Search Results for: 2024 Palo Alto Networks PCDRA: Updated Palo Alto Networks Certified Detection and Remediation Analyst Exam Overview 🩲 Easily obtain 「 PCDRA 」 for free download through 「 www.pdfvce.com 」 🏂PCDRA Online Exam
Flow lemezbemutató koncert surround hangzásban | Djabe
Csányi Sándor színházi estje | Hogyan értsük félre a nőket?
A világ körtáncai
Schiller
Csányi Sándor színházi estje | Hogyan értsük félre a nőket?
Az örök Faust | Párhuzamos műfajok
Volt történeti, legendabéli és világirodalmi alak, sőt ő a nyughatatlanul kutató modern ember őstípusa is: Faust, a kimeríthetetlen téma.
Amikor Johann Georg Faust élt és működött, vagyis a 16. század első felében, korántsem számított ugyan hétköznapi figurának, de azért mégis csupán egy volt az Európában szerte kóborló, okkult mestereknek. Horoszkópokat készített, aranycsinálónak lódította magát, varázslással ámított és ördögi mágus hírébe keveredett, egyszóval szélhámos volt, még hogyha intellektuális szélhámos is. Ám 1587-ben, Frankfurtban megjelent az a népkönyv, azaz ponyva, „D. Johann Fausten”-ről, amely akarva-akaratlanul olyan utóéletet teremtett a néhai vándormágusnak, amilyen még a valódi történelmi nagyságoknak sem igen jutott osztályrészül.
Marlowe-tól Goethéig, Lenautól Lisztig és Berlioztól Thomas Mannig, seregnyi alkotó művész talált rá az ördöggel alkut kötő Faustra, aki ennyi rátalálás közepette paradox módon az örökös, a mindent tudni vágyó, nyughatatlan keresés jelképes alakjává lényegült át.
„Ó jaj, a filozófiát,
a jog- s az orvostudományt
és – haj – a teológiát:
mind buzgón búvároltam át.
S most mégis így állok, tudatlan,
mint amikor munkába fogtam.”
Goethe tragédiájának első részében így lép elő a tudást és élvezetet mind birtokba venni vágyó doktor, aki mellől természetesen a nagy kísértő, a „tagadás lelke”, vagyis Mefisztó sem hiányozhat. Mindketten valósággal bérelt helyet szereztek a prózában és a lírában egyaránt, a magyar irodalomban is. Ennek és a téma testmeleg személyességének érzékletes példája a közeli múltból (1988-ból) Orbán Ottó verse is, a Faust röpköd:
„Megnyomorodunk testünkben, mire szellemünk megtanul repülni –
valamit valamiért; szerződésünk rögzíti ezt,
melyet a pontos fogalmazás üdvéért az ördöggel kötöttünk.
A Gonosz persze nem valami gyíklesővel pompázó, fodros ficsúr,
de mégcsak nem is vérre szomjas akadémikus vagy adóellenőr,
hanem a helyinél szélesebb látókörű légiirányító;
indulás előtt tüzetesen ellenőrzi, leadtunk-e mindent,
gyerekkort, ifjúságot, szerelmeket, évre évet,
majd selymes baritonján beleszól a mikrofonba:
„Torony a seprűnek. Fölszállhat, engedélyezem.”
S a hőseit szemétbe temető világ vihogva nézi,
hogy seprűnyélen lovagolva hirdeti a halhatatlan,
mindent megújító, loboncos ifjúságot
egy falka tikkelő, sipogó, bibircsókos apó és anyó.”
És ugyanez a személyesség egy másik magyar költő hangján, egy másik élet és létállapot kifejezéseként, mondhatni önarckép-gyanánt: Csorba Győző hatvanas években írt versében, az Igénytelen Faustban is megjelenik.
„Oly szép vagy, pillanat, ne menj tovább,
maradj, ne menj tovább!
– hajtom, nyögöm mohón, igénytelen Faust,
a szürke, rongyos pillanatnak is.
Mert gyorsul az idő,
és mégsincs jobb jó, mint az élet,
s mégsincs rosszabb rossz, mint hogy elszalad.”
