Magyar leiras:

Egy szépen megtervezett utazást egyik pillanatról a másikra felboríthatja egy nem várt esemény – sztrájk, havazás vagy vulkánkitörés – hosszabb időre, földön marasztalva a repülőgépeket, kényelmetlen várócsarnokokban összezárva az utazókat. Az idő múlásával együtt növekvő unalom, bosszúság helyett akár jól is érezhetné magát a hasonló sorsra jutott nemzetközi társaság. Ez az élet adta ötlet inspirálta Vári Bertalan Harangozó-díjas táncos-koreográfust műsorának színpadra állításában.

A Terminal című darabban egymást tanítják meg saját nemzeti táncukra az utazók, így mutatják meg a világnak, hogy a mindennapos bosszúságok, kényszerpihenők közös szórakozássá varázsolhatók.

A táncosok egymás után fűzik sorba a tranzitban várakozó nemzetközi társaság táncait, zenéit, s bár a gép nem száll fel, az idő repül.

A kezdeti japán taiko ritmusok, és a vad afro táncok után gondolán érkezik a velencei karneválba a szívtipró hajós, tanúi lehetünk egy tradicionális zsidó esküvői ceremóniának, lakodalomnak. A spanyol flamencot, a csinos ír stewardess hölgyek sztepptáncát a jóképű takarító személyzettel, a görög szirtaki sodró lendületét időnként lírai, romantikus, játékos jelenetek ellenpontozzák, hogy a végén vérpezsdítő, mulatós cigánytáncban érje el csúcspontját a hangulat.

Fotókredit: fotosarok.hu