Advent a Hegyvidéken egykor, és ma

A Hegyvidék karácsonyi hangulata mindig is különleges volt Budapesten. Már az 1800-as évek végén is előszeretettel látogatták a havas hegyeket a pestbudai polgárok, hogy a környék számtalan szánkó- és sípályáján kapcsolódjanak ki a Zugligetben, a Normafán és a Svábhegyen. Különleges népszerűségnek örvendtek a mai Széll Kálmán téren, a Zugligetben, a Városmajorban, de még a Böszörményi úton is létrehozott korcsolyapályák, amelyek hamisítatlan téli és karácsonyi hangulatot biztosítottak. 

Napozók, síelők a Normafánál 1961. Forrás: Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény

„Kedd hajnalra virradóra aztán sűrű pelyhekben megindult a havazás. Mintha karácsonyi angyalok öltöztették volna fehér prémes bundába az öreg János-hegyet és a Svábhegyet. Szerencsére jól átfagyott talajra hullott országszerte a csillogó karácsonyi disz. Előkerülnek a ródlik és benépesedik a szép ünnepnap pihenőjén az öreg Svábhegy hangos kirándulók seregével s mindenütt az országban régi hagyományokhoz illően havas utakon indulhatunk éjféli misére” (Friss Újság, 1929.)

Síelők útban a Normafához, 1930-as évek. Forrás:  Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény

A karácsonyfa állítás magyarországi elterjedésének idejét nem lehet pontosan meghatározni, de valószínűleg az 1820-as években kezdődött azokban a családokban, amelyekben német vagy osztrák rokonok voltak. Az 1840-es években már szélesebb körben ünnepeltek az édességekkel, dióval, almával és díszekkel ékesített karácsonyfával, ám még ekkor is inkább a jobb módú polgári családokban. Az 1870-es, 80-as évekre szinte mindenhol bevett szokássá vált a fa állítás, a századfordulóra pedig állandó része lett az ünnepnek. Karácsony előtt fenyőfák ezreit árulták különböző tereken, Pesten és Budán is. Előfordult, hogy ha befagyott a Duna, akkor a fűrészporral felszórt jégen volt a vásár. A Hegyvidék forgalmasabb helyszínein – így a Városmajorban, a Déli pályaudvaron és a Böszörményi úton is – komoly fenyőfa vásárok voltak már az 1900-as évek elején is. Ez a hagyomány mind a mai napig megtalálható itt, hiszen a Királyhágó tér és a Böszörményi út sarkán manapság is árulják a fenyőt.

Fenyőfa vásár Krisztina körút 7. (Csaba utca sarok) a Széll Kálmán tér felé nézve, 1953. Forrás: Fortepan

 Egy 1956-os beszámoló említi meg, hogy: „Szereztünk egy hatalmas karácsonyfát, arra már nem emlékszem, hogy mennyiért. A Böszörményi út sarkán árulták. Hatalmas volt, soha ekkora karácsonyfánk nem volt se azelőtt, se azután, szép volt, gyönyörű.”

Kék Golyó utca 15a, II. emeleti lakás, 1942. Forrás: Fortepan

A karácsonyi zsongás elengedhetetlen és felettébb kedvelt velejárója az ínycsiklandó ételek és italok nagy választéka. A Böszörményi úton és más forgalmas helyeken régen is számtalan karácsonyi bolt, édességárus és cukrászda kínálta az ünnepi hangulathoz szükséges hagyományos desszerteket, szaloncukrokat, bejgliket, habcsókokat. A karácsonyi ünnepléshez hozzátartozott a híres budai almás lepény, vagy a hegyvidéki diós és mákos patkó, melyek évszázados hagyományai a hegyvidéki vendéglátás virágzó múltját idézik.

Karácsonyi vásárlás az 1900-as évek elején. Linek Lajos rajza, Vasárnapi Ujság, 1904. december 25. Forrás: Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény

„Az üzlet dolgozói ötletes megoldással fenyőházikót készítettek és itt árusítják a karácsonyi édességeket.” ( Idézet az 1955-ös Esti Budapestből a Böszörményi út 27. alatti nagy élelmiszer-áruházról)

Földváry Gergely [©MOMkult – Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény]

Képek: Fortepan, Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény