Megdermed az idő.
Gyönyörűség és harmónia tükröződik a kristálymetszet felületén. Folyamatosan változik, mégis nagyon lassan alakul ki a kristály. Szerkezete elvek szerint rendeződik. Az eltűnt idő nyomában járunk, titkokat kutatunk és elámulunk a szépségen. Zárvány. Drágakő és szennyeződés. Vizsgálható. Kitermelése verejték és áldozat. Nincs szebb egy csiszolatlan drágakőnél. Megmunkálásuk művészet. Részlet és töredék. Talán a milói Vénuszhoz is hasonlít egyik-másik. Önmagában is tökéletes tükröződés. Egy barlang kincsei, a nyirkos hideg, gumós- és tűszerkezetek. Bársonyvasérc. Gyűjtők és érdeklődők. Genius loci. Megannyi adat, de a szépség nem mérhető. Tiszta fény.
Bucskó Mihály 1974-ben született Budapesten. A Képzőművészeti Szakközépiskolában érettségizett dekoratív szobrászként, majd elvégezte a Kaesz Gyula faipari szakiskola faszobrász- és restaurátor képzését. 1996-tól a Magyar Képzőművészeti Egyetemen tanult, festőművészként diplomázott. Mesterei Dienes Gábor és Gaál József.
2000-ben volt első önálló kiállítása. Számos egyéni és csoportos tárlaton szerepeltek munkái, Magyarországon és külföldön egyaránt. Alkotásai művészeti gyűjteményekben is megtalálhatóak, főként Olaszországban és Magyarországon.
