Search Results for: 2024 Palo Alto Networks PCDRA: Updated Palo Alto Networks Certified Detection and Remediation Analyst Exam Overview 🩲 Easily obtain 「 PCDRA 」 for free download through 「 www.pdfvce.com 」 🏂PCDRA Online Exam
Generációk – hidak és akadályok
Február 5-én került sor 2020 első Hello, WMN!-beszélgetésére, melynek során generációk közötti különbségekről, kommunikációs szakadékokról, meg nem értésről és megértésről kérdezte a WMN alapítója, D. Tóth Kriszta (DTK), meghívott vendégeit.
Ebben a megosztó témában Orvos-Tóth Noémi, klinikai szakpszichológus, Nyáry Krisztián, író, irodalomtörténész, kommunikációs szakember, könyvkiadó, Steigervald Krisztián, generációkutató voltak DTK beszélgetőpartnerei, akik X generációsként (ők azok, akik 1965–1980 között születtek) tele vannak kérdőjelekkel, amikor kamasz gyerekük szavajárását kellene dekódolniuk. Jelen volt, ellensúlynak, Nyáry Kirsztián lánya, Nyáry Luca, Z generációs (ők azok, akik 1995–2009 között látták meg a napvilágot) író is. A fiatal – amúgy még gimnazista – slammer, író jelenléte segítette a különbségek kirajzolódását a színpadon. Fölösleges vagy akár sértő általánosítások, egymásra mutogatások helyett a meghívottak nem kevés humorral beszéltek a saját tapasztalataikról, szokásaikról és azok vélt vagy valós okairól. Hamar ki is derült, nincs két ugyanolyan Z-s vagy X-es. Persze, sok mindent rá lehet húzni egyik-másik korcsoportra, de az egyén viselkedését a megélt évei számán kívül nagyban befolyásolják egyéb tényezők is.
De mik azok a dolgok, amik feltétlenül különböznek az egyes generációk között? Orvos-Tóth Noémi, Steigervald Krisztián és Nyáry Krisztián is egyetértett abban, hogy az ő gyerekeik korosztálya sokkal lazábban kezeli az időpontok betartását – és úgy általában mindent. Ezt a lazaságot pedig nehezen érti egy olyan nemzedék, akik sokkal nagyobb szigorban nőttek föl, és a rendszerváltás idején, karrierjük elején a lehetőségek tárházára óriási ajándékként tekintettek, nem pedig mindenkinek járó, természetes fundamentumra. Szerencsére, mivel semmi sem fekete-fehér, a pontosságra is akadt ellenpélda: Nyáry Krisztián bevallotta, a mellette ülő lányán kívül az élete másik nagy késője az édesanyja. Az X-esek továbbá nehezen tudják átérezni a munkahelyi elutasítást: míg ők nagyjából biztosak lehettek abban, hogy egy szakmával egész életükre be tudják biztosítani magukat, a mai egyetemisták McDonalds-os éttermieladó-poénok közepette veszik át bársonykötéses oklevelüket. Bizonytalanság jelenik meg a mai feltörekvő nemzedék mindennapjaiban, okostelefon-távolságra vannak mindenféle, gyakran riasztó hírtől. A színpadon ülő X-esek beismerően bólogattak DTK felvetésére, miszerint nekik semmi mintájuk, így ötletük nincs arra, hogyan lehetne például gyerekeik úgynevezett ökoszorongását enyhíteni. Már csak azért sem, mert ők maguk is tele vannak aggodalommal, kérdésekkel, kételyekkel.
A legfontosabb tézis, hogy ezekről a különbségekről nem tehetünk. A helyzet sok szempontból árnyalt, mivel az egyént nem egy vagy két tényező formálja, hanem millió. Társadalom, család, egyéb mikroközösségek. Emiatt is fontos, hogy ne általánosítsunk és kerüljük el az olyan megjegyzéseket, hogy „bezzeg az én időmben”. Az, hogy ki hogyan kezeli a különbségeket, mennyire megértően fordul a másik generációhoz, Orvos-Tóth szerint nagyban függ a magunkkal cipelt traumáktól, azok feldolgozottsági szintjétől, illetve a sokszor méltatlanul elhanyagolt önismerettől. Steigervald pedig egyértelművé tette számunkra: nemcsak a mai fiatalok és a mostani aktív korúak között van magyarázatra szoruló különbség, hanem jócskán érdemes elgondolkodni azon is, hogy mit mondanak a veteránok (az 1928–1945 között születettek), illetve a Baby Boomerek (az 1946–1964 között születettek). Ők azok, akik képtelenek haszontalanok lenni, simán átugrani egy kávéra, mert szerintük „akkor csak zavarnak”. Inkább jönnek akkor, amikor a füvet is le kell nyírni, de minimum szükség van egy nagy adag paprikás krumplira. Steigervald szerint a legnagyobb feladatunk, hogy észrevegyük, amikor anyáink, nagyanyáink azt mondják: „ezt csak neked főztem”, az pontosan azt jelenti: „szeretlek”. Ingoványos a talaj, hiszen nemcsak a generációk, hanem a saját kortársak között is jócskán lehet találkozni eltérő igényekkel, eltérő szeretetnyelvekkel.
