Magyar Örökség – Magyar Erények

Kiállításmegnyitó: 2020. február 17. hétfő 18.30

Egy nép nagysága attól függ, hogy teljesítményeivel és erényeivel miként tudja kivívni ezt a nagyságot.
A világ nagy változásainak pillanatában mindig megjelentek az úgynevezett erénykatalógusok. Az ókorban a hét erényt nőalakokkal személyesítette meg a keresztény művészet. Régóta dédelgetem a magyar nemzet örökségét felölelő nagy tematikus kiállítás gondolatát. Az álmok egy része megvalósult és a kiállítási anyag első része, Magyar Örökség I. címmel, 2012-ben elkészült.

Kiindulási pontként fogalmazódott meg bennem az a kérdés, hogy milyenek vagyunk mi, magyarok, milyen erényekkel rendelkezünk, mire lehetünk büszkék és mi is a magyar örökség. Így az erkölcsi alapjainktól indultam el, elsősorban e téma feldolgozására került sor. A magyar parasztság a múltból nemcsak egy-egy motívumot, emléktöredéket hozott magával, hanem az egész motívumkincsben, mint összefüggő jelrendszerben, elrejtette ősi világszemléletének alapvető elemeit is. A világ jelenségei között érzékfeletti összefüggés létezik és ezt a transzcendens tudást a hagyomány szimbólumrendszerekben őrizte meg. A szimbólumok rendszerén keresztül alakult ki egy közösség identitása is. Egy díszített tárgyban a szimbólum, célzást és lehetőséget jelent egy magasabb értelem megértésére és véleményem szerint lehetőséget ad egy fogalom megragadására is. Ez a világlátás, a jelekben rögzített és jelekkel közvetített tudás pedig ma is érvényes üzenettel szól.

Aquinói Szt. Tamás erénytana áll legközelebb az én lelkemhez, ezt fogadom el, e szerint élek. Ő a keresztény erkölcsi életet a három isteni és a négy sarkalatos erény alapján fejti ki. Erénytanába beledolgozza az arisztotelészi, a sztoikus és az újplatonikus meglátásokat, valamint a korábbi teológusok tanítását is.

Ennek megfelelően fogalmaztam meg és képzeltem el azokat az erényeket, amelyeket alapvetőnek éreztem a magyar nép életében is, így három isteni – Hit, Remény, Szeretet – és három emberi – Okosság, Igazságosság, Erősség – erényre esett a választásom. Továbbá kiválasztottam a magyar nép jellemvonásai közül a hét legfontosabbat – Hazaszeretet, Összetartás, Vallásosság, Hősiesség, Bátorság, Kreativitás, Büszkeség –, de nem állítottam szembe a hét bűnnel, hanem csak és kizárólag a jó tulajdonságokat mintáztam meg. Mindannyian tudjuk, hogy a jó ellentétpárja létezik és ebben a világban egyre erősödik, így nem kívántam még műalkotással is ezt a rossz energiát tovább erősíteni.

Abban reménykedem, hogy erénykatalógusom beindít egyfajta öngyógyítási folyamatot. Ennek érdekében a kompozíciók többnyire a tibeti tyilkornak, tehát „az egy pont és ami körülötte van” elvére épültek. Szanszkrit szó erre a mandala, amely egy fogalom és annak energetikai mezejét jelenti, gyógyító és erősítő funkciót töltve be. Ez a fajta gondolkodásmód nem áll távol a magyarságtól sem, ahogyan a magyar népművészeti alkotások is bizonyítják.

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy Jókai Anna, a magyar irodalom nagyasszonya lett a keresztanyja a magyar erénykatalógusom kompozícióinak, a hondaláknak! Hálás vagyok e csodaszép új magyar szóért, amelyet ő alkotott e világra, hogy a hon, a haza és annak dala, éneke felemelje valamennyiünk szívét, lelkét.

Az erények domborműveit szándékosan, először intuícióval, majd meditáció révén, végül mindezt nagyon is tudatosan átgondolva komponáltam meg. Az anyaghasználat sem véletlen: minden kompozíció alapja, „gyökere” egy vastag, erős és gyönyörű erezetű csomoros nyárfa, amelyen a törékeny erkölcsi tulajdonságok szimbólumaként jelennek meg az úgynevezett papíragyagból készült, kétszer égetett, áttört, szinte csipkeszerű, légiesen törékeny reliefek. Véleményem szerint ez a szimbólumrendszer akaratlanul is minden magyar ember tudatalattijába belevésődött, csak egy szikra kell, amely meg tudja világítani a megértés útját.

Józsa Judit

kerámiaszobrász, művészettörténész