozásokra, programokra érkezők az épületet a Csörsz utcai kertkapun, valamint a kert felőli bejáratokon tudják megközelíteni.
Információ, jegyvásárlás 17-19:30 óráig.
Megértésüket köszönjük!

ÜVEG.HÁZ projekt start – interjú Szmrecsányi Bolda festőművésszel

MOMkult: Az »Árnyékok« c. alkotásod reprodukciójának kiállításával nyitott idén a MOMkult nyári ÜVEG.HÁZ projektje. Több szimbolikus vonalat is fel lehet fedezni ebben, de leginkább az elvarázsoló, ahogy a fény mennyiféle absztrakcióban jelenik meg az installációban: az üvegen áthatoló fény, a diptichonon megjelenített fénygátak játéka, a természetes, illetve a mesterséges megvilágítás paradoxitásának a művészetben való feloldása. A koherenciaként jelen lévő, életet adó és tápláló fény viszont mindennek az origója itt.
Miként viszonyulsz a fényhez, látsz-e általa többet egy alkotói folyamat elején?

Szmrecsányi Bolda: Ez a téma nagyon foglalkoztat, mivel alapvetően nagyon nagy teret biztosít a kísérletezésre, és véleményem szerint a nézőt is ilyen irányba tudja elmozdítani: kísérletezzen a saját benyomásaival, értelmezéseivel, és ne csak az adott ábrázolásra koncentráljon, hanem a saját érzéseire, ösztöneire összpontosítson. A képeim középpontja, a magja a fény, a ragyogás, ami még ha kisebb felületen van is jelen, mint a sötétebb komorabb részek, mégis erőteljesebben hódítva terjed szét a felületen. Ez a fény egyrészt az életet, és a reményt jelképezi, másrészt pedig az árnyékra is felhívja a figyelmet. Az árnyék és a fény ellentéte megjelenik a képben, aminek van egy olyan értelmezése is, hogy ahhoz hogy árnyék, vagy bármiféle sötétebb vetület jöjjön létre, ahhoz elengedhetetlen a fény szerepe, valamint hogy a fénynek nagyobb hatása legyen, vagy csak szimplán felfogjuk a létezését, ahhoz meg szükséges a mellette lévő sötétebb, és komorabb kontrasztok együttese.
Ezek a dolgok ugyanúgy, ahogy a természetben, az emberi lélekben is egyaránt hangsúlyos szerepet játszanak. Az egyik nincs a másik nélkül, de a fény mégis egy reménysugár, egy csepp pozitivitás; és hívő emberként számomra spirituális jelentéssel is bír.
Az „Árnyék”-sorozatom első néhány képénél még csak a realisztikus megjelenítés volt a célom, de idővel egyre kevésbé a pontos látvány visszaadása, inkább az absztrakt expresszív gondolkodásmód foglalkoztatott. Bizonyos szempontból volt egy elképzelés, egy terv a fejemben, hogy milyen színvilág jelenjen meg, milyenek lesznek az árnyékok formái, de a végeredmény mindig azért egy kicsit más. Ahogyan nem szeretem elmondani azt sem, hogy mit kell belelátni a képbe, így magamat sem szeretem túlzottan keretek közé szorítani az alkotói folyamat közben. Ez is egyféle kísérletezési folyamat ahogyan az is, hogy mikor lehet késznek nyilvánítani a képet, meddig lehet fokozni azt.
A természet mindig nagyon közel állt hozzám és valahogy a természet önpusztító és építő folyamataival szimbiózisban jelenítem meg a belső világom, az emberi lét privát, és szubjektív belső küzdelmét. A két kép igazság szerint egy képként is értelmezhető, mivel a fénynek a hullámzása a színárnyalatok gomolygása átterjed egyik képről a másikra, ezzel is a folyamatosságra és egyfajta körforgásra utalva. A sok réteg, szín és lazúr egymásra építésével igyekeztem a végeredményt minél sejtelmesebb hatásúvá tenni, és ezzel is arra ösztönözni a nézőket, hogy a képet saját benyomásaik, saját belső világuk szerint értelmezzék.

MOMkult: A kiállított mű sokak számára eltérő karakterűnek tűnhet ahhoz képest, amit a mai kortárs, fiatal festőművészektől megszokhattunk. Ez a fajta modern klasszikus mennyire adja az alkotói látásmódod vissza? Illetve valóban inkább a klasszikus vonalakat látjuk? Nem lehet, hogy csupán a rendkívüli össztudás (modern, antik, klasszikus) szintézise jelenik meg a vásznaidon?

