Jókai meghálálja a figyelmet – interjú László Ferenccel

Jókai Mór 200 éve született. Mi a jelentősége a mai ember számára?

László Ferenc: Jókai Mórt mindmáig a magyar irodalom egyik legnépszerűbb alkotójaként tartjuk számon, akinek egészen kiemelkedő az intézményes emlékezete. Közterek viselik a nevét országszerte, szobrai állnak a fővárosban és vidéken, s van egy állandó díszítő jelzője is: ő a nagy mesemondó. Mégsem állítható, hogy az életműve divatban lenne, sőt inkább az tapasztalható, hogy Jókai leértékelődött. Panaszoljuk a sok leírást a regényeiben, kifogásoljuk hőseinek gyermekded ábrázolását, s mintha egészében túlontúl naivnak vélnénk magát a XIX. századi írófejedelmet. Pedig Jókai regényei nemcsak a maguk korának megértésében segíthetnének minket, hanem egy sor ma is érvényes kérdés megválaszolását vagy legalább felismerését is megkönnyíthetnék. Legyenek azok a közösség számára fontos kérdések (kik is vagyunk mi, magyarok? milyen a viszonyunk a múltunkhoz és modern világhoz? stb.), vagy épp a lehető legszemélyesebbek: mondjuk, hogy felismerhetjük és alakíthatjuk-e a magunk sorsát? Nekem például mindkét említett vonatkozásban alapvető szerző Jókai Mór, s remélem, a sorozat alkalmain a közönséget is meggyőzhetem majd arról, hogy Jókai életműve – és életútja nemcsak érdekes, de fontos is lehet számunkra.

Jókai-díszkiadás előadás-sorozatában Jókai életének, munkásságának hatását, különböző aspektusait járja körbe. Milyen forrásokból, hogyan készül ezekre az előadásokra?

LF: Ebben a sorozatban egyszerre lesz szó magáról Jókairól és az életművéről, ha úgy tetszik: kínálok majd némi bulvárjellegű, vagyis inkább intim betekintést az író magánéletébe, és mindeközben

felajánlok bejárásra néhány olyan ösvényt, amelyeken haladva eljuthatunk a Jókai-féle regényvilág legfontosabb témáihoz, alapkérdéseihez. Ez a kettős szándékom meghatározza a forrásaimat, tehát összeolvasom majd Jókai életének és korának eseményeit, nyilvános és magánjellegű mozzanatait mindazzal, ami ebben a hatalmas terjedelmű életműben lelhető. De ez csakis számomra jelent majd feladatot, a közönségtől mindössze érdeklődő figyelmet, kíváncsiságot kérek, és persze egy kis bizalmat: higgyék el, Jókai meghálálja az érdeklődést.

Az előadás-sorozat témái már érzékeltetik, hogy Jókait, az embert, közszereplőt is jobban megismerhetjük. Egy pár mondatban bemutatná ezeket? Jókai és a nők / Jókai és Petőfi / Jókai humora / Jókai Budapestje / Jókai a konyhában / Jókai, a politikus / Jókai a Svábhegyen

LF: Az írás nem különösebben izgalmas tevékenység, és mi tagadás, az írók csak ritkán sziporkázóan érdekes figurák. Jókai azonban az volt, és miközben hatalmas életművet rótt össze, emellett mozgalmas és hihetetlenül tevékeny életet élt. Kivette a részét az 1848-as forradalomból csakúgy, mint a dualista korszak parlamenti politikájából, lapokat alapított és szerkesztett, és szinte minden érdekelte: a magyar humor gyűjtésétől a szőlőtermesztésig, vagy az asztaltáncoltatástól a modern városfejlesztésig. S az élete még ott is figyelemreméltó, ahol különösebben változatosnak nem nevezhető: a szerelmek, a házasságok terén. Egyrészt mert mindkét házassága esemény volt, sőt a második egyenesen országos botrány forrásává vált. Másrészt mivel mindaz, ami Jókai magánéletéről tudható, összeolvasható regényeinek szerelmi történeteivel, amelyekben rendre oly fontos szerephez jutnak az arisztokratikusan karcsú szőke hölgyek és az eleven barna leányzók.

Melyik az Ön kedvenc Jókai alkotása és miért?

LF: Legalább féltucat kedvenc Jókai-regényem van, köztük nagyon népszerűek (mint Az arany ember) és kevésbé ismertek (mint Az élet komédiásai) egyaránt. Számomra azért is lenne nehéz egyetlen abszolút kedvencet kiválasztani ebből az életműből, mert minden ellenkező híreszteléssel szemben nincsen két egyforma Jókai-regény. Írt magyar Verne-regényt, szövevényes bűnügyi történetet, kacérkodott a misztikummal, de még a naturalizmussal is. Sokkal, de sokkal több van benne, mint azt az iskolai emlékeink révén vagy A kőszívű ember fiai filmváltozata láttán gondolnánk.