Egy olyan világ jelenik meg a színpadon, ahol a gondolatokat irányítják, a nyelvet korlátozzák, az érzelmek szabályozott keretek között létezhetnek – ha egyáltalán léteznek. Az előadás fókuszában nem a hatalom, hanem az egyén áll. A döntés lehetősége, a saját vélemény kialakításának vágya, az érzelem megőrzésének igénye. Az alkotók a cirkusz, a kortárs tánc, a színház és a videóművészet eszközeivel dolgoznak. A fizikalitás és a vizualitás egymásra épül, miközben egyetlen történetet követhet a néző: két ember szerelmének történetét egy olyan közegben, ahol a kapcsolódás már nem magánügy, hanem rendszerfelügyelet alatt áll. A darab kiindulópontja George Orwell 1984 című regénye. Nem illusztráció vagy adaptáció, hanem gondolati alap. A bemutató nem a múltba néz, hanem a jelen nyelvén szólal meg. A fake news korszakában, a digitális szűrőbuborékok közepette, a döntések illúzióját vizsgálja. Az előadás nem válaszokat keres, hanem a választás lehetőségét. Egy olyan térben, ahol nem a kimondott szavak, hanem a test, a mozdulat és a kép hordozza a jelentést.