Sanzon-univerzum

Zenés időutazás, generációkon átívelő univerzális mondanivaló
Április 18-án sanzonest lesz a MOMkultban

Nagy érzelmek, fájdalmas romantika, emlékezés, beteljesületlen szerelem – mindez a francia művészetre jellemző hőfokon. 2018-ban, a Vigadóban kelt először életre a J’aime la chanson elnevezésű produkció Kárász Eszterrel, Csemer Boglárka “Boggie”-val és Tompos Kátyával. A nagy sikerre való tekintettel az előadást elvitték utána a Müpa nagytermébe az Óbudai Danubia Zenekarral kiegészülve. A projekt az áprilisban újranyitó MOMkult színpadán éled újjá Chanson Elysée címmel; Eszterhez és Bogihoz most Szinetár Dóra csatlakozik. A három művésznő egyenként is meghatározó munkásságot tudhat magáénak, mindhárman más-más módon találkoztak a sanzon világával, közös produkciójuk méltán számíthat hatalmas sikerre. A koncertről és a sanzon máig aktuális mondanivalójáról Eszterrel és Boggie-val beszélgettünk.

MOMkult: Honnan hova tart az évszázados sanzon világa? Mitől válik, mitől válhat egy-egy dal olyan örökérvényűvé, amit akár eredetiben, akár feldolgozásként újra és újra meghallgat az ember?

Kárász Eszter: A sanzonok olyan egyetemes, örök emberi érzésekről beszélnek, ami nem tud kimenni a divatból. A szerelem keresése, a kapcsolódni vágyás, az öröm és a bánat, ami ezekben a költői szövegekben van, az évszázadok során sem változott, az emberi élet örök kísérője. Ezeket ráadásul olyan zenei köntösben tálalják, ami segít a hallgatóknak is átélni, újraélni ezeket az érzelmeket; felkavar majd megnyugtat és megtisztít. Én is ezt élem át, miközben énekelem őket, és a nézők is erről szoktak beszámolni. 

Csemer Boglárka: A sanzon műfaj sokkal korábban gyökerezik a frankofón dallamkincsben, mint azt gondolnánk. Ott van a korai népi, falusi, majd városi kocsmadalokban, de ott van Debussyben, Chopinben és ott van a mai kortárs belga pop hercegnő, Angele dalaiban is. Egészen speciális és izgalmas dallamvilág ez, amit gyakran 6/8-os lüktetés is jellemez. De talán a legfontosabb mégis a dalok története. Ezeket a dalokat nem lehet “csupán” elénekelni. Ezeket minden egyes alkalommal el kell mesélni és pontosan ettől érzi a hallgató örökérvényűnek. Érzed, hogy ez 1920-ban is jelentett valamit, de 2023-ban is tud valamit.

Szinetár Dóra: Számomra a sanzon “zenés felnőtt mese”. Kislányként rengeteget hallgattam az édesanyámat, ahogy sanzonokat énekelt színházban, koncerten. Valahogy már akkor a magaménak éreztem ezt a műfajt, amikor még nem is igazán értettem, miről szólnak a dalok, csak a zene vitt magával, és a szenvedély, ahogy anyukám énekelte. 

MK: A sanzon műfaja franciául igazán szexi. A koncerten eredeti nyelven is megszólalnak majd a dalok a műsorban?

KE: Én 18 éve éneklem Piaf dalait és hiába kerestem olyan fordítást, ami igazán visszaadná azt, ami benne van, mindig visszatértem a francia szöveghez. Még annak, aki nem érti, az ő számára is átüt rajta a hangulata, mondanivalója. De ezen az esten lesznek nagyon izgalmas kísérletek a magyar és francia szöveg találkozására, lesz például olyan duettünk Szinetár Dórival, ahol én franciául, ő magyarul fogja énekelni ugyanazt a sanzont.

CSB: Természetesen! Francia nyelv nélkül nem az igazi egy ilyen est. 

SZD: Részemről a magyar nyelvet képviselem az esten. Bízom benne, hogy a mi anyanyelvünkön is szexi tud lenni egy-egy sanzon, különösen ha olyan csodás szövegírók sorait énekeljük, mint Reményi-Gyenes István, Harmath Imre, vagy Bradányi Iván.

MK: Mennyire állja meg a helyét az a kijelentés – amit sokszor hallani egy-egy nagy énekes kapcsán –, hogy léteznek “felkent” előadók, és csak tőlük hallani igazán igazi feldolgozásokat? Ez talán akkor lehet érvényes, ha lényegében ugyanazt szeretnénk hallani élőben, mint ahogy azt a rongyosra hallgatott eredeti lemezen megszoktuk. Vagy az csak utánzás? Milyen az igazi adaptáció?

