Dennis Korn a neoklasszikus művészek új generációjának meghatározó képviselője, aki a kortárs zongorazenét az érzelmi hitelesség és a filmszerű zenei kifejezésmód ötvözésével formálja újra. Zenei pályája zongoraművészként, zenetanárként és producerként indult, majd fokozatosan kialakította saját, bensőséges dallamokra és atmoszférateremtő zenei történetmesélésre épülő stílusát.
A világjárvány idején kezdte önállóan megjelentetni saját zongorakompozícióit, amelyek rövid idő alatt jelentős figyelmet kaptak a Spotify, a YouTube, az Instagram és a TikTok platformjain. Zenéje különösen azokhoz a hallgatókhoz talált utat, akik a bizonytalan időkben nyugalmat, érzelmi kapcsolódást és elmélyülést kerestek. Azóta művei világszerte több millió lejátszást értek el, és több ezer lejátszási listán szerepeltek.
Zenei világában a klasszikus zongorahagyományokat modern ambient hangzásvilággal és filmzenei esztétikával ötvözi. Kompozíciói a finom intimitás és a filmszerű drámaiság között mozognak, magával ragadó zenei élményt teremtve, amely túlmutat a nyelvi és műfaji határokon.
Charmey, francia zeneszerző és zongoraművész, aki a párizsi École Normale de Musique intézményében tanult zeneszerzést. Saját megfogalmazása szerint azonban csak ötvenéves korában kezdett igazán alkotni – amikor elengedte mindazt, amit korábban tanult. Hiszen számára a muzsika nem a szabályokról, hanem az érzelmekről és a hangulatokról szól.
Pályafutását a Nuage Project sophisti-pop együttes billentyűseként kezdte, majd szólózongoristaként találta meg saját hangját. Játéka olyan, mint egy kávéfolt egy régi könyv lapjain: finoman nosztalgikus, mégis friss és eleven. Bár előadásmódján Erik Satie, Yann Tiersen és Nils Frahm hatása is felfedezhető, kompozícióiban mégis következetesen a saját dallamvilágát járja.
Estjein a minimalizmus és a mély érzelmek különleges egységet alkotnak. Előadásai Párizs és Budapest ködbe burkolózó utcáit, városi tájait és hosszú sétáinak atmoszféráját idézik meg, bensőséges, filmszerű utazásra invitálva a közönséget.