Határtalan határok | finisszázs
A kiállítás záró evetjén részt vesz az alkotó Bollin Katalin, személyes, és az alkotás folyamatát bemutató történetek, élménybeszámolókat oszt meg a látogatókkal.
______________________________________________
A porcelán és agyag határait feszegető, légies kerámiaszobrok most először láthatók Magyarországon, az alkotó szülővárosában. A Határtalan határok című tárlat az Üvegház zárt, mégis átlátható terében kap helyet – ahol az áttört, organikus formák párbeszédbe lépnek a térrel és a nézői tekintettel.
A kiállítást szabadtéri finisszázs zárja augusztus 26-án, ahol a közönség személyesen is találkozhat az alkotóval, és új perspektívából tekintheti meg a művek mögötti gondolatokat.
Az anyag határait feszegetve keresem a kemény és tömör agyagnak és porcelánnak légies könnyű karakterét, hogy mint felhők lebegjenek. A kihívás az ellentmondásban rejlik.
Stratégiai módon alkalmazok különböző égetési módszereket, hogy hangsúlyozzam vagy éppen megkérdőjelezzem ezt a kívánt légies jelleget. Az egyes égetési módszerek felerősítik a finom, áttetsző tulajdonságokat, mások, mint a kokszos kemencében való égetés, intenzív hője és nyers ereje – szándékosan archaikus esztétikát hoznak létre. Ez a markáns kontraszt szándékosan kiemeli az anyag eredendő súlya, a megformált alak és a felület közötti feszültséget, ezáltal felerősítve az egyes darabokban rejlő alapvető ellentmondást.
Áttetsző struktúráim a természet bonyolult tervrajzaiból merítenek ihletet: az idegi összeköttetések finom hálózataiból, a csontszerkezetek robusztus építményeiből és a növények rejtett belső működéséből. Ezek a formák eredendően hordozzák a fejlődés és növekedés lehetőségét. Bár bonyolult felépítésük véletlenszerűnek tűnhet, valójában egy aprólékos, tudatos építési folyamat eredménye az organikus növekedés.
A hosszú elkészítési folyamat alatt végig figyelem, mint változik a formák által elfoglalt tér. A külső és belső tér egysége adja meg minden darab karakterét. A formákat különböző szemszögből vizsgálom, hogyan változnak az átlátások, hogyan változik az általam látott világ a forma túloldalán.
Mi az izgalmas, és mi a kihívás az ÜVEG.HÁZban bemutatott kiállítás kapcsán?
Az üvegház mit épület a növényvilágot juttatja eszembe. Ahol különleges növények védett helyen nőnek, és a publikum láthatja őket. Az én alkotásaim is mint organikus formák tematikájában illenek ebbe a koncepcióba. Ez még inkább hangsúlyozza a formák növényi struktúrához hasonló szerkezetüket. A kihívás számomra, hogy a kiállító tér a közönség számára nem bejárható. Ez azt jelenti, hogy a darabok csupán egy oldalról láthatóak, nincs lehetőség a körbejárásra és a többféle nézőpontból való megtekintésre. Formáim pedig éppen arra ösztönöznének: körbejárni őket, és különböző perspektívákból látni, átlátni rajtuk. Ez a korlátozás paradox módon még inkább kiemeli az alkotásaimban rejlő térbeli dinamikát és a nézői interakció iránti vágyat.
Föld, víz levegő, tűz… Mit árulnak el, mit jelentenek az elemek a munkáikban, mik a szimbolikák?
Mind a négy elem nélkülözhetetlen része a keramikus munkájának. A föld adja az anyagot amivel dolgozunk, a víz segít megmunkálhatóvá tenni ezt. A levegő és a tűz a kiégetéshez kell. Az agyaggal való munka ősi tevékenység, minden kultúrában jelen van. Az agyaggal való munkában ez egyik izgalmas dolog, amikor átélhetjük, ahogy egy képlékeny agyagból egy kemény tömör anyag válik, a munkafolyamat alatt végig változtat a kinézetét, tulajdonságait. A másik, aminek varázsa mind a mai napig szinte mindenkit megérint az a tűz. Ugyan több munkámat is mai modern elektromos kemencében égetek, de különösen élvezem, amikor lehetőségem adódik a munkáimat lángok között kiégetni, legyen az fás kemence vagy kokszos égetés.
Mit közvetít a „Határtalan határok” cím a nézők, a látogatók felé?
A több napon keresztül tartó munka egy darab mintázásánál mindig egyfajta elmélyüléssel jár. Az anyagra való koncentrálás, a forma lassú kibontakozása, kifejlődése mind egyfajta meditáció. A forma többszöri forgatása munka közben, mindig újabb és újabb szögből nyit rálátást a vékony agyag vagy porcelán vonalakkal körülvett terekre. A lukacsos jellege a daraboknak egyszere mutatják a külső és belső teret és közben át is lehet látni a darab túloldalára. A hálós szerkezet eltakar, elválaszt, megvéd, kirekeszt és közben végig átlátható marad. Főleg a fal szerkezet érezhető ezt egyértelműen. A több rétegű háló viszont nem engedi a zavartalan pillantást a túloldalra, a látvány mindig csak egy része, egy szelete a túloldali valóságnak. Ez számomra a legfontosabb, amit ezek a darabok magukban hordoznak.
Végső soron a munkám annak kézzelfogható feltárása, hogy egyéni perspektíváink alapvetően formálják világnézetünket. Amikor megértjük, hogy nézőpontjaink határozzák meg a világról alkotott képünket, mi magunk is elkezdünk növekedni.
Sok év után ismét Magyarországon állít ki. Milyen mélyebb érzéseket, emlékeket, tartalmakat jelent ez ön számára?
Nekem a kerámia elsősorban Ausztriához kapcsolódik. Ott találkoztam úgy a kerámiázással, hogy annyira megfogott, hogy később, amikor lehetőségem lett rá kitanultam és ez lett a szakmám. Magyarországi kerámiai élményeim később lettek, de ezek is befolyással voltak a munkámra. A MOM Kultúrház a gyerekkorom emléke, ahol koncertekre, táncházakra jártunk, ill. a MOM természetbarátklub keretében sokat kirándultunk, így izgalmas, hogy itt nyílik lehetőségem megmutatni a munkáimat.
finisszázs: 2025.08.26. [K] 19:00