A MOM Kulturális Központ és ifj. Dávid Károly

Amikor a Bauhaus inspirálja a szocreált

A budapesti MOMkult nemcsak egy jól működő kulturális intézmény, hanem a magyar építészettörténet egyik izgalmas lenyomata is. Tervezője ifj. Dávid Károly, a később Kossuth-díjjal kitüntetett építész, akinek érdeme, hogy az épület nemcsak fennmaradt, hanem ma már műemléki védelem alatt is áll.

Dávid Károly megbízása egy klasszikus, a korszak ideológiai elvárásaihoz igazodó épület megtervezésére szólt, ő azonban nem ragadt le a merev formai előírásoknál. Szabadabban kezelte a stílushatárokat, és a kötelező korabeli jegyek mellé határozott Bauhaus-hatásokat csempészett az épületbe: letisztult geometriai formákat, világos tömegeket, funkcionális belső tereket és visszafogott, mégis karakteres homlokzati részleteket. Ennek a stíluskeveréknek köszönhető, hogy a MOMkult mára a szocreál építészetének egyik különleges példájává vált.

Nem véletlen, hogy az épület 1990-ben műemléki védelmet kapott – Bauhaus épületként. Ez a gesztus egyértelműen ifj. Dávid Károly előremutató építészeti szemléletét igazolja, és azt, hogy a politikai elvárások közepette is képes volt maradandó, minőségi értéket teremteni.

Egy szocreál műalkotás a homlokzaton

A MOMkulthoz egy jellegzetes szocreál alkotás is kapcsolódik, amely ma részben egy sűrű lombú fa takarásában látható az épület külső falán. Ez Gáldi Gyula 1952-ben készült, fémből formált monumentális műve, a Munkás–paraszt szövetség.

Az úgynevezett vasrajz technikával készült szoborcsoport tipikus munkás- és parasztfigurákat ábrázol, a korszak propagandisztikus stílusában. Ugyanakkor egy különleges elem is megjelenik rajta: egy lantot tartó női alak, aki a kultúrát jelképezi. Ez a figura finoman utal arra, hogy a munka világa és a művelődés összetartozik – egy meglepően lírai gondolat egy ideologikus domborművön.

Miért különleges a MOMkult?

A kultúrház igazi értéke éppen ebben az összetettségben rejlik. A szocreál szigorú, monumentális kifejezőereje keveredik benne a Bauhaus finomságával és funkcionalizmusával, miközben a homlokzaton megjelenő műalkotás a kultúra szerepére is emlékeztet. Ez a kombináció teszi az épületet egyedülállóvá a magyar építészet történetében.

Az épület nemcsak praktikus és jól használható, hanem történelmi és esztétikai szempontból is kiemelkedő. Egyfajta építészeti kompromisszum dokumentuma: hogyan lehetett a korszak politikai stílusirányzatát emberibb, modernebb formába önteni.

Ifj. Dávid Károly további mérföldkövei

A MOM Kultúrház csak egy – bár talán a legismertebb – darab ifj. Dávid Károly gazdag életművéből. Nevéhez fűződik többek között: a Ferihegyi repülőtér (ma Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér) I. terminálja, amely 1948-ban készült el, és a magyar modern építészet egyik klasszikus alkotása, a Népstadion (ma Puskás Ferenc Stadion), az 1950-es évek egyik legnagyobb hazai beruházása, a Fiumei kikötő egyes létesítményei, még apja cégével közösen az Isztambuli kikötő felvételi épülete, egy nemzetközi pályázaton díjazott terv; valamint számos ipari épület, iskola, munkás- és diákotthon, nővérszálló és művelődési ház a hatvanas évekből.

Ezekben a munkákban közös az a szemlélet, amely a funkcionalitást, a közösségi tereket és az emberléptékű tervezést helyezte előtérbe.

Egy építész, aki túlmutatott a korán

Ifj. Dávid Károly pályája jól mutatja, hogy még egy erősen ideologizált korszakban is lehetett maradandó, időtálló építészetet létrehozni. A MOMkult ennek az egyik legszebb példája: egy olyan épület, amely egyszerre hordozza magán a történelmi kor lenyomatát és a modern építészet időtlen értékeit.

Ha legközelebb a MOMkultban jársz, érdemes egy pillantást vetni nemcsak a programokra, hanem magára az épületre is – és arra a finom egyensúlyra, amelyet ifj. Dávid Károly teremtett meg benne szocreál és Bauhaus között.