Momo, az árva kislány egy olasz nagyváros peremén, egy elhagyatott csatornában talál otthonra – és mégis boldog. Lénye tiszta és örömteli, hiszen azoknak a dolgoknak tud igazán örülni, amelyek mások számára láthatatlanok. Körülötte szeretetteljes közösség formálódik: Beppo, az utcaseprő; Gigi, a mindig játékos életművész; Lucia, a családias kisvendéglő szakácsnője és fiacskája; valamint Jamba, a tudálékos, ám jószívű kisfiú. Mindannyian Momóval együtt fedezik fel nap mint nap az élet apró szépségeit.
A külváros békéjét azonban egy napon különös, szürke Urak zavarják meg. Észrevétlenül férkőznek be az emberek életébe, nyomukban pedig eltűnik a szín, a figyelem és az együtt töltött idő. Momo környezete elszürkül, barátai eltávolodnak, ő maga pedig egyre magányosabbá válik. A kislány azonban különleges képességének és tiszta szívének köszönhetően nem kerül hatalmukba.
Az idő titokzatos világában Momo útitársa Kassziopeia, a jövőbe látó teknősbéka, aki segíti őt abban, hogy visszaszerezze barátai és az emberiség elvesztegetett idejét. Az Időház különös lakója, Hora mester, a történeteket szövő Gigi, Lucia határtalan törődése és Beppo bölcs egyszerűsége mind szerepet kapnak ebben a varázslatos, mélyen emberi történetben.
A Momo időtlen meséje szelíd humorral és gondolatébresztő módon mutatja meg, milyen értékes kincs maga az idő – és milyen sokat számít, ha odafigyelünk egymásra.
Alkotók
Michael Ende regényéből írta: Faragó Zsuzsa és Laboda Kornél
Bábszínpadra alkalmazta: Tarr György és Valler Kata
Rendezte: Valler Kata, Hermethia Bábszínház
Báb-és díszlettervező: Balázs János Balázs, Hermethia Bábszínház
Zeneszerző: Tóth Tamás, Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjas