A fény egy csepp pozitivítás

ÜVEG.HÁZ projekt start – interjú Szmrecsányi Bolda festőművésszel

MOMkult: Az »Árnyékok« c. alkotásod reprodukciójának kiállításával nyitott idén a MOMkult nyári ÜVEG.HÁZ projektje. Több szimbolikus vonalat is fel lehet fedezni ebben, de leginkább az elvarázsoló, ahogy a fény mennyiféle absztrakcióban jelenik meg az installációban: az üvegen áthatoló fény, a diptichonon megjelenített fénygátak játéka, a természetes, illetve a mesterséges megvilágítás paradoxitásának a művészetben való feloldása. A koherenciaként jelen lévő, életet adó és tápláló fény viszont mindennek az origója itt.
Miként viszonyulsz a fényhez, látsz-e általa többet egy alkotói folyamat elején?

Szmrecsányi Bolda: Ez a téma nagyon foglalkoztat, mivel alapvetően nagyon nagy teret biztosít a kísérletezésre, és véleményem szerint a nézőt is ilyen irányba tudja elmozdítani: kísérletezzen a saját benyomásaival, értelmezéseivel, és ne csak az adott ábrázolásra koncentráljon, hanem a saját érzéseire, ösztöneire összpontosítson. A képeim középpontja, a magja a fény, a ragyogás, ami még ha kisebb felületen van is jelen, mint a sötétebb komorabb részek, mégis erőteljesebben hódítva terjed szét a felületen. Ez a fény egyrészt az életet, és a reményt jelképezi, másrészt pedig az árnyékra is felhívja a figyelmet. Az árnyék és a fény ellentéte megjelenik a képben, aminek van egy olyan értelmezése is, hogy ahhoz hogy árnyék, vagy bármiféle sötétebb vetület jöjjön létre, ahhoz elengedhetetlen a fény szerepe, valamint hogy a fénynek nagyobb hatása legyen, vagy csak szimplán felfogjuk a létezését, ahhoz meg szükséges a mellette lévő sötétebb, és komorabb kontrasztok együttese.
Ezek a dolgok ugyanúgy, ahogy a természetben, az emberi lélekben is egyaránt hangsúlyos szerepet játszanak. Az egyik nincs a másik nélkül, de a fény mégis egy reménysugár, egy csepp pozitivitás; és hívő emberként számomra spirituális jelentéssel is bír.
Az „Árnyék”-sorozatom első néhány képénél még csak a realisztikus megjelenítés volt a célom, de idővel egyre kevésbé a pontos látvány visszaadása, inkább az absztrakt expresszív gondolkodásmód foglalkoztatott. Bizonyos szempontból volt egy elképzelés, egy terv a fejemben, hogy milyen színvilág jelenjen meg, milyenek lesznek az árnyékok formái, de a végeredmény mindig azért egy kicsit más. Ahogyan nem szeretem elmondani azt sem, hogy mit kell belelátni a képbe, így magamat sem szeretem túlzottan keretek közé szorítani az alkotói folyamat közben. Ez is egyféle kísérletezési folyamat ahogyan az is, hogy mikor lehet késznek nyilvánítani a képet, meddig lehet fokozni azt.
A természet mindig nagyon közel állt hozzám és valahogy a természet önpusztító és építő folyamataival szimbiózisban jelenítem meg a belső világom, az emberi lét privát, és szubjektív belső küzdelmét. A két kép igazság szerint egy képként is értelmezhető, mivel a fénynek a hullámzása a színárnyalatok gomolygása átterjed egyik képről a másikra, ezzel is a folyamatosságra és egyfajta körforgásra utalva. A sok réteg, szín és lazúr egymásra építésével igyekeztem a végeredményt minél sejtelmesebb hatásúvá tenni, és ezzel is arra ösztönözni a nézőket, hogy a képet saját benyomásaik, saját belső világuk szerint értelmezzék.

MOMkult: A kiállított mű sokak számára eltérő karakterűnek tűnhet ahhoz képest, amit a mai kortárs, fiatal festőművészektől megszokhattunk. Ez a fajta modern klasszikus mennyire adja az alkotói látásmódod vissza? Illetve valóban inkább a klasszikus vonalakat látjuk? Nem lehet, hogy csupán a rendkívüli össztudás (modern, antik, klasszikus) szintézise jelenik meg a vásznaidon?

Szmrecsányi Bolda: Képeimben és gondolkodásmódomon is megfigyelhető a többféle stílushoz való vonzódás. Első ránézésre a képek az absztrakt vonalat képviselhetik, de jobban megnézve rengeteg klasszikus, expresszív elem jelenik meg bennük. Maga a téma,  a természeti képek, a pasztelesebb, visszafogottabb színvilág, a földszínek, mind inkább a klasszikus vonalra utalhatnak, de emellett a színek és a formák folytonos burjánzása és a gesztusok, az ecsetvonások kezelése meg inkább az expresszívebb absztraktabb vonalat láttatják. Alapvetően azt hiszem, hogy óriási hatással volt rám, hogy én a régi klasszikus, antik képek között nőttem fel, ami nagyon befolyásolta a saját világomat, művészeti gondolkodásomat. Választani nem tudnék a stílusok közül, emiatt igyekszem egyszerre többfélét is alkalmazni. Ez, az alapvetően időtálló téma, ebben nagy segítségemre van. Fiatal művészként még azt hiszem sokfelé fog vezetni az utam, mivel most az önkeresésnek és a kísérletezgetésnek az időszaka van, de úgy gondolom, hogy hozzám leginkább egyfajta vegyes szemléletmód áll a legközelebb.

A kiállítás megtekinthető a MOMkultnál a Sirály sétányon levő ÜVEG.HÁZban 2023. június 21-ig.

szöveg: MOMkult @ Faludi András