Függő játszmák

A majdnem tökéletes boldogság receptje Pokorny Lia egyszemélyes darabja, melyet íróként és főszereplőként is jegyez. A pódiumbeszélgetésben Rendi Mari addiktológiai, család- és párterápiás konzultánssal vizsgálják meg a darab által felvázolt személyiségfejlődést. 

“A darab valójában nem a saját életem feldolgozása, bár „nyomokban” engem is tartalmaz. Sok mindenből gyúrtam össze a történetet, merítettem a környezetemből is, és van, ami teljesen kitalált. Abból indultam ki, hogy valóban ideális lett volna a kiskoromban megálmodott „tökéletes” felnőtt élet? És vajon kudarc, ha nem úgy sikerült? Egy olyan előadást szerettem volna létrehozni, amelyben a főszereplő megmutatja, hogyan ismeri fel azokat a mintákat, amelyeket gyerekkorából hozott, miként ébred rá arra, hogy nem tud határokat húzni. Megvizsgálja, mi a kapcsolata a szeretettel, hogyan veszi észre: lehet rosszul is szeretni. Szembesül például a társfüggőség következményeivel. Valaki azt írta a közösségi oldalamra: ezzel az előadással lehet gyógyulni, felismeréseket hozhat.” Pokorny Lia

„Családi kapcsolataink hálójában sokszor sérül a személyiségünk biztonságos fejlődése. Érzelmeink fogságában vergődünk, szorongunk, félünk, meg akarunk felelni abba a reménybe kapaszkodva, hogy jól leszünk szeretve, és elfogadásra talál az, aki valójában vagyunk és lehetnénk. Függőségeink ideig-óráig menekülést jelentenek az érzelmi, sokszor fizikai túlélésben a negatív következmények ellenére is. Ugyanakkor függőségünk beismerése lehetőség az önmagunkhoz való út megtalálására, a változásra, fejlődésre.” Rendi Mari