PAREIDOLIA – festészeti illúziók

PAREIDOLIA – festészeti illúziók

Festészetem központi témája a tér és az illuzionisztikus térábrázolás. Ezek a terek minden esetben valóságos helyszínek. Akár gyakran látott, vagy csak egyszeri benyomást keltő, egy pillanatra megállásra kényszerített, de valamilyen érzést mindenképp előidéző helyek.

Festményeim a valóságos, a létező tér és forma látszati alakzataival jelenítik meg síkban – azaz klasszikus olaj-vászon képeken – a háromdimenziós térélményt, melyek jellemzően épületábrázolásokon keresztül bontakoznak ki. Képeim színvilágának sajátos megváltoztatásával változnak meg a terek is, hogy a kétdimenziós képszerkezetből a kilépés illúzióját keltve a harmadik dimenzióba lépjen a néző – ezzel is képzeletbeli térélményt eredményezve.

Ez az ábrázolásmód csupán technikai bravúr lenne? A művész kézügyességét tükrözi ez a gesztus, vagy az igényt a megszokottól való eltérésre? Esetleg a társadalom igénye, a mindenkori gondolkodásmód változása, a közösség ingerküszöbének megnövekedett határértéke, a tudomány fejlődésének a hatása okozza a „trükközés”, az illúziókeltés szándékát?

Ezek azok a kérdések melyek saját alkotói tevékenységemben foglalkoztatnak.

A kiállításon bemutatott két különálló sorozattal ugyancsak ezekre a kérdésekre keresek válaszokat. A Különféle pozíciók című anyag esetében az adott festményen belül történik az esemény, melynek során megváltozik a képrendszer. Ezek a Szakadás, Takarás, Fal és Nejlon című munkák. A másik sorozat a Home office címet kapta, s az otthon töltött, bezártságra kényszerített pandémiás időszak ihlette. Ebben az esetben a képek főszereplője közvetlenül az otthonra, a belső térben fellelhető tárgyakra reflektál, ahol a festészetemre jellemző tér, illetve épületábrázolás inkább mellékszereplőként, egy-egy tárgy viszonylatában jelenik meg.

Székely Annamária
Barcsay-díjas festőművész