május | 2018
Több
Részletek
Mindenki játszótere
“Rota egy Cádiz megyei, andalúz kisváros Spanyolország délnyugati partján. Az alig 30.000 lelket számláló község megélhetése főként három pilléren nyugszik: a közelben lévő tengerészeti központon, az építőiparon és a turizmuson. Az utóbbi egyértelműen szezonális, és mikor a 2008-as gazdasági válságban elvesztettek még egy oszlopot, megpróbáltak a maradék másfél lábon talpon maradni.
2017 januárjában tapasztaltam meg Andalúzia ezen alvó csodáját, mikor egy hónapot töltöttem a Pinea Linea de Costa művésztelepén. Viszont nem egy küszködő várost láttam magam körül, mely szebb napokat is megélt már, hanem egy elhagyott játszóteret, ahova egy nap visszatérnek az emberek és újra ünnepelni fogják. Nem csak szezonálisan.”
Betolakodók
“Skagaströnd egy 460 lakosú falu Izland északi partján. A helyiek főként halászatból és halfeldolgozásból élnek, szabadidejükben összejönnek a hely egyetlen kocsmájában, és egy szál pulóverben járják az utcát, ha már +10 fok körül van a hőmérséklet. A hagyományok ápolása mindennapjaik része, ahogy az is, hogy a más dolgával másnak kell foglalkoznia. Mégis nyitott gondolkodású közösségre vall, hogy 2008-ban nem csak megengedték a NES művésztelepnek, hogy elkezdje ott működését, hanem rendelkezésükre bocsátották a közösség tulajdonában lévő stúdiót, valamint három lakóházat. Közvetlenül a jövendőmondó központ mellett.
A 2016 decemberi ottlétem alatt megkíséreltem képekbe foglalni a helyiek mentalitását anélkül, hogy beléptem volna otthonaikba, betolakodtam volna magánéletükbe. Egy általuk képviselt szemléletet, amivel képesek egy olyan ingerszegény környezetben épelméjűnek maradni, melyben mások néhány hét alatt könnyedén megbolondulnak.”
/Lutz Dóra/
Mindenki játszótere
“Rota egy Cádiz megyei, andalúz kisváros Spanyolország délnyugati partján. Az alig 30.000 lelket számláló község megélhetése főként három pilléren nyugszik: a közelben lévő tengerészeti központon, az építőiparon és a turizmuson. Az utóbbi egyértelműen szezonális, és mikor a 2008-as gazdasági válságban elvesztettek még egy oszlopot, megpróbáltak a maradék másfél lábon talpon maradni.
2017 januárjában tapasztaltam meg Andalúzia ezen alvó csodáját, mikor egy hónapot töltöttem a Pinea Linea de Costa művésztelepén. Viszont nem egy küszködő várost láttam magam körül, mely szebb napokat is megélt már, hanem egy elhagyott játszóteret, ahova egy nap visszatérnek az emberek és újra ünnepelni fogják. Nem csak szezonálisan.”
Betolakodók
“Skagaströnd egy 460 lakosú falu Izland északi partján. A helyiek főként halászatból és halfeldolgozásból élnek, szabadidejükben összejönnek a hely egyetlen kocsmájában, és egy szál pulóverben járják az utcát, ha már +10 fok körül van a hőmérséklet. A hagyományok ápolása mindennapjaik része, ahogy az is, hogy a más dolgával másnak kell foglalkoznia. Mégis nyitott gondolkodású közösségre vall, hogy 2008-ban nem csak megengedték a NES művésztelepnek, hogy elkezdje ott működését, hanem rendelkezésükre bocsátották a közösség tulajdonában lévő stúdiót, valamint három lakóházat. Közvetlenül a jövendőmondó központ mellett.
A 2016 decemberi ottlétem alatt megkíséreltem képekbe foglalni a helyiek mentalitását anélkül, hogy beléptem volna otthonaikba, betolakodtam volna magánéletükbe. Egy általuk képviselt szemléletet, amivel képesek egy olyan ingerszegény környezetben épelméjűnek maradni, melyben mások néhány hét alatt könnyedén megbolondulnak.”
/Lutz Dóra/
JEGYINFO
A belépés díjtalan.