Az X-esek a színpadon őszintén vallottak arról, mennyire féltik gyerekeiket a boldogtalanságtól a ma kiszámíthatatlan, veszélyes és sokszor zord online világában. Abban a világban, amiben gyerekeket nevelnek és az elveszett receptkönyvek után a Google-ön keresnek rá a meggyes-mákosra, applikáción rendelnek ebédet, SMS-ben kommunikálnak a gyermekükkel, és meglepődnek azon, hogy az e-mail ma már avíttas dolog. Rájönnek, hogy ők sem annyira digitalizáció-mentesek, sőt. A technika ördögének tulajdonított gyökértelenség és boldogtalanság ugyanúgy igaz lehet rájuk is, mint utódaikra. Orvos-Tóth Noémi hangsúlyozta: bőven van kérdőjel a mai negyvenes korosztályban is, szerinte a mai világ nehézségei mindenkire hatnak, például sokkal nehezebben tud a ma embere tartósan koncentrálni. Szerencsére, minden fejleszthető, így nem arról van szó, hogy mindenképp el fogunk butulni.
A közönség soraiban szép számmal ültek Y-osok, akik 1981 és 1994 között születtek. Ők azok, akik még láttak diavetítőt, de értik azt is, hogy nem muszáj odaérni az óra alá hatra a megbeszélt kocsmázásra, mert negyed hétkor még nyugodtan megkérdezhetik Messengeren a többiektől, hogy végül hol kötöttek ki. D. Tóth Kriszta úgy engedett utunkra, hogy reméli, mindenki el tud vinni magával legalább egy gondolatot. Egy hosszabb beszélgetésre valót bizonyosan.
Vörös Eszter
További cikkek a MOMkult Blog-on: www.momkult.hu/blog/
Ajánlók, tudósítások, interjúk – számos érdekesség a programokról, fellépőkről és sok másról.
Az újjászületés lehetősége, az újrakezdés művészete
Éteri színek
Kiállhatatlan, szerelmes, zseni, ősminta _Petőfi
Huszonhat év – interjú Juhász Annával
A 2023-as év kulturális életét nagyban meghatározza a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakjának, Petőfi Sándor születésének 200. ünnepe. Üdvözlendő, de egyben példátlannak is tekinthető az a fajta megemlékezés-hullám, a programdömping, ami a költő bicenteneriuma kapcsán jelentkezik. Minek köszönhető ez a jelenség?
Juhász Anna: Talán maga a jelenség nem egyedi, hisz a kerek évfordulók kapcsán gyakori példa a kiemelés hosszú évtizedek óta, inkább kérdés, hogy mit tudunk kezdeni a fókusszal: valóban elindul-e egy olvasási hullám, másképp látunk-e egy szerzőt, egy életművet. Nemrég Kemény István költővel beszélgettünk Petőfiről, aki általános iskolás volt, amikor a Petőfi150 zajlott – felidézte iskolai élményeit és mindazt a sűrűséget, amire fél évszázaddal ezelőttről emlékszik. Legyen lehetőség az évforduló, mi meg jó, ha nyitottan fogadjuk az életművet. Petőfivel azt hiszem, nem is lesz nehéz dolgunk.
Petőfi az egyetlen költő talán, akitől zicher, hogy minden magyar tud legalább valahány sort idézni. Ez hatalmas erő. Jól marketingelhető. Ennyi lenne csupán a titok?
A titok az, hogy Petőfi zseni volt. Persze céltudatos, szorgalmas, sokszor állítólag kiállhatatlan, de tehetséges. Ez pedig nem egy felvett póz, hanem egy veleszületett csillag, a szíve közepében. Engem régóta lenyűgöz az az életpálya, az a hit, ami őt vezette, és a versek, amik tollából születtek. Finom és erővel teli, szerelmes és féltő, humoros és ellentmondást nem tűrő költemények sora – és remekművek, mint A János vitéz vagy az Apostol. Megváltoztatta a költészet nyelvét, egész személyes témákat és hangulatokat emelt be a vers-elbeszélhetőségébe és ment előre, mint egy szilaj paripa. Nagyon izgatott a személyisége kezdetektől, az idei évben irodalmárként hálás vagyok, hogy mind egy könyvben (Más Petőfi az enyém), mind egy előadás során (Huszonhat év – Privát Petőfi) új arcát mutathatjuk meg a közönségnek – ezeknek együtt lesz premierje a MOMkultban április 22-én.
Nemzetközi szinten milyen Petőfi megítélése, ismerik-e, szeretik-e őt, része-e a nemzetközi irodalmi kánonnak?
