Üveg.ház | Pápai Zsanett • Imitation • vaghy • Doktorhokashi

ÜVEG.HÁZ
kiállítás, zene, lazulás
A MOMkult 2022 nyarán nyitotta meg az épület mellett fekvő Sirály sétányon található kioszkban közösségi kiállítóterét, amelyben képzőművészek, designerek számára ad lehetőséget kétheti időszakokra, hogy bemutathassák munkáikat, kiléphessenek az eddigi kereteik közül, közvetlen kapcsolatot teremtve a látogatókkal.
A kiállítási periódusokhoz szabadtéri programok kapcsolódnak koncertek, könyvbemutatók, közönség- és partnertalálkozók formájában.
Célunk, hogy a klasszikus beltéri rendezvényeken túl olyan programokat kínáljunk, amellyel kisebb közösségeknek adunk otthont, valamint népszerű kültéri találkozóhelyként felpezsdítsük, életet töltsünk a nyárestékbe hangulatos fényekkel, kulturális eseményekkel, zenével, beszélgetésekkel.
Idén nyáron kéthetente, csütörtök estékre (19-22h) szervezünk eseményt.

Pápai Zsanett
Pápai Zsanett az Imitation énekes-dalszerzőjeként a hazai glitchtronica, art-electro képviselője, a zene mellett 25 éve foglalkozik absztrakt festészettel. Korábban a párizsi Village Suisse-ben állította ki képeit.
2023-ban Magyarországon, többek között a MOMkult ÜVEG.HÁZ vitrinkiállítóterében is bemutatja újabb és régebbi, itthon még sosem látott műveit.
Pápai Zsanett kompozícióinak művészi homlokterében két egymással ellentétes irányú alkotói szándék végletekig feszített viszonya áll; egyrészt törekvés a formai letisztultságra, a kifejezésmód lecsupaszítására, sallangmentesítésére, másrészt a vonalvezetés által a személyesség és a zabolátlan expresszivitás jegyeinek megnyilvánulása. A nyers színek és a pasztell árnyalatok kontrasztja, a különböző technikák ötvözése, ütköztetése tovább élezi a viszonyrendszer feszültségét.
A festőhenger vastag sávjai alól feltűnő cizellált részletek és a néhol ecsettel precízen kidolgozott színátmenetek szenvedélyt és elevenséget kölcsönöznek a műveknek. A festőkés sodró lendületű ívei érzékiséget és vitalitást hirdetnek. A reflexív és az emocionális szintek folyamatos egymásra vetítése magával ragadó stílusnyelvet teremt.
A képeken a létbevetettség fojtogatóan szűk határainak érzete, az egzisztenciális szorongás, és a félelmet, alkut nem ismerő életigenlés birkóznak egymással, fel- és alágyűrve egymást a festék- és jelentésrétegeken.