Szmrecsányi Bolda: Képeimben és gondolkodásmódomon is megfigyelhető a többféle stílushoz való vonzódás. Első ránézésre a képek az absztrakt vonalat képviselhetik, de jobban megnézve rengeteg klasszikus, expresszív elem jelenik meg bennük. Maga a téma,  a természeti képek, a pasztelesebb, visszafogottabb színvilág, a földszínek, mind inkább a klasszikus vonalra utalhatnak, de emellett a színek és a formák folytonos burjánzása és a gesztusok, az ecsetvonások kezelése meg inkább az expresszívebb absztraktabb vonalat láttatják. Alapvetően azt hiszem, hogy óriási hatással volt rám, hogy én a régi klasszikus, antik képek között nőttem fel, ami nagyon befolyásolta a saját világomat, művészeti gondolkodásomat. Választani nem tudnék a stílusok közül, emiatt igyekszem egyszerre többfélét is alkalmazni. Ez, az alapvetően időtálló téma, ebben nagy segítségemre van. Fiatal művészként még azt hiszem sokfelé fog vezetni az utam, mivel most az önkeresésnek és a kísérletezgetésnek az időszaka van, de úgy gondolom, hogy hozzám leginkább egyfajta vegyes szemléletmód áll a legközelebb.

A kiállítás megtekinthető a MOMkultnál a Sirály sétányon levő ÜVEG.HÁZban 2023. június 21-ig.

szöveg: MOMkult @ Faludi András

MOMkult: Június 22-étől láthatóak alkotásaid a MOMkult ÜVEG.HÁZ-projekt keretében a Sirály sétány kioszkjában. Fotók, festményszerű matéria-részletek, színek, fény és az érezhető nedvesség, életerő… bárki arra járó szemét, tekintetét vonzó és sétairányát befolyásoló üdeség olyan installációban, ami egy fotókiállítás esetében nem megszokott.
Mit látunk? Mi minden összpontosul ebben a pici térben általad? Ki B. Tier Noémi?

A MOM Kulturális Központ Nonprofit Kft. a 1121 Budapest, Zugligeti út 64. szám alatti ingatlan (Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpont) pinceszintjén és földszintjén elhelyezkedő helyiségeket vendéglátóegység és ahhoz kapcsolódó kiszolgáló helyiségek funkció szerinti hasznosítása érdekében nyilvános pályázatot hirdet.
További információk és részletek itt.

Huszonhat év – interjú Juhász Annával

A 2023-as év kulturális életét nagyban meghatározza a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakjának, Petőfi Sándor születésének 200. ünnepe. Üdvözlendő, de egyben példátlannak is tekinthető az a fajta megemlékezés-hullám, a programdömping, ami a költő bicenteneriuma kapcsán jelentkezik. Minek köszönhető ez  a jelenség?

Juhász Anna: Talán maga a jelenség nem egyedi, hisz a kerek évfordulók kapcsán gyakori példa a kiemelés hosszú évtizedek óta, inkább kérdés, hogy mit tudunk kezdeni a fókusszal: valóban elindul-e egy olvasási hullám, másképp látunk-e egy szerzőt, egy életművet. Nemrég Kemény István költővel beszélgettünk Petőfiről, aki általános iskolás volt, amikor a Petőfi150 zajlott – felidézte iskolai élményeit és mindazt a sűrűséget, amire fél évszázaddal ezelőttről emlékszik. Legyen lehetőség az évforduló, mi meg jó, ha nyitottan fogadjuk az életművet. Petőfivel azt hiszem, nem is lesz nehéz dolgunk.

Petőfi az egyetlen költő talán, akitől zicher, hogy minden magyar tud legalább valahány sort idézni. Ez hatalmas erő. Jól marketingelhető. Ennyi lenne csupán a titok?