Petőfi nevét szinte mindenhol ismerik, talán nincs olyan ország a világon, ahol ne tudnák, hogy élt egy fényes csillag a magyar költészetben, aki nyelvi és valós forradalmat csinált. Az idei évforduló pedig új lehetőség, hogy fordításkötetei és emlékezései legyenek – így volt ez nemrég Indiában, New Yorkban vagy Brüsszelben is. És ne feledjük: Petőfi megélte, hogy versei bekerülnek a tananyagba, Nietzsche diákként hat versét zenésítette meg, még Victor Hugo is foglalkozott vele.
Huszonhat év… ha arra gondolunk, hogy ez egy alkotói életmű hossza, az még hagyján, egész soknak is tekinthető. De Petőfi mindösszesen élt ennyit. Huszonhat év. 26. Mi lehet az, amitől ő ennyire rövid idő alatt, egy hatalmas mennyiségű produktum mentén ekkora hatású személyiséggé válhatott?
Ez önmagában is egy nagyon sűrű élet volt, de plusz érdekesség, pont a kérdéshez kapcsolódva: Pápa fontos város Petőfi életében, itt válik Petőfi Petőfivé, 19 éves, amikor az Athenaeum lehozza első verseit, itt indul az a 7 év, amiben megszületik a Petőfi életmű – tehát összesen 7 év ez a sűrűség – munkássága produktív időszakában mintegy ezer verset írt (évente átlagosan 125 verset). Elképesztő szám. Fűtötte a szellem, állítólag mindig írt, még utazás, vándorlás és kávéházban ülés közben is. Ismétlem, még vándorlás során is. Mert hogy bejárta a Kárpát-medencét, és habár az elején nincstelenként, szinte koldusként, pár év múlva már vállára vette a nép és ünnepelték. Sok mindent megélt Petőfi, sok mindent megírt, úgy, ahogy más nem – és szeretett, ahogy más nem, megmutatott egész intim, erotikus és családi helyzeteket is – talán ez az őszinteség és ennek ereje, amihez 200 év távlatából is tudunk visszanyúlni és vigaszt keresni.
Mennyiben segíthette Petőfi popkulturális ikonná válását a Pilvaker, és az ehhez hasonló irodalmi rendezvények megjelenése? Vagy ezek csak rezgések valami egészen másra?
“Legyen minden dalunk egy vigasztalás!” – mondja versében Arany Jánosnak, és dalt ír, ezzel is megmutatva, mi dalként is gondolhatunk rá innen a XXI. századból. Az irodalom egy folyamatos jelenlét – mindig újra kell értelmeznünk a hangokat, műveket, verseket, a magunk korára, magunk igéire lefordítani – keresni, nekünk mit üzen egy-egy vers. Kosztolányi erre azt mondja: “A költőben minden korszak mást lát, az új nemzedékek mindig a maguk igéit olvassák ki ugyanabból a könyvből, amit őseik az asztalon hagytak.” Így van ezzel mindenki, aki hozzányúl – modern eszközökkel – egy életműhöz, minket is ez vezet a Huszonhat év – Privát Petőfi előadás kapcsán: megmutatni az embert, a kapcsolódásait, lebontani a szoborszerűséget és megkeresni azt a fiatal fiút, aki, ha elénk állna, igenis lenne miről beszélgetnünk.
Kik dolgoznak azon központilag, hogy ilyen mennyiségű és minőségű rendezvények, sorozatok, performanszok jelenhetnek meg?
Én a Petőfi Kulturális Ügynökség Kiemelt Programok igazgatójaként kollégáimmal együtt számos ügyet szervezek és feladatom is szervezni, létrehozni és támogatni Petőfi Sándorhoz kapcsolódó programokat. Számos rendhagyó irodalomórát viszek határon innen és túl, vannak olyan fiatal alkotók, mint a Verseitek Dallama, akik Petőfi-estet hoznak létre, de most a nagy fókusz az előadáson van: vajon sikerül-e megmutatni azt a privát képet, ami leginkább bennünk él, ami nagyon kötődik a népdalhoz, és ami nagyon emberi, megrendítő.
Petőfi ma költő, slammer, vagy stand-up komédiás lenne inkább?
Petőfinek biztos sok követője lenne mindenhol, az élete is olyan izgalmas, hogy többszázezren követnék kalandozásait, online bejelentkezéseit, naplóját. És költő lenne, ez biztos, nem is lehetne más. Ő egy olyan ősminta, ami máig érvényes, sosem adta magát semmi másnak, csak a költészetnek – ez pedig a legnagyobb magaslatokba emeli őt. “…énekeltem és írtam azt, mire lelkem istene ösztönzött, lelkem istene pedig a szabadság.”
Juhász Anna fotó: Oláh Gergely
Orlai Petrich Soma festménye 1861-ben. Fotó: DeAgostini / Getty Images
Sándor Petőfi (facebook.com, Madách Gimnázium)
szöveg: @MOMkult (Barna Judit, Faludi András)