Kovács Dániel szubjektív beszámolója a szeptember 17-i Hello, WMN!-ről

Bevallom, férfiként kicsit félve ültem be a Hello, WMN! soron következő előadására, miközben a kolléga- és barátnőim már ódákat zengtek a D. Tóth Kriszta által létrehozott beszélgetőestről. Miután megkaptam a hímnemű munkatársaimtól a szokásos poénokat: „A Szerelmünk lapjai lesz az új kedvenc filmed! Mindig legyen a táskádban százas zsebkendő! Mostantól te is úgy fogod gondolni, hogy Dicaprio felfért volna arra a bizonyos ajtóra Kate Winslet mellé a Titanicban!” – beültem az előadásra.

A show kezdetén D. Tóth Kriszta maga is rögtön arra volt kíváncsi, vajon hány férfi van jelen a közönség soraiban. Nem lepődtem meg, hogy jelentős kisebbségben vagyunk, és maximum mellkasközépig emeltük fel a kezünket Kriszta kérésére. A közönségben helyet foglaló hölgyek elismerő tekintettel honorálták bátorságunkat, amiért bemerészkedtünk a drámák és retikülök rejtélyes világába. Rácz Zsuzsa címben foglalt kijelentéséig kissé idegenkedve szemléltem az eseményeket, mivel addig a pontig teljesen meg voltam győződve róla: innen „üres kézzel” megyek haza, maximum egy fokkal jobban megértem a női nem igencsak bonyolult lelkivilágát. Az Állítástok meg Terézanyut! írónője azonban ezzel a mondatával nem csak egy örök érvényű igazságot fogalmazott meg a több száz fős közönség előtt, hanem egy olyan mottót, amit nem, kor, vallás vagy szexuális beállítottságtól függetlenül mindenkinek érdemes megszívlelnie, ha teljesen akarja élni az élet nevű játékot.
A színpadon helyet foglaló nők a közel kétórás műsor keretein belül nem csak lelkük legmélyebb titkaiba kalauzolták el a közönséget, hanem olyan bensőséges miliőt teremtettek, melyben minden jelenlévő egy picit a meghívott hírességek új barátnői lehettek. Két poén vagy drámai fordulat között bátran odafordulhattak a nézők a mellettük ülő tényleges barátnőjükhöz vagy éppen ahhoz a kedves idegenhez, aki mellett helyet foglaltak, és együtt nevethettek vagy megoszhatták egymással gondolataikat. Ha egyszerűbben és trendibben akarnám megfogalmazni, úgy éreztem: Itt semmi se ciki! Nem ciki nevetni, nem ciki sírni, de nem ciki felháborodni sem, hiszen a performereknek valahol pont ez a célja: azt akarják, hogy együtt induljanak be a fogaskerekek a fejünkben, hogy a talkshow végén komplexebb világképpel távozzunk.

Érdekes módon a történet legizgalmasabb része az előadás után zajlott, amikor a bent helyet foglaló több száz nő megindult kifelé. Számtalan olyan eseményen jártam már, ahol némán jöttek ki a nézők, mondtak egy-két jó szót, valaki dühöngött, talán elvétve látni lehetett egy-két félmosolyt, de végül, körülbelül két perc múlva mindenki visszatért a sárga csekkekkel tarkított hétköznapokba. Ezek a nők viszont megálltak egy kicsit, az idő őrületesen kattogó kerekét megakasztották, énidőt teremtve maguknak vagy a MOM Caféban vagy az épület előtt beszélgettek: jókedvűen vagy akár indulatosan vitték tovább azt a hangulatot, amit a műsor résztvevői magukkal hoztak. Ezt a képet figyelve jutottak újra eszembe Rácz Zsuzsa szavai: „a legsúlyosabb probléma az egymással szembeni bizalmatlanság, ami komoly hatással van a társadalomra.” Nos, a reakciókat elnézve Zsuzsa és beszélgetőpartnerei sokat javítottak ezen az amúgy szomorú megállapításon.

Elfelé jövet az Eredet című film jutott eszembe a jelenségről: a színpadon lévő hölgyek az álomtolvaj Leonardo DiCapriohoz hasonlóan – ismét Leót emlegetem, innen már csak egy lépés a Titanic… – gondolatokat ültettek a nézők fejébe a világról alkotott képükkel kapcsolatban. Ezek újabb és újabb kérdéseket vetnek majd fel a nézőkben, amit másnap továbbadnak barátnőiknek, kolléganőiknek, hogy egy picit jobb hely legyen ez a sokszor barátságtalan és rideg világ.

Kovács Dániel

További cikkek a MOMkult Blog-on: www.momkult.hu/blog/
Ajánlók, tudósítások, interjúk – számos érdekesség a programokról, fellépőkről és sok másról.

Opera StandUp Hábetler Andrással és a FareMido Operatársulattal
Bóka Gábor ajánlója

Az operáról mindenki gondol valamit – az is, aki még sosem látott olyat. Sztereotípiák sokasága sorakozik a fejünkben, akár személyes tapasztalatok híján is.