KE: Én gyerekkorom óta rajongok Edith Piafért, és sosem akartam elénekelni a dalait, mert úgy éreztem, úgy, ahogy ő, úgysem lehet. Aztán lassan két évtizede valaki meggyőzött, hogy úgy viszont, ahogy én éneklem őket az ő tiszteletére, van értelme. Sosem akartam őt utánozni, nem is hiszem, hogy lehet. Azt szeretném megmutatni, továbbadni, hogy nekem milyen sokat jelentettek és segítettek ezek a dalok.

CSB: Szerintem az a jó adaptáció, ha az előadó a saját képére tudja formálni a dalt. Ha csak szimplán leutánzol valamit, attól az miért érdekes? Akkor inkább hallgassák meg az emberek otthon bakeliten az eredeti előadót. Én azért szeretem ezt az estet, mert amellett, hogy megszületik a hallgatóban az az érzés, hogy milyen jó ezeket a dalokat újra átélni, amellett kapnak egy izgalmas interpretációt 2023-ból, úgy hogy közben a dalok jellegében nem csorbulnak, csak új megfogalmazást kapnak. Ez szerintem nagyon fontos. Attól tud élni egy ilyen műsor, attól tud aktuális lenni egy ilyen műsor, hogy mi jelenidejűvé fogalmazzuk.

SZD: Sosem próbálkoztam utánzással. Vagyis egyszer, a Sztárban Sztár első évadában versenyzőként. Elképesztő felismerés volt számomra, hogy például Piafot – akinek unásig hallgattam a lemezeit, és évek óta énekeltem a dalait -, mennyire nem figyeltem meg, mint előadót. Sosem akartam úgy énekelni, ahogy ő. Az ő dalait akartam hallgatni tőle, vagy énekelni úgy, ahogy bennem megszólaltak, azt megmutatni belőlük, amit nekem jelentenek. 

MK: Vegyük az április 6-ai koncert dalait. Milyen előadóktól választottatok sanzonokat? Mi volt a válogatás, szerkesztés alapgondolata?

KE: Azért is nagy élmény nekünk is, és reméljük a nézőknek is ez az est, mert mindhárman teljesen más személyiségek vagyunk, más energiákat mozgatunk a színpadon és más oldalát szeretjük és műveljük ennek a műfajnak, így nagyon színes, de mégis egységes műsor állt össze.

CSB: Én például fogok énekelni Lara Fabiant, France Gallt, de Céline Dion-t is.

SZD: A szerelem döntött elsősorban; ki mit szeret a legjobban, ki mivel szeretne “mesélni”. 

MK: Személy szerint mit jelent számotokra ezeket a dalokat elénekelni? Mennyire fontos annak a személye, akiknek a dalait előadjátok? 

KE: Én ugye Piaf életében és dalaiban merültem el húsz éve nyakig, azóta játszom a Padam című sanzonestet a tiszteletére és sokan mondják, hogy hasonlítok is rá kicsit. Hogy kívül mennyire, azt nem tudom, de belül valóban a zsigereimben érzem a szeretetvágyát, azt, ahogy nem tudott nem száztíz százalékon égni, hogy a színpadon tudott igazán önmaga lenni, és értem azt a makacs erőt is, ami betegen vagy tragédiák után is felhajtotta a színpadra. De ezen a koncerten több kortárs, mai, táncos francia dalt is éneklek, aminek vidám energiáiban lubickolok minden alkalommal.

CSB: Az én személyes kedvenceim hálistennek mind benne vannak ebben a műsorban. Fontos iskola volt számomra a francia sanzon világa, a huszas éveimben rengeteg időt töltöttem ezeknek az előadóknak a tanulmányozásával. Az éneklésemben és a saját dalaimban a mai napig markánsan jelen vannak a sanzon stílusjegyei. Nekem abszolút példaképeim a francia sanzon aranykorának előadói, mind énekesi, mind előadóművészi szempontból. Megtiszteltetés énekelni tőlük.

SZD: Imádom Piafot hallgatni, és egy koncerten a dalait énekelni egyfajta tisztelgés előtte. Vagy akár Charles Aznavour előtt. De a személye csak annyiban érdekes most, hogy ő szerettette meg velem az adott dalt. Akár az életútja inspirált, hogy akarjam én is énekelni. 

 

Szöveg: Barna Judit, Faludi András