A titok az, hogy Petőfi zseni volt. Persze céltudatos, szorgalmas, sokszor állítólag kiállhatatlan, de tehetséges. Ez pedig nem egy felvett póz, hanem egy veleszületett csillag, a szíve közepében. Engem régóta lenyűgöz az az életpálya, az a hit, ami őt vezette, és a versek, amik tollából születtek. Finom és erővel teli, szerelmes és féltő, humoros és ellentmondást nem tűrő költemények sora – és remekművek, mint A János vitéz vagy az Apostol. Megváltoztatta a költészet nyelvét, egész személyes témákat és hangulatokat emelt be a vers-elbeszélhetőségébe és ment előre, mint egy szilaj paripa. Nagyon izgatott a személyisége kezdetektől, az idei évben irodalmárként hálás vagyok, hogy mind egy könyvben (Más Petőfi az enyém), mind egy előadás során (Huszonhat év – Privát Petőfi) új arcát mutathatjuk meg a közönségnek – ezeknek együtt lesz premierje a MOMkultban április 22-én. 

Nemzetközi szinten milyen Petőfi megítélése, ismerik-e, szeretik-e őt, része-e a nemzetközi irodalmi kánonnak?

Petőfi nevét szinte mindenhol ismerik, talán nincs olyan ország a világon, ahol ne tudnák, hogy élt egy fényes csillag a magyar költészetben, aki nyelvi és valós forradalmat csinált. Az idei évforduló pedig új lehetőség, hogy fordításkötetei és emlékezései legyenek – így volt ez nemrég Indiában, New Yorkban vagy Brüsszelben is. És ne feledjük: Petőfi megélte, hogy versei bekerülnek a tananyagba, Nietzsche diákként hat versét zenésítette meg, még Victor Hugo is foglalkozott vele. 

Huszonhat év… ha arra gondolunk, hogy ez egy alkotói életmű hossza, az még hagyján, egész soknak is tekinthető. De Petőfi mindösszesen élt ennyit. Huszonhat év. 26. Mi lehet az, amitől ő ennyire rövid idő alatt, egy hatalmas mennyiségű produktum mentén ekkora hatású személyiséggé válhatott? 

Ez önmagában is egy nagyon sűrű élet volt, de plusz érdekesség, pont a kérdéshez kapcsolódva: Pápa fontos város Petőfi életében, itt válik Petőfi Petőfivé, 19 éves, amikor az Athenaeum lehozza első verseit, itt indul az a 7 év, amiben megszületik a Petőfi életmű – tehát összesen 7 év ez a sűrűség – munkássága produktív időszakában mintegy ezer verset írt (évente átlagosan 125 verset). Elképesztő szám. Fűtötte a szellem, állítólag mindig írt, még utazás, vándorlás és kávéházban ülés közben is. Ismétlem, még vándorlás során is. Mert hogy bejárta a Kárpát-medencét, és habár az elején nincstelenként, szinte koldusként, pár év múlva már vállára vette a nép és ünnepelték. Sok mindent megélt Petőfi, sok mindent megírt, úgy, ahogy más nem – és szeretett, ahogy más nem, megmutatott egész intim, erotikus és családi helyzeteket is – talán ez az őszinteség és ennek ereje, amihez 200 év távlatából is tudunk visszanyúlni és vigaszt keresni. 

Mennyiben segíthette Petőfi popkulturális ikonná válását a Pilvaker, és az ehhez hasonló irodalmi rendezvények megjelenése? Vagy ezek csak rezgések valami egészen másra?

“Legyen minden dalunk egy vigasztalás!” – mondja versében Arany Jánosnak, és dalt ír, ezzel is megmutatva, mi dalként is gondolhatunk rá innen a XXI. századból. Az irodalom egy folyamatos jelenlét – mindig újra kell értelmeznünk a hangokat, műveket, verseket, a magunk korára, magunk igéire lefordítani – keresni, nekünk mit üzen egy-egy vers. Kosztolányi erre azt mondja: “A költőben minden korszak mást lát, az új nemzedékek mindig a maguk igéit olvassák ki ugyanabból a könyvből, amit őseik az asztalon hagytak.” Így van ezzel mindenki, aki hozzányúl – modern eszközökkel – egy életműhöz, minket is ez vezet a Huszonhat év – Privát Petőfi előadás kapcsán: megmutatni az embert, a kapcsolódásait, lebontani a szoborszerűséget és megkeresni azt a fiatal fiút, aki, ha elénk állna, igenis lenne miről beszélgetnünk.

Kik dolgoznak azon központilag, hogy ilyen mennyiségű és minőségű rendezvények, sorozatok, performanszok jelenhetnek meg? 