„Az opera az a műfaj, amelyben a szereplők még a haláluk előtt is hosszasan énekelnek – függetlenül attól, hogy beléjük döftek-e már egy konyhakést vagy sem.” És ez nagyjából így is van. Aki látta már Verdi Rigolettóját, tudhatja, hogy Gilda nagyjából-egészében ekként hal meg: egy bérgyilkos leszúrja, zsákba csomagolják, ide-oda vonszolják a kocsma és a folyópart között, apja – nem tudván, ki van a zsákban – hosszasan elmélkedik fölötte, majd miután rádöbben, hogy kit rejt a csomag, még ennél is hosszasabban búcsúzkodik a szerencsére magához térő lányától, aki – még nagyobb szerencsénkre – a hangját sem vesztette még el. Kerék alá teszlek, onnan is kiveszlek – idézhetnénk a gyerekdalt: bizony, az opera nem csak a zene, de a horror iránti igényeket is kielégítette azokban a korszakokban, amikor a legnépszerűbb művészeti ágak közé tartozott – jelesül elsősorban a 19. században. S az igényes szórakoztatás felett érzett örömben az egyszeri néző még azt is hajlandó volt elfeledni, mennyi képtelenséget is látott az előadások két-három órás időtartama során.

És vajon ma miért nem vagyunk hajlandók ezt elfogadni? Pontosabban: az operarajongók ma már viszonylag szűk körén kívül – akik számára mindez ugyanúgy nem probléma, mint száz vagy kétszáz éve – miért okoz gondot másoknak, ha olyasmit látnak a színpadon, ami a valóságban elképzelhetetlen? Hábetler András mintha ennek a kérdésnek eredne a nyomába – többek között azt nyomozza, mi is távolítja el a ma közönségét az egykor tömegeket megmozgató műfajtól. De ennél többet is tesz: huszárosan szembefordul e folyamattal, és igyekszik betemetni a talán nem is olyan mély árkokat – mégpedig elsősorban a humor eszközével.

A FareMido Operatársulattal közösen létrehozott Opera StandUp elsősorban a műfajjal nem túl szoros kapcsolatot ápoló közönségréteget szólítja meg. „Adjon esélyt az operának! Opera pátosz és mikrofon nélkül, kivételes hangokkal és sok humorral” – áll a műsor ajánlójában, s ezzel alighanem maradéktalanul egyetérthetünk: az esély még a halálraítéltnek is jár. De az sem csalódik a programban, aki jól ismeri az opera világát – elvégre ki ne élvezné az igazi értőknek, Feinschmeckereknek szóló poénokat?

Márpedig Hábetler András maga is értő – mi más is lehetne a Magyar Állami Operaház állandó vendégművészeként? Igaz, értőként nem riad vissza a legmeglepőbb húzásoktól sem: aki hallotta már, hogyan vezet műsort az Erkel Színházban az OperaKaland-sorozatra összegyűlt kétezer középiskolásnak, avagy éppen átélte, hogy sajátos értelmezésű Figaro házassága-rendezésében (ami már a címében is provokatív: Figaro2.0) hogyan csábítja a színpadra a nézőket, és hogyan szólal meg a rockosított Mozart – nos, az sejtheti, hogy e minden bizonnyal szórakoztató standup során is mindenre fel kell készülnie. És akár operarajongóként, akár szűz fülekkel érkezünk az eseményre; akár átadjuk magunkat Hábetler András és társai humorának, akár berzenkedünk ellene – az biztos, hogy olyan élményt kapunk, ami így vagy úgy, de elgondolkodtat arról, milyen is a mi személyes viszonyunk egy több mint négyszáz éves műfajhoz. Ez pedig nem kevés.

További cikkek a MOMkult Blog-on: www.momkult.hu/blog/
Ajánlók, tudósítások, interjúk – számos érdekesség a programokról, fellépőkről és sok másról.

Változott a parkolás díjfizetési időszak a MOMkult környékén

A Böszörményi út–Királyhágó utca–Alkotás utca–Márvány utca–Győri út–Avar utca–Hegyalja út–Jagelló út által határolt területen november 1-jétől már nem 18.00, hanem 20.00 órakor ér véget a várakozási díjfizetési időszak.

A díjfizetési időszak meghosszabbítása nem érinti a területen élőket, azaz akik lakossági várakozási engedéllyel rendelkeznek, a saját zónájukban továbbra is ingyenesen parkolhatnak. A nem itt élő autósok a parkolóautomatákon elhelyezett tájékoztatók segítségével értesülhetnek a változásról, mobilfizetés esetén pedig mindenki automatikus tájékoztatást kap a szolgáltatótól arról, hogy a most bevezetett 3123-as számú zónában 20.00 órakor áll le a díjfizetés.

Kérjük gépjárművel érkező látogatóinkat, hogy fentiek szerint tervezzék a MOMkult rendezvényein, programjain való részvételüket, hogy az esetleges parkolásból származó későbbi kellemetlenségeket el tudják kerülni.