S hogy Mefisztó magyar lírai jelenlétét is jelezzük, legyen elég két példa: egy tragikus hosszúvers és egy grimasznyi haiku. Baka István a maga Liszt-ciklusában (Liszt Ferenc éjszakái) írta verssé 1982-ben a Mefisztó-keringőt, az emberiséget hegedűjátékával megtáncoltató ördög képét is beillesztve művébe:
„[…] S vonít a Sátán hegedűje
nyüszít a brácsa felsikolt
a klarinét hörög a bőgő
élők között kering a holt
A. nagykövetné s B. a császár
ébenfa mellett rőt virágszál
a parketten száguldozik
C. államelnök görbe lábu
nejét forgatva Noszferatu
mily szép nyak elábrándozik
s mint hattyúdöggel a kanális
fagylaltszinű ruhákkal máris
felhabzik forr a bálterem
s bár túlcsordul megállni nem
engedi a szilaj keringő […]”
Kányádi Sándor – Réz Pálnak ajánlott – Körömversei között pedig ott ez a három kurta sorocska a provinciális gonoszról:
„Vidékiség, ó!
Mefisztó is lúdtalpas
közalkalmazott.”
László Ferenc
További cikkek a MOMkult Blog-on: www.momkult.hu/blog/
Ajánlók, tudósítások, interjúk – számos érdekesség a programokról, fellépőkről és sok másról.
5. Cziffra Fesztivál, GetCloser Jazz Fest és a többiek
Elindult 2020
Bár néha még elég fagyosak a napjaink, szép lassan eljön a tavasz és vele a melegebb idő is. Még váratnak magukra a szabadtéri programok, de kulturális szórakozásban télen sincs hiány. Ahogy az évzáró cikkben is olvasható, a MOMkult napról-napra nyújt kikapcsolódást változatos programkínálatával. Nem kell mindig a teltházas színházteremig és világhírű előadókig mennie annak, aki ilyen pillanatokra vágyik – ezek ott vannak a gyerekelőadásokban vagy azokban az élményközpontú programokban, amiket A mi méheink programsorozat ad a gyerekek lelkesedésén keresztül. Mert ez is a MOMkult. A hangsúly sokszor a nagyobb előadásokon van, de nem szabad elfeledkezni a nap többi részéről sem. A koncerteken túl rengeteg olyan névvel találkozhatunk a programok között, akik különböző előadások során szórakoztatnak vagy épp elgondolkodtatnak: Mácsai Pál, Hábetler András, Mérő László – hogy csak néhány nevet említsünk azok közül, akikkel a közeljövőben találkozhatnak a MOMkult vendégei. A MOMkult 2020-ban is különböző programokkal nyújt kikapcsolódást, szórakozást, gondolatébresztő elmélyülést. A következő sorok megpróbálják összegezni mindezt, a teljesség igénye nélkül.
Idén is találkozhatunk olyan művészekkel, akik sokadik alkalommal töltik meg a színháztermet. Csányi Sándor önálló estje, a Hogyan értsük félre a nőket?, visszatérő előadás 2020-ban is. Az egyszemélyes vígjátékban nyolc különböző karakter bőrébe bújik a színművész, aki estéről-estére, az együttélés nehézségeiről és szépségeiről vet fel kérdéseket. Meg kell említeni Hajnóczi Somát és Az illúzió mesterei című előadássorozatot, ami több alkalommal fogja világhírű bűvészekkel és illuzionistákkal elkápráztatni a közönséget – mindezt jó adag humorral.
Ám ne szaladjunk előre: ha február, akkor Cziffra Fesztivál. A rendezvény idén ötödik alkalommal örvendezteti meg a zene rajongóit. A MOMkult kiemelt helyszíne és szervezője a fesztiválnak, ahol egy héten keresztül (február 16-23.) lesz lehetőség ellátogatni hazai és nemzetközi előadók koncertjeire. A Kossuth-díjas Balázs János zongoraművész által alapított esemény jelentős évfordulóhoz ért. A Cziffra Fesztivál szervezői a meghitt ünneplést helyezik a középpontba, mindezt olyan neves művészekkel és előadókkal, mint Evgeni Kissin, Balogh Kálmán, Oláh Kálmán, Becze Szilvia, Bősze Ádám, Pusker Júlia, Lukács Miklós, Miklósa Erika, Tompos Kátya, a Hot Jazz Band, Bagdi Emőke, Pál Feri atya, Vizi E. Szilveszter, Dráfi Kálmán, Hollerung Gábor, Hintalan-Mondok Yvette, Józsa Judit, Lendvay József, Kőszeghy Csilla, Nagao Haruka, Rózsa Richárd, Sárközy Lajos és zenekara, Simon Izabella, valamint Vadim Repin. A fesztiválon idén külön szerep jut a jövő virtuóz muzsikusainak, akik a Győztesek koncertjén mutatják be tehetségüket.
Könnyűzenéből sem lesz hiány 2020-ban: a GetCloser-koncertek már számos olyan előadót hoztak el a MOMkult-ba, akik ritkán lépnek fel Magyarországon. A GetCloser Jazz Fest idén ötödik alkalommal költözik be a MOMkult falai közé; aki az igényes könnyűzene és a jazz szerelmese, annak nem szabad kihagynia a fesztivált. Az idei zenei kínálatban találunk indie-rock hatással ötvözött modern jazzt, cigányzenei hagyományokkal kevert európai klasszikus zenét, instrumentális popzenét, és itt lesz hallható Erik Truffaz lemezbemutató koncertje is. A GetCloser Jazz Fest az eddig háromnapos koncertsorozatot idén öt napra bővíti. Neves zenészekből most sem lesz hiány: a nemzetközi vonalat Richard Bona, Alfredo Rodriguez, Pedrito Martinez, az Eric Truffaz Quartet és a Lithium fogja képviselni, a hazai – és rendkívül bőséges – művészek közül ez alkalommal Snétberger Ferenc, Harcsa Veronika & Gyémánt Bálint, a Barabás Lőrinc Quartet, Mogyoró Kornél & Papesch Péter, valamint Lukács Miklós lesznek jelen.
Aki a latin ritmusokért, a flamencoért rajong, annak az áprilist kell szem előtt tartania: a GetCloser Latin Fest olyan művészeket hoz a MOMkult-ba, mint a Las Migas, Melingo vagy Mayito Rivera & Sons of Cuba. A fesztiválon spanyolországi, kubai és argentin zenészek lépnek fel és három napon keresztül töltik meg latin dallamokkal a színháztermet.
Érdemes résen lenni, mert a fent említett koncertek és előadások többsége már februárban, márciusban megrendezésre kerül – észre sem vesszük és azon kapjuk magunkat, hogy le is maradtunk a legszebb pillanatokról. Bár az év további része is jócskán tartogat még meglepetéseket, kijelenthetjük, hogy a MOMkult idén is erősen indítja az évet.
Csermann Ádám
További cikkek a MOMkult Blog-on: www.momkult.hu/blog/
Ajánlók, tudósítások, interjúk – számos érdekesség a programokról, fellépőkről és sok másról.
Charlie tökéletesen, Lerch István jobban van, új lemez készülőben
Charlie-koncert a MOMkult-ban
2019. november 14-én
Horváth Charlie azok közé a nagy öregekhez tartozik, akikre már a kora harmincas korosztály is nosztalgiával tekint vissza. Charlie szólt az autóban, főzés közben – lakodalmakkor pedig szinte kötelezően jött a Jég dupla whiskeyvel. Sokat hallgattam zenéit kazettán, ami egy költözéskor örökre elveszett. Ezután sokáig nem követtem élénk figyelemmel munkásságát, az előbb felsorolt alkalmaktól eltekintve. Az azonban mindig egyértelmű volt számomra, hogy Charlie zeneileg mindig is dögös volt. Ez volt az, ami miatt gyerekként megtetszett. Charlie tökéletesen megfért bármelyik, világszinten is ismert zenekar mellett. Ez azért is van így, mert a zenészek, akik mögötte – és még megannyi, mára már ikonná vált előadó mögött – állnak és álltak, a szakma legnagyobbjai. Charlie hangja és karaktere önmagában is erőteljes, a dalszövegek és a zenészek, a hangszerelés pedig az, ami hozzá tud adni mindehhez, amitől Charlie azzá vált, akit ismerünk és szeretünk. Sok példát találunk arra, hogy a zenészek milyen erőteljesen tudják újabb szintre emelni és új utakra terelni, sokszor a jazz segítségével, zenéjüket. Az egyik legjobb példa erre itthon Deák Bill Gyula „Bort, bluest, békességet” című lemeze. Ezen az albumon a zenekar tagjai között olyan neveket találunk, mint Babos Gyula (gitár), Borlai Gergő (dobok), Tony Lakatos (szaxofon), Fekete-Kovács Kornél (trombita) vagy Szakcsi Lakatos Béla (zongora). Ami a lemezen zeneileg a háttérben történik, Deák Bill Gyula hangját kiegészítve, pontosan megmutatja, mit jelent a kíséret, a hangszerelés, a harmóniakészlet és a szólózás. Ez kiemelt fontosságú, ez az, ami miatt reménykedve vártam Charlie koncertjét is, akinek a lemezein ez a profizmus szintén hallható.
Valahol ott helyezkedik el Charlie a rock-soul vonalon, ahol Deák Bill Gyula a bluesén vagy Presser Gábor a könnyűzene csúcsán. A koncerten az érces, rekedtes hang megkapta a neki kellő dögös blues-soul-funk zenei alapot, amit Magyarország kiemelkedő zenészei közvetítettek felénk. Charliet László Attila (gitár), Lattmann Béla (basszusgitár), Csiszár Péter (szaxofon), Halász János (szintetizátor) és Póta András (dobok) kísérték.
Bevallom, minimális félelemmel ültem be a MOMkult színháztermébe, mert féltem, hogy talán már „megkopott” az érc a hangban. De úgy voltam vele, hogy sokan a nagyok közül is már benne vannak ugyan a korban, de nem egy pozitív koncertélményem volt, ahol az előadó már megélt pár telet, mégis maradéktalan produkciót nyújtott. Charlie jó erőben van, ahogyan a zenekar is, a számok pont azzal az energiával szólaltak meg, ahogy a teltházas közönség azt elvárta. Nagyon jó volt ismét hallani azokat a slágereket, amiket mindenki ismert és sokszor közösen, kórusban énekelt. Charliet nem mondanám a szavak emberének, még most is éreztem rajta egyfajta megszeppentséget két szám között, mintha nem is lenne mögötte több száz fellépés. Ez persze semmit nem rontott az estén, sőt. Fontos dolgok hangzottak el: egyrészt említésre került Lerch István zeneszerző, aki felépülőben van agyvérzése után, másrészt, felmerült a készülő új album, amin Charlie ismét neves csapatot rakott össze, olyan nevekkel kiegészülve, mint Tzumo Árpád vagy Tóth Vera. Bár arról nem kaptunk információt, hogy mikorra várható a lemez, abban viszont mindenki egyetértett a színpadon, hogy nem hiába várják a rajongók. A közönség korban széles skálán mozgott, a kisgyerekektől egészen a nyugdíjasig, akik lelkes tapsviharral jutalmazták a jó híreket.
A közel két órás koncert szinte elröpült. Előkerült Ray Charles és pár funkys szám is, kiegészülve sok improvizatív résszel, ahol László Attila és Csiszár Péter felváltva fedhette fel, hogy mit is tudnak. Összességében ez egy teljes este volt és minden bizonnyal a közönség többi tagja is hasonló véleménnyel távozhatott. Bízzunk benne, hogy az új lemez hamarosan elkészül, hozni fogja azt, amit Charlie hosszú évek óta nyújt, és mindez bemutatásra kerül úgy, ahogyan ezen az estén is élvezhettük az eddigi pályája kiemelkedő dalait.
Csermann Ádám
További cikkek a MOMkult Blog-on: www.momkult.hu/blog/
Ajánlók, tudósítások, interjúk – számos érdekesség a programokról, fellépőkről és sok másról.
Csányi Sándor színházi estje | Hogyan értsük félre a nőket?
Csányi Sándor színházi estje | Hogyan értsük félre a nőket?
Csányi Sándor színházi estje | Hogyan értsük félre a nőket?
Csányi Sándor színházi estje | Hogyan értsük félre a nőket?
Az illúzió mesterei – 2020
A világ körtáncai
Az illúzió mesterei – 2020
Az illúzió mesterei – 2020
Az illúzió mesterei – 2020
Györffy Kinga: Nekem, neked és mindenkinek joga van megszólalni
Györffy Kinga, a storytelling hazai úttörője mindenkit arra bátorít, hogy elhiggye: a személyes történeteknek egyedi és egyszeri, megismételhetetlen és utánozhatatlan ereje van. Profin elmesélni egy mélyen megbújó, elfeledett vagy fel nem ismert történetet: különleges, gyakran sorsfordító tapasztalat, ahogy ezt ő maga is megélte amerikai tanulmányai során.
Csütörtök este a MOMkult színpadán ezekről a tapasztalatokról is mesél az érdeklődőknek.
Kovács Dániel interjúja
Kovács Dániel: Hazánkban eddig igen keveset foglalkoztak a professzionális történetmeséléssel, vagyis a storytellinggel, melynek hazai úttörőjeként tanítványok és ügyfelek százait segítetted és segíted abban, hogy történeteiket megosszák a világgal. Miért kezdtél ezzel foglalkozni?
