Hullan Bea 2000 óta – autodidakta módon – fest, mára elismert művészbarátok óvó segítsége mellett. Olajfestményeit eleinte egyszerű kubista vonalvezetés jellemezte, majd évek alatt alakította ki saját – amolyan kép-a-képben – stílusát. Tájképein megjelennek a nagy szerelem: Balaton, valamint magyarországi borvidékek és Toscana dombjai is. Az alkotásokban közös az utak megjelenítése, ábrázolása, az utak keresése. Az utóbbi időszakban alkotásaiban előtérbe kerültek a női portrék is.
„Az elmúlt 3 évben főleg női portrékat festettem, ami nem véletlen. A társadalmi változások komoly inspirációt jelentenek, az eddigi hagyományos női karaktereket újak váltják fel. A portrékon keresztül szeretném megmutatni a női archetípusokat, a női sokszínűséget, a karaktereket és érzelmeket. Akkor teszem jól a dolgom, amikor a nézők magukra ismernek, vagy valamelyik barátjukra, ismerősükre. Szeretem, hogy a kiállításokon a legtöbb portréhoz az emberek különböző történeteket társítanak. Szépséget szeretnék adni, valamint a szépségen keresztül történeteket mesélni.”