Én a Petőfi Kulturális Ügynökség Kiemelt Programok igazgatójaként kollégáimmal együtt számos ügyet szervezek és feladatom is szervezni, létrehozni és támogatni Petőfi Sándorhoz kapcsolódó programokat. Számos rendhagyó irodalomórát viszek határon innen és túl, vannak olyan fiatal alkotók, mint a Verseitek Dallama, akik Petőfi-estet hoznak létre, de most a nagy fókusz az előadáson van: vajon sikerül-e megmutatni azt a privát képet, ami leginkább bennünk él, ami nagyon kötődik a népdalhoz, és ami nagyon emberi, megrendítő.

Petőfi ma költő, slammer, vagy stand-up komédiás lenne inkább? 

Petőfinek biztos sok követője lenne mindenhol, az élete is olyan izgalmas, hogy többszázezren követnék kalandozásait, online bejelentkezéseit, naplóját. És költő lenne, ez biztos, nem is lehetne más. Ő egy olyan ősminta, ami máig érvényes, sosem adta magát semmi másnak, csak a költészetnek – ez pedig a legnagyobb magaslatokba emeli őt. “…énekeltem és írtam azt, mire lelkem istene ösztönzött, lelkem istene pedig a szabadság.”

Juhász Anna fotó: Oláh Gergely
Orlai Petrich Soma festménye 1861-ben.  Fotó:  DeAgostini / Getty Images
Sándor Petőfi (facebook.com, Madách Gimnázium)

szöveg: @MOMkult (Barna Judit, Faludi András)

Annyiszor látni social oldalakon, hogy micsoda vibe kávézni: ilyen habos, olyan fekete, amolyan specialty, itt a legjobb, ott a legfinomabb. Pörkölés ide, foam art oda, talán kijelenthető, számos extraklassz kávézó van Budapesten, és mindenki esküszik, hogy az ő kedvence a legeslegjobb mind közül. Ami jó. A 2020-as évekre érkezett meg Budapest talán oda, ahol a húszas-harmincas években tartott (erről igazán remek kultúrtörténet az Erki Edit által szerkesztett könyv), amit a világháború mocska elsöpört, illetve az azt követő évtizedek átalakítottak. 

A kávézás az egyik olyan tevékenység, aminek minden életszituációban, szociális kapcsolódásban meghatározó szerepe van. Reggeli ébredéshez főtt kotyogós, “munkábarohanós to go”, vagy már a bent készített kapszulás. Legyen a kávé akár ebéd utáni teraszonülős, délutáni játszóterezős, barátokkal összefutós-beszélgetős, csoportosul köré megannyi tevékenység és kapcsolódás. Sokszor már nem is önmagáért a kávéért fogyasztják, hanem egyfajta koherenciává, alapértelmezéssé vált: “találkozzunk egy kávéra!”.

Ihatunk kávét a sarki kisboltban, benzinkúton, akár menő újhullámosban vagy felújított ódon nagykávéházban, a fenti sok-sok aspektus összpontosul abban az egy csészényi feketében, aminek fogyasztása során biztos mindenki kortyol egyet behunyt szemmel. 

Modern formában újul a kávéház-kultúra: a kávéhoz, a kávézókhoz, a kávéházakhoz kapcsolódik a magyar művelődés és kultúra igen jelentős, a mai kortárs művészetet is meghatározó időszaka, és mint ilyen, újraéledni látszik annak hagyománya is, hogy az építészet, belsőépítészet, interior- és iparművészet mellett többek között a képzőművészeti, irodalmi és zenei produktumok is újra megtalálják maguknak a helyüket a kávévilágban.
Már nincs olyan kávézó, ami valamilyen szempontból ne lenne rendkívül különleges, vagy igényes: a kialakítás, a helyszínválasztás, a kávé minősége, a személyzet, a vendéglátás, mind-mind olyan szempont, ami meghatározza, hogy valakinek melyik hely válik kedvessé, kedvenccé, hol érzi jól magát. 

Valamint nincs olyan szolgáltató hely, múzeum, koncertterem, kulturális központ, ami igazán felhasználóbarát lenne egy jó kávézó nélkül. Érdemes sok helyet, a legtöbb helyet kipróbálni!