Györffy Kinga: Egy hiányélményre vezethető vissza. Közéleti beszédíróként az évek alatt rájöttem, hogy mindent meg tudok írni a másik ember helyett: üzeneteket, emlékezetes metaforákat, figyelemfenntartó mondatokat. Egyvalami van, amit nem tudok helyette elvégezni: a személyes történeteit előásni és formába önteni. Akkor kezdett foglalkoztatni a storytelling: hogyan vehetem rá a beszélőt, az előadót arra, hogyan taníthatom meg neki, hogy elmesélje a történeteit?
K. D.: Manapság mindannyian információkat és „történeteket” mesélünk, gondoljunk csak arra, hogy napjában hányszor posztoljuk élményeinket, tapasztalatainkat a legnagyobb közösségi oldalakon. Véleményed szerint ez is történetmesélés?
Gy. K.: Jó, hogy említed ezeket a példákat, pár éve ugyanis már létezik a „narratív intelligencia” fogalma a pszichológiában. Ennek pont az a lényege, hogy az egyén meg tudja-e például fogalmazni, hogy mi a történet, és mi különbözteti meg a puszta tapasztalattól, élménytől vagy éppen a véleményformálástól, vagyis a közösségi felületek leggyakoribb megszólalási formáitól. Azt látom az ügyfeleimnél és tanítványaimnál, hogy jelentős százalékuk már ott elakad, hogy nem tudja megmondani, mi is a történet és mi különbözteti meg minden más műfajtól.
K. D.: Szerinted milyen a jó történet?
Gy. K.: A jó történet az, amit már feldolgoztam és azzal a céllal mondom el kisebb-nagyobb csoportoknak, hogy valamit adjak nekik, remélve, hogy változásra inspirálom őket: változásra az elméjükben, a szívükben vagy a testükben. Ez nem azonos a kibeszéléssel, azzal például, amikor a gyűlölt kollégámról, szomszédomról pletykálok vagy éppen a frusztrációmat zúdítom rá másokra.
K. D.: Tehát a storytellingben a személyes tapasztalatokra helyeződik a hangsúly?
Gy. K.: Persze, hiszen a legigazabb és legteljesebb önmagunkat mutathatjuk meg személyes történeteinken keresztül, így tudunk kapcsolódni a közönséghez. Fontos, hogy a legszemélyesebb történet is az aktuális hallgatóságnak, hallgatóságról és hallgatósághoz szóljon. A tanítványaimnak azt a példát szoktam hozni, hogy a mélyvízi búvárkodás élményeiről nem beszélünk olyanoknak, akik egzisztenciális gondokkal küzdenek. Pont az a cél, hogy a hallgató ráismerjen a saját életére, kérdéseire vagy problémáira, azaz a legmélyebb szinten tudjon kapcsolódni a történethez.
K. D.: Mindenkinek alkalmas a személyisége arra, hogy történeteket meséljen?
Gy. K.: Nem onnan közelíteném meg, hogy valakinek alkalmas-e a személyisége vagy sem. A storytellingben nélkülözhetetlen az önismeret, sőt, az önszeretet. A saját veszteségeimhez és vereségeimhez elfogadó szeretettel kell viszonyulnom, különben sosem leszek jó mesélő. Ez az alap. Erre épülnek a retorikai készségek, amelyek egy megfelelő mentorral vagy tanárral csodálatosan fejleszthetők.
K. D.: Mi volt a te első storytelling-élményed?
Gy. K.: Amerikában voltam egy ideig ösztöndíjas, és ott egy osztályteremben esett meg velem egy magyar vonatkozású történet, ami később a könyvem nyitófejezete lett. Rólam és Radnóti Miklós Erőltetett menetéről szól. Ez volt az első igazi történet, amit elmeséltem publikum előtt.
K. D.: Mi volt az amerikai diákok számára az újdonság ebben a műben és a mondandóban?
Gy. K.: „Against the War” („A háború ellen„) volt az egyik kurzusom címe. Megjött a tanár, kiosztotta a versesköteteket és közölte, hogy verselemzés következik. Én voltam az egyetlen nemzetközi diák, és láss csodát: a kötet első oldalán melyik vers szerepelt? Radnóti Miklós Erőltetett menete. Fölül az eredeti, alul az angol verzió. Az amerikai diákok nem tudták, hogy magyar vagyok, és áradni kezdett belőlük a szó, okosságok-butaságok egyszerre. Letaglózó erővel hatott rám a magabiztosságuk. Közben nem vették észre, hogy az Erőltetett menetnek fontos sajátossága, hogy a sorok között kígyózik egy ösvény. Ez az ösvény az erőltetett menet útja. Ők nem vették észre, én pedig – az introvertált magyar – negyvenöt percen át hallgattam. Aztán egyszer csak eldöntöttem, hogy magamért, a magyartanáromért, Magyarországért fel fogok állni és el fogom mondani, hogy ott van ez az út! Így is történt, megszólaltam, és attól a pillanattól én voltam az amerikai osztályterem sztárja. Ettől a három mondattól hatalmasat nőttem a szemükben.
K. D.: Miért volt ennyire fontos ez a pillanat neked?
Gy. K.: Mert ez a történet is bizonyítja, hogy mindegy, hogy introvertált vagy éppen extrovertált vagy, halk vagy hangos, bőbeszédű vagy szűkszavú, a lényeg az, hogy van-e erős mondanivalód. Ha igen, nekem, neked és mindenkinek joga van megszólalni.
Mi a te történeted? A történetmesélés ereje a munkahelyen és a magánéletben címmel
További cikkek a MOMkult Blog-on: www.momkult.hu/blog/
Ajánlók, tudósítások, interjúk – számos érdekesség a programokról, fellépőkről és sok másról.
Budai és pesti srácokra emlékezett a Hegyvidék
Ha azt mondjuk: ‘56, mindannyiunknak eszébe jut valami. Valami, amit elképzelni is nehéz. Márai Sándornál jobban aligha lehet megfogalmazni: „És kérdik, egyre többen kérdik, / Hebegve, mert végképp nem értik – / Ők, akik örökségbe kapták –: / Ilyen nagy dolog a Szabadság?” (Márai Sándor: Mennyből az angyal – részlet)
– Ruszkik, haza!
Kiabálták egymás után fiatal táncosok a MOMkult színháztermében. Megmaradni című műsorával tisztelgett Berecz István barátaival: Fodor Mátyással és Fundák Kristóffal, Csoóri Sándor és az Ötödik évszak zenekar muzsikájának kíséretében. A Fölszállott a páva nyertes fiai szépen kiegészítették egymást. Berecz és Fundák mellett a húszas évei első felében járó Fodor jelenléte rímelt arra, hogy az ‘56-os pesti srácok a magyar katonák mellet nem mind felnőtt férfiak voltak, hanem fiatal, akár tizenéves, de bátor fiúk.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc mint a huszadik század magyar történelmének egyik legmeghatározóbb eseménye számtalan módon került már színpadra, így nehéz újat mutatni. A virtuóz táncosok hol szólóban, hol egymásnak feszülve, hol pedig egymást húzva, tartva, segítve táncolták el, milyen kegyetlen volt hatvanhárom évvel ezelőtt az az ősz. A műsorban helyet kaptak harcias, dühöngő, szinte már hisztérikus lábdobások, bizonytalan térdre rogyások. Szinte ott éreztük magunkat a Corvin közben, ahogy a fiatalok Molotov-koktélt hajítanak egy hatalmas tanknak. Aztán egyszer csak csönd lett. A közönség ugyan elnézte volna még egy darabig a pesti srácok táncát, de ettől a csöndtől lett igazán beszédes, nem pedig céltalanul magamutogató a Megmaradni című műsor.
A Németvölgyi Általános Iskola hatodikosainak Pesti srácok című műsora szépen kapcsolódott a néptáncosok és zenészek produkciójához. Az általános iskolák ‘56-os műsoraiban még nagyobb a kockázat, de a Pesti srácok több volt egy ballonkabátos versmondásnál. A gyerekek korukat meghazudtolva adták át a bizonytalanság és a hatalomtól való félelem érzését. A darab csúcspontján a gyerekek az elsötétült színházterem két oldalára sorakoztak fel halkan, a közönséget közrefogva, majd kezdték szavalni Illyés Gyula hátborzongató, Egy mondat a zsarnokságról című versét. A nézők libabőrének volt lehetősége enyhülni a gyerekeknek méltán járó, hosszú taps alatt.
Vörös Eszter
További cikkek a MOMkult Blog-on: www.momkult.hu/blog/
Ajánlók, tudósítások, interjúk – számos érdekesség a programokról, fellépőkről és sok másról.