Érzelem, zene, költőiség • Myrtill

Micheller Myrtill az egyik legsokoldalúbb előadó, mégis egészen egyedi hangot képvisel: ugyanúgy énekel sanzont, jazzt, mint pop és rock átiratokat; erőteljes lágyságában totális díva a színpadon. 

Művészete, előadásmódja nem besorolható semelyik más itthon ismert műfajba, ellenben egyedisége és muzsikusi alázata mentén vállalt partnerségben rendkívüli élményt nyújtó zenei fúziók közreműködője. Áprilisban a Vintage Dolls Hungarian Jukebox c. albumának bemutatóján lép színpadra a MOMkultban; ennek kapcsán válaszolt pár kérdésünkre.

MOMkult: Egészen egyedülálló, hogy valaki úgy tud évtizedekig meghatározott stílust képviselni előadóként, hogy közben folyamatosan meg-megújul, új műfajokat húz be a repertoárjába. Megfogalmazhatóak azok az érzések, megragadhatóak azok a pontok, amikor úgy gondoltad, hogy épp valami mást, valahogy máshogyan kell csinálnod?

Micheller Myrtill: A pályám elején épp az volt a nehézségem, hogy túl sokféle zenei stílust szerettem és  csináltam is, változó összeállítású zenekarokkal. Ezért nehéz volt engem hová tenni a magyar zenei palettán. A Myrtill és a Swinguistique zenekar megalapításával – ahol leginkább francia manouche swing dalokat énekelek – kezdtek engem összekötni evvel a műfajjal és a nyelvvel, s mai napig erről ismernek fel legtöbben. De igyekszem más hatású lemezeket és formációkat is létrehozni, mert érdekel ez a sokszínűség a zenében, és nem is hagyna nyugodni.

MK: Újító vagy. Új hangok megteremtője és klasszikus hangulatok megújítója. Hogy készülsz, miből merítesz egy-egy új album vagy zenei projekt létrehozása során?

MM: Egy lemez anyagon belül a zenei koncepciómnak mindig van tematikája. Először is az, hogy milyen összeállítású csapattal, s így hangszerekkel, hangszerelésekkel lesz előadva. Azután, hogy ehhez olyan dalok kerüljenek átdolgozásra, amelyek erre alkalmasak. A dalok tartalma igen fontos nekem, azokat a dalokat szeretem, amelyekkel érzelmet lehet átadni, jól előadhatóak vagy megfog a témájuk, a költőiségük.

MK: A saját zenekarod, zenész-, alkotótársaiddal való munka meghatározó eleme a zenei jelenlétednek, érződik a szimbiózis, az inspiráció. Figyelve a munkásságodat észrevehető, hogy csak olyan produkciókban veszel részt szólistaként vagy vendégként, ahol hasonló művészeti filozófiát tudsz képviselni, mint az önálló előadásaid során. Az áprilisi Vintage Dolls koncert esetében mi volt az a pont, az az egyezőség, ami miatt vállaltad a felkérést?

MM: A Vintage Dolls zenéjét régebb óta figyelemmel kísérem. Az első női swing trió a 40-es évekbeli Andrews Sisters volt, akik óriási sztárok voltak a maguk korában, és három szólamú vokális éneklésük szakmailag a mai napig is kiemelkedő minőségűnek hallatszik. Tőlük én is énekeltem három szólamú dalaikat több zenekarban is. De számottevő karrier nem lett belőle, pedig nagyon szerettem ezt a fajta vokálozást. S végre, van egy magyar zenekar, akik valami hasonlóra adták a fejüket. De nem a régieket másolják, hanem saját vokál hangszerelésekkel, saját repertoárt alakítottak ki. Már ez sem kevés munka, de az, hogy a három énekszólam úgy szóljon, mintha egy lenne, s hogy a színpadképben három nő olyan egységben legyen, mintha testvérek lennének, nos, abban piszok sok munka van! Ezért is érdemes lesz meghallgatni ezt a koncertet, meg azért is, mert ezúttal magyar sanzonokból álló repertoárral jelentkeznek a lányok, ami mindenképp közelebb hozhatja az átlag zenehallgatókat ehhez a műfajhoz. Stílus, báj, elegancia, profizmus, ez jellemzi őket, szóval megtisztelő, hogy ennek a koncertnek ilyen közelről részese leszek.

Esemény:
Vintage Dolls és Micheller Myrtill: Hungarian Jukebox, 2022. április 9., MOMkult