A MOM Café 2023. április 1-jétől várja a vendégeket a MOMkult belső tereiben,
valamint szabadtéri, teraszos részein.

szöveg: Barna Judit, Faludi András
fotó: @MOMkult

Zenés időutazás, generációkon átívelő univerzális mondanivaló
Április 18-án sanzonest lesz a MOMkultban

Nagy érzelmek, fájdalmas romantika, emlékezés, beteljesületlen szerelem – mindez a francia művészetre jellemző hőfokon. 2018-ban, a Vigadóban kelt először életre a J’aime la chanson elnevezésű produkció Kárász Eszterrel, Csemer Boglárka “Boggie”-val és Tompos Kátyával. A nagy sikerre való tekintettel az előadást elvitték utána a Müpa nagytermébe az Óbudai Danubia Zenekarral kiegészülve. A projekt az áprilisban újranyitó MOMkult színpadán éled újjá Chanson Elysée címmel; Eszterhez és Bogihoz most Szinetár Dóra csatlakozik. A három művésznő egyenként is meghatározó munkásságot tudhat magáénak, mindhárman más-más módon találkoztak a sanzon világával, közös produkciójuk méltán számíthat hatalmas sikerre. A koncertről és a sanzon máig aktuális mondanivalójáról Eszterrel és Boggie-val beszélgettünk.

MOMkult: Honnan hova tart az évszázados sanzon világa? Mitől válik, mitől válhat egy-egy dal olyan örökérvényűvé, amit akár eredetiben, akár feldolgozásként újra és újra meghallgat az ember?

Kárász Eszter: A sanzonok olyan egyetemes, örök emberi érzésekről beszélnek, ami nem tud kimenni a divatból. A szerelem keresése, a kapcsolódni vágyás, az öröm és a bánat, ami ezekben a költői szövegekben van, az évszázadok során sem változott, az emberi élet örök kísérője. Ezeket ráadásul olyan zenei köntösben tálalják, ami segít a hallgatóknak is átélni, újraélni ezeket az érzelmeket; felkavar majd megnyugtat és megtisztít. Én is ezt élem át, miközben énekelem őket, és a nézők is erről szoktak beszámolni. 

Csemer Boglárka: A sanzon műfaj sokkal korábban gyökerezik a frankofón dallamkincsben, mint azt gondolnánk. Ott van a korai népi, falusi, majd városi kocsmadalokban, de ott van Debussyben, Chopinben és ott van a mai kortárs belga pop hercegnő, Angele dalaiban is. Egészen speciális és izgalmas dallamvilág ez, amit gyakran 6/8-os lüktetés is jellemez. De talán a legfontosabb mégis a dalok története. Ezeket a dalokat nem lehet “csupán” elénekelni. Ezeket minden egyes alkalommal el kell mesélni és pontosan ettől érzi a hallgató örökérvényűnek. Érzed, hogy ez 1920-ban is jelentett valamit, de 2023-ban is tud valamit.

Szinetár Dóra: Számomra a sanzon “zenés felnőtt mese”. Kislányként rengeteget hallgattam az édesanyámat, ahogy sanzonokat énekelt színházban, koncerten. Valahogy már akkor a magaménak éreztem ezt a műfajt, amikor még nem is igazán értettem, miről szólnak a dalok, csak a zene vitt magával, és a szenvedély, ahogy anyukám énekelte. 

MK: A sanzon műfaja franciául igazán szexi. A koncerten eredeti nyelven is megszólalnak majd a dalok a műsorban?

KE: Én 18 éve éneklem Piaf dalait és hiába kerestem olyan fordítást, ami igazán visszaadná azt, ami benne van, mindig visszatértem a francia szöveghez. Még annak, aki nem érti, az ő számára is átüt rajta a hangulata, mondanivalója. De ezen az esten lesznek nagyon izgalmas kísérletek a magyar és francia szöveg találkozására, lesz például olyan duettünk Szinetár Dórival, ahol én franciául, ő magyarul fogja énekelni ugyanazt a sanzont.

CSB: Természetesen! Francia nyelv nélkül nem az igazi egy ilyen est. 

SZD: Részemről a magyar nyelvet képviselem az esten. Bízom benne, hogy a mi anyanyelvünkön is szexi tud lenni egy-egy sanzon, különösen ha olyan csodás szövegírók sorait énekeljük, mint Reményi-Gyenes István, Harmath Imre, vagy Bradányi Iván.

MK: Mennyire állja meg a helyét az a kijelentés – amit sokszor hallani egy-egy nagy énekes kapcsán –, hogy léteznek “felkent” előadók, és csak tőlük hallani igazán igazi feldolgozásokat? Ez talán akkor lehet érvényes, ha lényegében ugyanazt szeretnénk hallani élőben, mint ahogy azt a rongyosra hallgatott eredeti lemezen megszoktuk. Vagy az csak utánzás? Milyen az igazi adaptáció?

