Daniel Melingo mély, érces hangján táncba vonja a hallgatóit a tangóval, a századelő kikötői bordélyainak borzongatóan érzéki, feszesen teátrális, mégis finom, légies zenéjével. Melingo évekig koptatta az éjszakai bárok, táncklubok parkettjét, volt ideje ellesni a tangó minden fortélyát, sőt rockzenekarok énekeseként megfordult a nyolcvanas évek argentin undergroundjában is.
Zenéjében egyszerre szól szent és profán, hegedű, tangóharmonika, gitár; bőgő hajol az érces hang után, buja bősége, egyedisége ellenére hangzása mégis merészen puritán, akár mint a bordélyok egy áttáncolt éjszaka után.