Lackfi néven ismert János – interjú

MOMkult: Valld be János, hogy a Lackfi valami kreált vezetékneved! Egészen biztos benne az ember, hogy az égiek (vagy magad) tréfás, huszáros, játékos kedvében volt, mikor hozzád rendelte ezt a nevet. Tudnál eköré az elgondoláshoz hirtelen esszét vagy lírát kanyarítani, vagy inkább a név igazi eredetét mondanád el?

Lackfi János:
– Hát ez egy igazi kackiás és kacifántos írói név, 2007 óta meg már anyakönyvezve is ezen vagyok. Ha újrakezdeném, szerényebbet választanék, hiszen ez egy 12. századi főnemesi családhoz kapcsolódik, én meg semmilyen nemes nem vagyok, nemhogy fő. Se lord, se báró, se dzsentri. És azt sem szeretném bővebben tudni, mi minden harcias (lackfias) gazságot tett az a német lovag, aki a királytól megkapta a birtokot s hozzá a nevet. Mindegy, most már rám ragadt, a Kreatív Írás hallgatóim lackfiókáknak nevezik magukat, én meg néha azon mulatok, hogy Lakkfilc Jánosként elég vastagon fogok. Fociban sokszor Lacinak szólítanak, hallgatok rá, különben lemaradok a passzról. Szóval hű társam ez a név idestova harminc éve, jóban-rosszban, bujdosásban. Kenyeres pajtás. 

MK: Jubileumi koncert kapcsán adódik egy csomó releváns kérdés. Pipáljunk ki párat. Hány évesnek érzed magad 2022-ben?

LJ: Pontosan 50+1-nek, se többnek, se kevesebbnek. A családom mindig helyteleníti, hogy öregítem magamat, mert már vagy négy-öt éve ötvenet szoktam mondani. Most már biztonságosan elmúltam félszáz, a seregben lehetnék félszázados úr is. De katonai babérokra nem török, inkább beállok szanitécnek, lőjenek le nyugodtan, én másra nem puffogtatok. Legfeljebb poénokkal. Szóval a tavaly elmaradt koncert szempontjából valóban most, utólag ünnepeljük a kerek ötvenet. Amúgy én személyesen nem érzem kiesett évnek a tavalyit, sokkal inkább gazdagnak, emberpróbálónak, érlelőnek, töménynek. Meg kellett állni és állapodni, önmagunkkal, az élettel. Láttam persze rengeteg tragédiát, együtt is éreztem, igyekeztem tartani a lelket az emberekben. Nekem azonban annyi erős élményem volt imában, családban, közösségben, alkotásban, élővideózásban, írástanításban, hogy inkább duplának számítanám…

MK: Melyik évtizeded volt a leginkább patent szakmailag?

LJ: Őszintén szólva nagyon szeretem a munkámat, és mivel nagy családot, hat gyermeket kellett eltartanom, mindig meg is kellett fognom a meló boldogabbik végét. Ráadásul egész pályám alatt az Irodalom és Vidéke Takarékszövetkezet táplált. Egyetemi oktatóként, szerkesztőként, moderátorként, zsűritagként, kritikusként, médiásként, műfordítóként, újságíróként ugyanazt csináltam: írtam vagy írásról beszéltem. Ezen keresztül pedig az életről magáról. Ha ki kell emelnem egyet, akkor az elmúlt évtizedet választanám, ez hozta a legnagyobb elismeréseket, a közönség elképesztő arányú szeretetét, a magunk-építette álomházat, ahol alkothatok, ekkortól lettem egyik főszereplője Kapolcson a Kaláka Versudvar dühöngőjének, internetes Kreatív Írás képzésem elképesztőre növekedett a neten, s az a külön kegyelem is kijutott, hogy teljesen a tollamból élek.

MK: Több író, költő elképzelte, hogy találkozik gyerek/ifjúkori önmagával. Amolyan paraineisist tudnál megfogalmazni önirányodba ha visszagondolsz bármely életszakaszodra?

LJ: 1991-ben felvették videóra első kötetem irodalmi estjét. Utólag jól mulatok rajta, milyen komolykodó, merev arcot mutattam, mennyire nem kommunikáltam a meglehetősen népes közönséggel. Azt láttam az idősebb nemzedékektől, hogy így kell, visszafogottan, az az igazi irodalmár-stílus. Közben társaságban harsány, poénkodó valaki voltam már akkor is. Jóval később jöttem rá, hogy az oldottabb megszólalás jobban segít átadni a műveket, az olvasók is lelkesen fogadják. Hogy nyugodtan hozhatom a kis sztorijaimat, nem agyonütik, hanem alátámasztják a szövegek mondandóját. De igazából nem nagyon bánt az a pár év, amire szükségem volt, hogy leessen a tantusz. Az is bekövetkezhetett volna hamarabb, hogy merjek gátlástalanabbul belevetődni Isten-kapcsolatomba, és arról derűsen, nagy lendülettel beszélni nyilvánosan. Sokkal átitatottabb, békésebb éveket jelentett volna. Másfelől viszont az van bennem, hogy az alma is akkor érik meg, amikor megérik, nem egy héttel korábban vagy kettővel később. Szóval a belső érlelődést sem biztos, hogy érdemes siettetni. Elég szép, magasba vezető lépcső ez így, nem bánom, hogy ilyen lett az íve.

MK: A többször halasztott 50. születésnapod ünneplését nem is annyira irodalmi, mintsem zenei köntösben gondoltad tölteni. Három koncert valósul meg májusban – így kicsit olyan, mint egy tölcsérbe gurigázott sok-sok gombóc fagyi: egyben is klassz, de külön-külön is nagyon finom. Hogy állt össze a tematika? A zenei rétegeid tükröződése inkább a koncertsorozat, vagy csak ünneplés a meghívott kedvenc muzsikusbarátaiddal?

LJ: Elfuserált zenész vagyok, hiszen operaénekes szerettem volna lenni, aztán nem lettem. Ezért külön öröm az a többszáz dalszöveg, amit írhattam, a sok zenés együttműködés a legkülönbözőbb műfajokban. Szent Efrémtől a Danúbiáig, Fülei Balázstól az Anima Musicae-ig. Harcsa Veronikától Herczku Ágnesig, Palya Beától a Misztrálig. De persze mindent nem lehetett egybezsúfolni három koncertbe. Éppen ezért mazsolázgattam, és persze a megszólaló dalok közé magam is beszövök némi felolvasást, mintegy végigszáguldva harminc év nagyon sokféle termésén. Május 8-án, délelőtt, Malek Andival a gyerekeket pörgetjük meg nagy vidáman. Délután a remek Fugatóval közös műsorunk adja az első félidőt klasszikus zene és jazz, szving, hip-hop fergeteges fúziójával. Aztán következik a Kaláka, akikkel beviharzottuk Franciaorságot, és rengeteg minden köt össze. Majd csodás hangú lányaim, Dorottya és Johanna – óriási érzés velük egy színpadra állni. Hrutka Robi barátommal is összefűz jó néhány pazar dal… A 18-ai, születésnapi forgatag is nagyon színes, a Rackajam és a Louisiana Double dobja színpadra bluesos-folkos nótáinkat, majd felcsendülnek a nevezetes Lovasi-Heidl-féle lemez dalai, nosztalgikus és ironikus hangütésben. Lesz dedikálás, pacsizás, találkozás, öröm. Ránk fér annyi sok viszály és online elszigetelődés után… Ünnepelni kicsit az életet, a jelenlétet, hogy arcunk is van, nemcsak maszkunk, és hogy minden nehézség ellenére bizalommal nézhetünk a jövőbe.

Koncertek:
LACKFI 50+1 / GYEREK
LACKFI 50+1 / VILÁGZENE ÉS KLASSZIK
LACKFI 50+1 / ROCK ÉS BLUES