Jókai Mór nyara a Svábhegyen

Az idei nyár rendkívüli hőséget hozott. Napokon át 35 Celsius-fok fölé emelkedik a hőmérséklet, a város utcái már délelőtt átforrósodnak, a beton és az aszfalt pedig estig ontja magából a meleget. Ilyenkor különösen könnyű megérteni, miért jelentett mindig is menedéket a budai hegyvidék.

Jókai Mór számára a Svábhegy nem csupán nyaralóhely volt, hanem otthon, ahol a természet közelsége a legforróbb nyári napokat is elviselhetőbbé tette. A fák árnyéka, a kertek párásabb, hűvösebb levegője és a hegyoldal szellője olyan világot teremtett, amely egészen más ritmusban élt, mint a lenti város.

Amikor 1853-ban megvásárolta svábhegyi telkét, még egy elhagyott, köves terület fogadta. A Kertészgazdasági jegyzetek tanúsága szerint hosszú évek munkájával alakította termő kertté a hajdani kőbányát. Szőlőt telepített, gyümölcsfákat ültetett, veteményest és virágoskertet gondozott. Amit létrehozott, az nemcsak egy szép birtok volt, hanem egy olyan élő kert, amely a legnagyobb nyári melegben is enyhülést adott.

A nyár volt munkájának legszebb időszaka. Értek a barackok, színesedtek az almák és körték, teltek a szőlőfürtök. A kert ilyenkor mutatta meg mindazt, amit hónapokon át türelemmel nevelt. Jókai számára a kertészkedés nem kötelesség volt, hanem öröm és kikapcsolódás.

Erről vall legismertebb mondata is:

„Mikor az én svábhegyi telkemet megvásároltam… Tavaly kínáltak már ezért a kertemért épületestül harmincezer forintot. De hát nem adom el. Ez az én életemnek a föltétele. Egy millióért sem tudnék magamnak jó egészséget és jó kedélyt vásárolni, a mit a kertem megád nekem.”

Ezek a szavak különösen időszerűen hangzanak a mostani hőhullám idején. A kert nemcsak termést adott Jókainak, hanem árnyékot, friss levegőt és lelki nyugalmat is. A természet közelsége számára valódi életminőséget jelentett – olyasmit, amit sem pénzzel, sem kényelemmel nem lehet pótolni.

Ma már sok minden megváltozott a Svábhegyen, de a nyári fény ugyanúgy átszűrődik a lombok között, és a fák ma is enyhülést kínálnak a rekkenő hőségben. Amikor a Hegyvidék árnyas utcáin sétálunk ezekben a szokatlanul forró napokban, talán mi is könnyebben megértjük, miért ragaszkodott Jókai annyira a kertjéhez. Számára a természet nem csupán szép látvány volt, hanem a mindennapi élet, az egészség és a belső harmónia forrása.