Csoki és élet | A mi méheink

A beporzó rovarok fontosságáról indított ismeretterjesztő, játékos előadássorozatot a MOMkult A mi méheink címmel. A XXI. század elejére eltűnt az emberek jól látható többségéből a természet iránti szeretet és tisztelet – a program fő üzenete, hogy ezt vissza kell fordítanunk. Mutassuk és tanítsuk meg a gyermekeinknek, hogyan tudjuk segíteni azokat az élőlényeket, akik nélkül eltűnnénk a Föld színéről.

Az ilyen tragikusan is felfogható témát feldolgozó programsorozatot riogatás nélkül, szemléletváltó, játékos, interaktív előadással kezde meg Dr. Vásárhelyi Tamás, biológus, a MOMkult A mi méheink című programsorozatának novemberi eseményén. Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet – hallottuk már sokszor. Ehhez azonban nem árt megkedvelni a harapós, csípős, szúrós, sőt olykor akár félelmetes méheket is – mutatott rá az előadó. A gyerekeknek szóló előadásában, az iskoláskorúakat bevonva, érthetően foglalta össze Dr. Vásárhelyi, hogy is néz ki egy rovar, milyen testrészekből áll és mit csinál. A könnyed stílusú és jó hangulatú előadásban hamar eljutottunk a délelőtt egyetlen tragikus pontjához: nem lesz csokink, ha nem lesznek beporzók, akik szaporítják a kakaóbabot.

A megoldás egyértelműen az, ami minden más környezetkímélő és környezetvédő témánál is előjön, hogy először kis lépésekben kezdjünk el segíteni. Például, lehetőségeinkhez mérten, tegyük rovarbaráttá a kertünket. A növények vagy akár kis tavak elhelyezése mellett kézzelfogható példa egy, a foglalkozáson is bemutatott, a méhek fészkelésére alkalmas, kis lyukakkal kifúrt farönk. „Körülbelül hússzal többen vagyunk a teremben.” – jegyezte meg Dr. Vásárhelyi Tamás, kezében a lyuggatott fával. Ezeket kora tavasszal érdemes elhelyezni a kertjeinkben, és hagyni, hogy befészkeljenek a lyukakba a méhek.

A programon a kisiskolás korosztály a szülőkkel kiegészülve ismerkedhetett meg közelebbről a problémával. Vásárhelyi közérthetőségére, az iskolás tudományosságtól elrugaszkodott fogalmazásmódjára ugyanúgy szüksége van egy ökoszorongó, pánikoló, de akár egy, a klímakatasztrófát tagadó felnőttnek is, mint a gyerekeknek. Az unalmas biológiaórákra visszaemlékező szülői gárdából csillogó szemű, érdeklődő nebulók lettek néhány perc alatt.

Az előadás után a gyerekeket kézműves foglalkozás várta, ahol papírból készítettek lebegő méhecskéket. Amíg a szülők feltették kérdéseiket az előadónak, egy nagy virágmodellből virágport is lehetett kóstolni. A beszélgetésből kiderült, hogy óriási szükség van a téma könnyedebb hangvételű megtárgyalására.

Míg évről évre egyre több hírrel találkozunk, amely a méhek pusztulásáról szól, ritkán kapunk biztató impulzusokat arról, hogy mit tegyen a városban élő lakosság. Mit lehet tenni? Pánikoljunk? Legyünk barlanglakók? Utáljuk meg a szomszédot, amiért permetezőt használ? Vegyszerek, rovarirtók, szeparált mezőgazdaság és még napestig sorolható okok, amelyek miatt rovartetemekkel van tele a világ. Nem muszáj arra várni, hogy fentről jöjjön a segítség. Amíg betiltják minden olyan szer forgalmazását, ami roncsolja az élővilágunkat, neveljünk föl egy olyan emberekből álló társadalmat, akik már sokkal tudatosabb felnőttként lesznek vezetők, családfők, kerttulajdonosok.

Persze egy fecske nem csinál nyarat, de képzeljük el, mi lenne, ha a mai iskolás korosztályból minden gyermek egy kis fecske lenne.

Vörös Eszter

A következő alkalom február 29-én lesz A mi méheink | Méhek, porzók, beporzók! címmel.

Március 28.: A mi méheink | Vadvirágok és beporzó rovarok közös élete  
Április 25.: A mi méheink | Zümmögő segítőtársaink  
Május 16.: A mi méheink | Darazsak, méhek és rokonságuk

A programsorozat 2019 szeptemberétől 2020 májusáig tart, bővebb információk:
A mi méheink | Méhbarát programok a MOMkult-ban és társintézményeiben.

További cikkek a MOMkult Blog-on: www.momkult.hu/blog/
Ajánlók, tudósítások, interjúk – számos érdekesség a programokról, fellépőkről és sok másról.