Opera StandUp | Bóka Gábor ajánlója

Opera StandUp Hábetler Andrással és a FareMido Operatársulattal
Bóka Gábor ajánlója

Az operáról mindenki gondol valamit – az is, aki még sosem látott olyat. Sztereotípiák sokasága sorakozik a fejünkben, akár személyes tapasztalatok híján is.

„Az opera az a műfaj, amelyben a szereplők még a haláluk előtt is hosszasan énekelnek – függetlenül attól, hogy beléjük döftek-e már egy konyhakést vagy sem.” És ez nagyjából így is van. Aki látta már Verdi Rigolettóját, tudhatja, hogy Gilda nagyjából-egészében ekként hal meg: egy bérgyilkos leszúrja, zsákba csomagolják, ide-oda vonszolják a kocsma és a folyópart között, apja – nem tudván, ki van a zsákban – hosszasan elmélkedik fölötte, majd miután rádöbben, hogy kit rejt a csomag, még ennél is hosszasabban búcsúzkodik a szerencsére magához térő lányától, aki – még nagyobb szerencsénkre – a hangját sem vesztette még el. Kerék alá teszlek, onnan is kiveszlek – idézhetnénk a gyerekdalt: bizony, az opera nem csak a zene, de a horror iránti igényeket is kielégítette azokban a korszakokban, amikor a legnépszerűbb művészeti ágak közé tartozott – jelesül elsősorban a 19. században. S az igényes szórakoztatás felett érzett örömben az egyszeri néző még azt is hajlandó volt elfeledni, mennyi képtelenséget is látott az előadások két-három órás időtartama során.

És vajon ma miért nem vagyunk hajlandók ezt elfogadni? Pontosabban: az operarajongók ma már viszonylag szűk körén kívül – akik számára mindez ugyanúgy nem probléma, mint száz vagy kétszáz éve – miért okoz gondot másoknak, ha olyasmit látnak a színpadon, ami a valóságban elképzelhetetlen? Hábetler András mintha ennek a kérdésnek eredne a nyomába – többek között azt nyomozza, mi is távolítja el a ma közönségét az egykor tömegeket megmozgató műfajtól. De ennél többet is tesz: huszárosan szembefordul e folyamattal, és igyekszik betemetni a talán nem is olyan mély árkokat – mégpedig elsősorban a humor eszközével.

A FareMido Operatársulattal közösen létrehozott Opera StandUp elsősorban a műfajjal nem túl szoros kapcsolatot ápoló közönségréteget szólítja meg. „Adjon esélyt az operának! Opera pátosz és mikrofon nélkül, kivételes hangokkal és sok humorral” – áll a műsor ajánlójában, s ezzel alighanem maradéktalanul egyetérthetünk: az esély még a halálraítéltnek is jár. De az sem csalódik a programban, aki jól ismeri az opera világát – elvégre ki ne élvezné az igazi értőknek, Feinschmeckereknek szóló poénokat?

Márpedig Hábetler András maga is értő – mi más is lehetne a Magyar Állami Operaház állandó vendégművészeként? Igaz, értőként nem riad vissza a legmeglepőbb húzásoktól sem: aki hallotta már, hogyan vezet műsort az Erkel Színházban az OperaKaland-sorozatra összegyűlt kétezer középiskolásnak, avagy éppen átélte, hogy sajátos értelmezésű Figaro házassága-rendezésében (ami már a címében is provokatív: Figaro2.0) hogyan csábítja a színpadra a nézőket, és hogyan szólal meg a rockosított Mozart – nos, az sejtheti, hogy e minden bizonnyal szórakoztató standup során is mindenre fel kell készülnie. És akár operarajongóként, akár szűz fülekkel érkezünk az eseményre; akár átadjuk magunkat Hábetler András és társai humorának, akár berzenkedünk ellene – az biztos, hogy olyan élményt kapunk, ami így vagy úgy, de elgondolkodtat arról, milyen is a mi személyes viszonyunk egy több mint négyszáz éves műfajhoz. Ez pedig nem kevés.

További cikkek a MOMkult Blog-on: www.momkult.hu/blog/
Ajánlók, tudósítások, interjúk – számos érdekesség a programokról, fellépőkről és sok másról.