BAROMFIUDVAR BUDÁN

Kérdés: Hogyan született meg az ötlet, hogy baromfi itatókkal dolgozz?
Simon: Valamikor láttam ezeket az itatókat pozsgás kaspoként használva kertekben. 2023-ban, a Kecskeméti Nemzetközi Kerámia Szimpóziumon találkoztam először ezekkel az egyszerű, mégis nagyon karakteres tárgyakkal. A „Gyökerek” témája adott egy szabad keretet, ami lehetővé tette számomra, hogy a magyar vidéki világ tárgyaival kezdjek kísérletezni. Az itatók formai egyszerűsége és földközeli, funkcionális jellegük nagyon megfogott, de hamar rájöttem, hogy ennél sokkal többről van szó: szimbolikus értelemben az élet fenntartását, a gondoskodást testesítik meg. Büszke vagyok, hogy az egyik itatom bekerült a Néprajzi Múzeum gyűjteményébe. Kortársművészet és néprajzi művészet képesek kommunikálni, együtt élni – ez fontos és jó hír!

Kérdés: Mit jelent számodra a köszönet, és miért pont így formálod meg?
Simon: A köszönet számomra nem csupán udvariasság vagy megszokott gesztus. Az itató, mint tárgy, a szó szoros értelmében életet ad: vizet biztosít az állatoknak, hogy élhessenek. Ez a fizikai cselekedet nagyon erős metafora számomra: ahogyan az itató táplálja a baromfit, úgy mi emberek is rászorulunk másokra, akik törődnek velünk. A kerámiában ezt a gondoskodást, a közösséghez tartozást és a figyelmet igyekszem megjeleníteni, és azt szeretném, ha a látogatók éreznék ennek a jelentőségét – nem természetesnek, hanem tudatosan értékelt gesztusnak.

Kérdés: Honnan származik a kiállítás címe, „Baromfiudvar Budán”?
Simon: A cím egyszerre játékos és provokatív. A „baromfiudvar” szó a tárgyak eredeti funkciójára utal, ugyanakkor ironikus kontrasztot teremt a kortárs kiállítás városi kontextusával. Budán a MOMkult ÜvegHázban ezek a tárgyak új életre kelnek: nemcsak használati tárgyak, hanem szobrok, amelyek a közösségről, a gondoskodásról és a köszönet gesztusáról mesélnek. A cím rövid és emlékezetes, ugyanakkor már önmagában is felhívja a figyelmet a kiállítás világára.

Kérdés: Miben lesz különleges ez a kiállítás az ÜvegHázban?
Simon: Az ÜvegHáz számomra ideális tér, mert egyszerre engedi közel hozni a tárgyakat a látogatókhoz, miközben a vitrinszerű elrendezés játékosságot is ad. A tér lehetőséget biztosít arra, hogy a látogatók felfedezzék a részleteket, kipróbálják a nézőpontokat, és játékosan kapcsolódjanak a tárgyakhoz.

Kérdés: Hogyan kapcsolódik ez a munkád a korábbi szobrászati és kerámiai kísérleteidhez?
Simon: Bár a formák egyszerűek, számomra a kerámia mindig lehetőséget ad a gondolkodásra és a kísérletezésre. A baromfi itatókban megvan az, ami a korábbi sorozataimban is jelen volt: a forma és funkció összefonódása, az anyag reakcióinak felfedezése, és az, hogy egy hétköznapi tárgy új értelmet nyerjen. Ez a kiállítás tehát folytatása annak a munkának, amit mindig is a közösség, a természet és a tárgyak közötti kapcsolat kutatására szántam.

Kérdés: Mit vársz a látogatóktól?
Simon: Azt szeretném, hogy játszanak, figyeljenek, nevessenek és gondolkodjanak. Hogy kapcsolatba lépjenek a tárgyakkal, felfedezzék a mögöttük rejlő jelentést, és talán hazavigyék magukkal a köszönet érzését – egyszerűen azt az élményt, hogy a figyelmünk, a gondoskodásunk és az adásunk értéket teremthet a mindennapokban.