KE: Én gyerekkorom óta rajongok Edith Piafért, és sosem akartam elénekelni a dalait, mert úgy éreztem, úgy, ahogy ő, úgysem lehet. Aztán lassan két évtizede valaki meggyőzött, hogy úgy viszont, ahogy én éneklem őket az ő tiszteletére, van értelme. Sosem akartam őt utánozni, nem is hiszem, hogy lehet. Azt szeretném megmutatni, továbbadni, hogy nekem milyen sokat jelentettek és segítettek ezek a dalok.

CSB: Szerintem az a jó adaptáció, ha az előadó a saját képére tudja formálni a dalt. Ha csak szimplán leutánzol valamit, attól az miért érdekes? Akkor inkább hallgassák meg az emberek otthon bakeliten az eredeti előadót. Én azért szeretem ezt az estet, mert amellett, hogy megszületik a hallgatóban az az érzés, hogy milyen jó ezeket a dalokat újra átélni, amellett kapnak egy izgalmas interpretációt 2023-ból, úgy hogy közben a dalok jellegében nem csorbulnak, csak új megfogalmazást kapnak. Ez szerintem nagyon fontos. Attól tud élni egy ilyen műsor, attól tud aktuális lenni egy ilyen műsor, hogy mi jelenidejűvé fogalmazzuk.

SZD: Sosem próbálkoztam utánzással. Vagyis egyszer, a Sztárban Sztár első évadában versenyzőként. Elképesztő felismerés volt számomra, hogy például Piafot – akinek unásig hallgattam a lemezeit, és évek óta énekeltem a dalait -, mennyire nem figyeltem meg, mint előadót. Sosem akartam úgy énekelni, ahogy ő. Az ő dalait akartam hallgatni tőle, vagy énekelni úgy, ahogy bennem megszólaltak, azt megmutatni belőlük, amit nekem jelentenek. 

MK: Vegyük az április 6-ai koncert dalait. Milyen előadóktól választottatok sanzonokat? Mi volt a válogatás, szerkesztés alapgondolata?

KE: Azért is nagy élmény nekünk is, és reméljük a nézőknek is ez az est, mert mindhárman teljesen más személyiségek vagyunk, más energiákat mozgatunk a színpadon és más oldalát szeretjük és műveljük ennek a műfajnak, így nagyon színes, de mégis egységes műsor állt össze.

CSB: Én például fogok énekelni Lara Fabiant, France Gallt, de Céline Dion-t is.

SZD: A szerelem döntött elsősorban; ki mit szeret a legjobban, ki mivel szeretne “mesélni”. 

MK: Személy szerint mit jelent számotokra ezeket a dalokat elénekelni? Mennyire fontos annak a személye, akiknek a dalait előadjátok? 

KE: Én ugye Piaf életében és dalaiban merültem el húsz éve nyakig, azóta játszom a Padam című sanzonestet a tiszteletére és sokan mondják, hogy hasonlítok is rá kicsit. Hogy kívül mennyire, azt nem tudom, de belül valóban a zsigereimben érzem a szeretetvágyát, azt, ahogy nem tudott nem száztíz százalékon égni, hogy a színpadon tudott igazán önmaga lenni, és értem azt a makacs erőt is, ami betegen vagy tragédiák után is felhajtotta a színpadra. De ezen a koncerten több kortárs, mai, táncos francia dalt is éneklek, aminek vidám energiáiban lubickolok minden alkalommal.

CSB: Az én személyes kedvenceim hálistennek mind benne vannak ebben a műsorban. Fontos iskola volt számomra a francia sanzon világa, a huszas éveimben rengeteg időt töltöttem ezeknek az előadóknak a tanulmányozásával. Az éneklésemben és a saját dalaimban a mai napig markánsan jelen vannak a sanzon stílusjegyei. Nekem abszolút példaképeim a francia sanzon aranykorának előadói, mind énekesi, mind előadóművészi szempontból. Megtiszteltetés énekelni tőlük.

SZD: Imádom Piafot hallgatni, és egy koncerten a dalait énekelni egyfajta tisztelgés előtte. Vagy akár Charles Aznavour előtt. De a személye csak annyiban érdekes most, hogy ő szerettette meg velem az adott dalt. Akár az életútja inspirált, hogy akarjam én is énekelni. 

Szöveg: Barna Judit, Faludi András